Ebben a témában sok viccet lehet találni. Bemásolok ide párat. S hogyan jön ehhez a húsvét? Majd kiderül a végén.

Nehogy már ne tudjak egyötvenet átugrani!

Ezt a korlátot figyeld, milyen masszív!

Fogadjunk, hogy vaktöltény!

Mitfárer: -Jobbra! Nem bal….

Mindig a pirosat kell elvágni.

Hű, ezt a kígyó fajtát ismerem!

Dobd már ide azt a baltát!

Fogadjunk, hogy ezt a kanyart 120-szal is be tudom venni!

Ennek a kialudt tűzhányónak a kráterénél…

Nincs is itt balkooooo….

A filmekben sokat láthatjuk, amikor a halálra ítéltek még elmondhatják utolsó szó jogán a gondolatukat, ha szeretnék. Történelmi feljegyzések között is kereshetnék, hogy vajon miket mondhattak hőseink a haláluk előtti pillanatban. Haza, szabadság?! Elképzelhető, hogy majd egy ilyen gyűjtésre is adom egyszer a fejem. Idős hozzátartozóink, akiknek van idejük felkészülni a távozásra és már érzik, hogy közeledik a vég, a mellettük ülőhöz intézik utolsó mondataikat, ha még bírnak beszélni. Mi ilyenkor mit mondhatunk ezekre? Ez attól függ, hogy van-e valódi reménységünk azzal kapcsolatosan, hogy a biológiai halál után vége-e mindennek, vagy sem.

Akit ma ünnepel a kereszténység, az Jézus, aki az utolsó vacsora alkalmával felkészítette tanítványait az eseményekre és megigérte nekik, hogy bár el fog fogyni a hitük, mikor őt megölik, de aztán ismét megerősödnek. A tanítványok is csak akkor értették meg szavait, amikor már túlestek minden nehézségen és visszagondolva tudták átlátni az egész eseménysort, ami mesterükkel történt. Milyen szerencse is lehet, ha valakinek az „intelmeit” azonnal megérthetjük, azonnal befogadhatjuk és nem utólag kell szembesülnünk, hogy tényleg igaza volt. Bár azért akkor sincs veszve semmi. Sajnos én is elég makacs ember vagyok. Kevés ember szavára tudok adni annyira, hogy pontosan úgy tegyem, ahogyan ő tanácsolja. Mindig ott van bennem a bizalmatlanság, hogy mi van, ha a másik téved? S az első reakcióm mindig az, hogy kipróbálom, hogy ahogy én látom jónak, az működik-e, s csak a legvégső esetben nézem meg a másik illető ötletét. Már megtapasztaltam, hogy van olyan személy, akinek tanácsaira érdemes szó szerint hallgatni és pontosan követni, mert képes elvezetni oda, ahová valóban szeretnék menni. Ez a fajta bizalom nehezen épül ki bennem bárki felé. Általában arra van szükségem, hogy előtte bizonyítson az illető, hogy el van kötelezve arra, hogy nekem segítsen. A keresztény emberek úgy gondolják, hogy Jézus önfeláldozó szeretete, ami a teljes megsemmisüléssel volt egyenlő, ez a bizonyítéka a teremtő Isten szeretetének. Itt már csak tényleg az a kérdés merülhet fel a gondolkodó ember számára, hogy mennyire voltak valóságosak azok a történések, amik húsévtkor zajlottak le. Ha igazak voltak, akkor már csak bíznunk kell abban, hogy valóban szeretve vagyunk. Ha nem volt igaz? Akkor ma csütörtök van, nemsokára jön a hétvége, nyuszi és a tojás. Valószínű, hogy végre összejön a család, többet pihenhetünk, mert hétfőn sem kell dolgozni jó esetben. Ez önmagában mennyi időre regenerálhat bennünket? Életünk végéig kitarthat az idei megújulás, vagy csak egy pár hétig? Figyeljük meg, hogy mire lesz elég ez a hosszú hétvége!

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak!