Jövőre még több embernek szeretnék segíteni!

(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

 

Én sem akartam elhinni, hogy a fiamat, férjemet és a barátnőmet miben vertem meg! Darts!!!:) Tizen akárhány éve, mióta nem látok, nem játszottam ilyet, de a karácsonyi meglepetések között egy ilyet is kapott a család. A két ünnep között beálltam egy este játszani, s saját magam csodálkoztam, hogy milyen hamar eljutottam odáig, hogy eltaláljam a táblát, azután már pontokat is számolt a gép. A könnyeimmel küzdöttem az élmény hatására… Remélem, hogy ugyanilyen sikeresen célhoz érek az idei terveimmel. Remélem, hogy mégtöbb embert tudok majd bátorítani, inspirálnia munkában, vagy a hétköznapi boldogulást illetően. Arra vágyom, hogy én is segíthessek!

 

Konkrétumokról

A 2013-as év arról szólt, hogy énekes előadói minőségemben haladjak előre. Január közepén bekerültem a Never Give Up gospel kórusba, mely Nick Vujicic, a kéz és láb nélküli ember fogadásának alkalmából jött létre. Bolyki Balázs vezetésével dolgoztunk sok héten át, majd három nap alatt hat alkalommal kb. 15000 ember előtt énekeltünk az előadót kísérve minden helyszínen április 18.-20.-a között. Sokan merítettek erőt a visszajelzések alapján Nick előadásaiból, s a mi éneklésünk által is! Hála Istennek!

 

Sikeres folytatás

 

Ez után még intenzívebben elkezdtem az énekléssel foglalkozni. Már más formációban, a Para-ra  kórusban folytatódott Bolyki Balázzsal a munkám. Ez az énekegyüttes is sérült emberekből áll. December 21-én, két alkalommal is, többszáz ember előtt úgy mutatott be mentorom a MOM Kultúrális Központban a szóló éneklésem alkalmával, mint egy rendkívüli tehetséget. Idézem:
„Dunaveczki leona, jól jegyezzék meg a nevét!”

Ez a kijelentés rendkívüli megtiszteltetés volt számomra! Az éneklés területén ez nagyon nagy eredménynek számít. Máshonnan is érkeztek visszajelzések, volt, aki új lendületet kapott munkájához az által, hogy hallott, látott. Mindig is erre vágytam, hogy ilyen hatással lehessek mások életére. Ez rendkívüli ajándék Istentől! Úgyhogy nem kérdés, hogy folytatom ezt az irányt, s haladok tovább a megkezdett utamon!

 

Hol marad a társadalmi szemléletformálás?

 

Elkezdtem első könyvemen dolgozni, mely abban fog segíteni másoknak, hogyha

 

a.) vak, vagy gyengénlátó ismerősük, hozzátartozójuk van, vagy

b.) saját termékeik fejlesztésén gondolkodnak ennek a célcsoportnak,

 

akkor hogyan segíthetnek.

 

S hogy ne csak mindig arról legyen szó, hogy mi látássérült emberek azok vagyunk, akiknek segíteni kell, az is célom, hogy bemutassam, hogy mi miben tudunk másoknak segítséget adni. Ez egy riportkötet lesz, mely egyszerre lesz olvasmányos, ismeretterjesztő és inspiráló irodalom.

 

Tervem még, hogy zenés szemléletformáló előadásokat tartok majd különféle intézményekben. Szeretném összekötni az interaktív előadásmód elemeit az énekléssel. A zenei élmény hatására nyitottabbá, befogadóbbá válik az emberek lelke, így reménységem az, hogy az elhangzó információk mélyebben beépülnek majd a hallgatóság személyiségébe, s ennek hatására még inkább befogadóvá válnak a sérült embereket illetően.

 

Kaptam megkeresést is, ami azzal hozható összefüggésbe, hogy esetleg tudok segíteni termékfejlesztésben, hogy a látássérült emberekhez is eljuthassanak az adot termékek. Egy, vagy több ilyen partnerrel közösen folytatott munka már önmagában is hordozza azt a tényt, hogy egymástól tanulunk, egymást formáljuk akarva, akaratlanul.

 

Számomra még mindig nagy nehézséget okoz, hogy egy szóval kifejezzem, ki is vagyok én elsősorban. Amikor erről valakivel beszélgettem, viccesen azt mondta:
„- Hát Leona”

 

Egy biztos, hogy folytatom az idén is eddigi tanulmányaimat. (online értékesítés, kommunikáció, éneklés) Izgatottan és reményteljesen várom a jövőbeli eseményeket! Hatékony segítségnyújtásra vágyom!!!