Az énekpróbák élményei Bolyki Balázzsal
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

Éles? Fájdalmas? Tanulságos? Netán egymás fejéhez vágtunk valami törékenyet? Mi a csudáért ez lett a címe ennek a bejegyzésnek? Valahogy most ez az a szó, amivel meg tudtam ragadni az egész próbán megtapasztalt dolgokat. Máris sorraveszek mindent! Elsőként egy szerencsétlen mosogatás élményével kezdem. Egy vékony falú pohár belsejét mosogatva, ahogy a kezem benne volt, szétnyomtam. Azóta félek, és óvatos vagyok. Ez jutott eszembe akkor, amikor Balázs kérte, hogy képzeljük el, hogy egy kristálypoharat tartunk a kezünkben. Nem akarjuk, hogy eltörjön, de azért határozottan, erősen tartani kell, hogy ne essen ki a kezünkből. Erősen és finoman kell fogni. Így lehet a dalokban puhán, lágyan énekelni, amikor éppen arra van szükség. Erről a problematikáról már többször volt szó, csak nem ezzel a hasonlattal.

Segítő lehetőségek a színpadon 

Két fő ellenségünk lehet előadás közben. Az egyik a felkészületlenség, a másik pedig a meg nem élt érzések. Az elsőt talán annyira nem kell szemléltetni. Az kivédi azokat az eseteket, amikor az ember izgul, vagy egyfajta filmszakadás történik. Egy idő után ha valaki már nagyon sok dalt megtanult, már nehezebben megy a memorizálás. Ilyenkor a „nagyok” is már valamilyen segítő megoldással élnek. Ez lehet egy monitor, amin a szöveg látható. Ilyenkor az énekes nem arra koncentrál, hogy onnan nézze, de kivédhetők ezzel nehéz helyzetek. Én megpróbáltam kicsit viccelődni ezzel a kérdéssel, hogy akkor velem mi lesz, hiszen én ilyet nem tudnék nézni! Aztán mondta Balázs, hogy a fülbe is szoktak tenni valamilyen kütyüt, amibe előre lehet hallani a szöveget. Közöltem, én megbolondulnék, hogy folyton az szóljon, miközben énekelek! Én még azért nem tartok ott, hogy 10-12000 dal legyen a fejemben, és emiatt félni kelljen, hogy kipotyognak az információk, vagy nehezebben tanulnék emiatt, de azért más okból lehet, hogy megtörténhet ez velem.

Egy filmszakadásos élményem

Ma sem értem miért volt. Amikor több, mint 10 évvel ezelőtt a Vakrepülés Színjátszó Egyesülettel a Varázskert örököseit játszottuk, egyszer azon vettem észre magam, hogy nem tudom, hogy hol vagyok. A darab kellős közepén egy körmondat elmondása előtt teljes filmszakadást éltem meg. Leírhatatlan az az érzés, amit akkor éreztem. Nagyon megijedtem. Most mi lesz? Talán ahoz tudnám hasonlítani az ez utáni reakciómat, mint amikor veszélyt érzek, és hirtelen felgyorsul bennem valami. Mintha egy égő házból kellene kimenekülnöm. Úgy kezdődött a mondat, amit mondanom kellett éppen akkor, hogy „Olyan mélyre ereszti a gyökerét,…”, aztán jött egy iszonyú hosszú rész, tele hasonlatokkal. Azt kell elképzelni, hogy elkezdtem ezt a mondatot mondani, de a közepén kiüresedett a fejemből minden. „Olyan mélyre ereszti a gyökerét, – csendé s filmszakadás. A szöveg kellős közepén. Érthető a pánik? Én magam sem tudtam, hogy hogyan, de sikerült kivágni magam a helyzetből, és az eredeti szöveg helyett, ami egy iszonyúan összetett mondat volt, csak ennyit tudtam kinyögni: „… hogy, hogy, lehetetlen kihúzni”. Ezt szóban azért szerintem jobban el tudom mesélni, nagyon ÉLESEN él még bennem ez az emlék. És persze az inprovizációval sokat kellett még találkoznom, például szemléletformáló előadás közben is, amikor nem úgy reagált a közönség, ahogyan én arra számítottam. Ki kellett találni, hogy hogyan folytassam. Bár ilyenkor nem filmszakadás történik, mégis az érzés,  hogy most gyorsan megoldást kell találni, pillanatok alatt, az ugyanaz. És hihetetlen, hogy mit ki nem tud dobni ilyenkor az emberi agy.

A másik közellenségről

Érzések nélkül dalt énekelni olyan, mintha látnánk valakit, aki egy víz nélküli medencébe ugrik. Szurkolunk, hogy élje túl. Mesélte Balázs, hogy a színészek világában vannak különféle trükkök, hogy amikor már egy darabot pl. sokadszorra adnak elő, és nehéz sírni, akkor is képesek legyenek a színészek erre. Feltettem azt a kérdést, hogy mindegy, hogy egy dal éneklése közben mire gondol az ember? Balázs mondta, hogy azt senki nem tudja, hogy mi belül éppen mit élünk meg, de kell, hogy átmenjenek az érzések rajtunk. El kell képzelni, hogy mi vagyunk egy tölcsér például,amin keresztül átfolyik. Minden éneklés előtt meg kell nyitnunk a szívünket. Egy másik hasolattal is élt. Ez olyan dolog, mint amikor egy levélhez csatoljuk a mellékletet. Az üzenetben ott a szöveg, a melléklet pedig a megélt érzelem. Hiába mesélünk egy képről például, ha elfelejtjük azt csatolni. Errről nekem a facebook jutott az eszembe. Iszonyatos mennyiségű képeket osztanak meg az emberek egymással, és nekem meg kellett szoknom, hogy én ezekből kimaradok, ha csak valaki nem írja le, hogy mi látható azokon. Úgyhogy ez a tapasztalat engem abban segít, hogy a dalokhoz, még csak véletlenül se felejtsem el hozzátenni érzésvilágomat.

Eltört a…

Igen, mégis csak történt egy-két törés is. De nem tányér, nem pohár. Az, ami történt velem, arra azt szokták mondani, eltörött a mécses. Balázs, jó szokásához híven, bátorított bennünket ismét. Tegyük fel, hogy egy kocsmában, rossz kinézetű emberek, már ittas állapotban ott ülnek a pultnál, és bemegy egy ötven év körüli illető, hogy igyon egy sört. Mit fog csinálni? Sietve elkéri, amit akar, elmegy egy félreeső zugba, sietve megissza az italt, majd távozik. Mi történik akkor, ha rendőri egyenruhában megy be ugyanez az ember? Elkezd bízni abban, hogy kezében a hatalom, s megpróbál intézkedni, ha ezt valóban így gondolja. De mi van akkor, ha azokat az embereket nem érdekli, hogy rendőr beszél hozzájuk? Mi van akkor, ha számukra semmit nem jelent ez? Sőt! A szeretet, az apszolút szeretet olyan, ami a leghatalmasabb a világon. Aminek senki nem tud ellenállni, egy idő után mindenki átmelegszik tőle belülről. Még azok is, akik ellenkeznek. Amikor kiállunk a színpadra, akkor az kell, hogy eszünkbe jusson, hogy a teremtő Isten mellettünk áll, Ő a legjobb barátunk. Ebben erő van, és hatalom, de nem erőszak, hanem szeretet. Ennek erejével hatunk a közönségre. Valahogy, ahogy ezeket a szavakat hallottam, valami történhetett, bár akkor nem érzékeltem azonnal. De amikor ezek után énekelni kezdtünk, ki kellett „szaladnom”, mert nem akartam, nem mertem a többiek előtt hangosan sírni. Írni róla legalább már merekJ Ez is haladásJ. Utána meg úgy elfáradtam, valahogy sok energia kiment, átment, nem tudom…

Egy vicc

A napokban jutott el hozzám, hatalmas, ez is eszembejutott tegnap a próba valamelyik pillanatában.

Nyuszika ül a fa tövében és írogat.
Arra megy a róka és megkérdi:
– Mit írsz nyuszika?
– Szakdolgozatot arról, hogy a kis állatok hogyan tudják megvédeni magukat a nagyvadaktól!
– Ez hülyeség! Gyere a bokorba és mutasd meg!
A róka csupa véresen jön ki, de a nyuszikának semmi baja!
Arra jár a farkas is és ő is megkérdi a nyuszikát:
– Mit írsz nyuszika?
– Szakdolgozatot arról, hogy a kis állatok hogyan tudják megvédeni magukat a nagyvadaktól!
– Ez hülyeség! Gyere a bokorba és mutasd meg!
A farkas csupa véresen jön ki, de a nyuszikának semmi baja!
Arra jár a medve!
Megkérdi:
– Mit írsz nyuszika?
– Szakdolgozatot arról, hogy a kis állatok hogyan tudják megvédeni magukat a nagyvadaktól!
– Ez hülyeség! Gyere a bokorba és mutasd meg!
A medve csupa véresen jön ki, de a nyuszikának semmi baja!
Kijön utána az oroszlán és így szól:
– Látod nyuszika, nem az számít, hogy miről írsz szakdolgozatot, hanem az, hogy ki a konzulensed.

 Figyelem!!!

Június 22-én szombaton este 19.00 órai kezdettel egy jótékony célú koncert keretén belül fellép a Bolyki Soul&Gospel Kórus „ki a te hősöd?” c. műsorával. Mi, a sérült énekestársak is közreműködünk ebben, várunk mindenkit sok szeretettel!

A facebook eseményoldalán ez az ajánlás olvasható: