Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

  Az utóbbi hetek arról szóltak, hogy információkat és erőt gyűjtöttem. Információkat, hogy sérült emberként milyen feltételek mellett vállalkozhatnék. Erőt pedig egy segítő szándék, és különféle gondolatok adtak, amikből sokat találtam az interneten. Ezekről írok ma.

A tettek mezején  

Elmentem „kedvenc könyvelőmhöz”. Kicsit el is keseredtem, mert sokminden már nem úgy van, ahogy én azt elképzeltem, ahogy pár éve működött. Azért olyanjó, hogy Erika mindig kedves, mosolygós ember, aki ráadásul gyömrői, s mindig korrekten tájékoztat mindenről, egy megbízható közeli segítség rendkívül nagy érték! Visszatérve, úgy gondoltam, majd adószámos magánszemélyként milyen jó lesz nekem dolgozni. Csak akkor kell befizetnem az adót, ha elvégeztem egy munkát. Ma már ez a lehetőség nincs azokra a tevékenységekre, amiket én szeretnék végezni. Ha viszont ki kell váltanom a vállalkozóit, akkor az azt jelenti, hogy havonta x összeget be kell fizetnem, ha lesz jövedelmem, ha nem. Sérült ember lévén van kedvezmény az összeget illetően, de hogyan fogom ezt előteremteni? Nekünk még ez is sok. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az elején senkinek nem egyszerű, akinek nincs egyéb háttere. Ez a tény viszont nem vigasztalt. Elkezdtem gondolkodni, mit is tehetnék. Tele volt a fejem mindenféle, ötlettel, amikről sorba le kellett beszélnem magam. Tudtam, hogy a megoldáskeresést nem fogom feladni, hiszen ha másoknak is meg kell oldaniuk a problémát, akkor biztosan sikerül majd nekem is.  

A türelmetlenség zsákutcája

Végülis az, hogy egy fél napos gondolkodás után még semmi működőképes dolog nem jutott az eszembe, az csak egy tény. Az, hogy ettől úgy éreztem, hogy zsákutcába kerültem, az azért volt, mert türelmetlen vagyok önmagamhoz. Mindenre azonnal szeretném megtalálni a megoldást, azonnal látni akarom a kiutat, azonnal tudni akarom a válaszokat és elfog az aggodalom, ha ez nem így történik. Sokszor egy kivitelezhető megoldásért meg kell dolgozni, le kell ülni, írni kell, tanácskozni kell több tapasztalt emberrel, miközben úgy érzem, az lenne a legjobb, hogy csak egy szempillantás alatt kipattanna a fejemből minden megoldás, ami előrevisz. Ez lenne a legkényelmesebb!

A bátorítás bajnoka!

Agyaltam és agyaltam, de közben nem állt meg az élet. Tele volt már a fejem, el is kezdett fájni, úgy gondoltam mégis, hogy nincs kedvem erről beszélni senkinek. De ez is csak egy téves elképzelés volt, mert elkezdtem mesélni valakinek erről. Miért? Mert nemes egyszerűséggel megkérdezte, hogy mi újság, és érdekes módon feladtam korábbi szándékomat, már nem akartam nem beszélni ezekről. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy olyan ember volt, akivel szívesen megosztom a dolgaimat, ha rákérdez. Röviden felvázoltam a helyzetet, gondoltam, legalább megkönnyebbülök egy kicsit, aztán egy megrázó dolog történt.: – Vállalom, – hangzott a kijelentés. – Ha csak a havi összeg befizetése az akadálya annak, hogy te elindulj, akkor ez ne legyen probléma. Csináld, hajrá, csak bátran!   Szóval mégsem vagyok ufo?   Létezik ilyen ember, aki ennyire hisz abban, hogy nekem sikerülni fog megvalósítani a terveimet? Nem hiszem, hogy magyaráznom kellene, hogy ez mekkora folyamatos lelki támogatást is ad. Ezt egy hatalmas csodának és jelnek éltem meg. Bár lehúzni senki nem szokott, mert nem hagyom, illetve nem találkozom olyan emberekkel, de kedves mosollyal azért szokták nyugtázni, hogy majd úgy is rájövök, hogy az, amit szeretnék, az nem működik. Naívnak gondolnak talán, akinek még sok tapasztalatra van szüksége, de majd megtanulom úgy is a saját bőrömön, és egyébként is olyan aranyos, ahogy lelkesedem. A családom kivétel, mert türelmesen várják, hogy mi lesz az eredménye ennek a sok tanulásnak, és tevékenységnek, amit végzek. Ez a kijelentés nem csak hogy bátorított, hanem felszabadított arra, hogy bármiben gondolkodhatom, ami az üzleti ötletet érinti, és akkor kezdhetem el, amikor csak akarom, nem kell az anyagi körülmények miatt késleltetnem bizonyos folyamatokat. Egyfajta biztonságot nyertem ezzel. Persze várnak rám más költségek is, de azokra van megoldásom.  

Megtaláltak

Bátorító volt az a körülmény is, hogy megtaláltak többen is, akiknek segíthetek a jövőben, amiben tudok. Így a motivációm még erőteljesebb, hiszen húsvér emberekért tanulhatok, dolgozhatom, nem csak úgy általánosságban valakikért. A konkrétumok mindig segítenek.  

Erőt adó idézetek  

Ide másolok párat, ami az utóbbi hetekben elért hozzám.  

„Amikor kellemetlen. Amikor lemondással jár. Amikor legszívesebben elmagyaráznád, de bele se kezdesz a magyarázatba, mert úgyse értenék. Amikor észre sem veszed, hogy elment az idő, és fáradt lettél, éhes, de mégis csinálod tovább. Amikor semmi más nem jár a fejedben. Amikor fáj tovább folytatni, de érzed, most nem lehet abbahagyni. Ezek a pillanatok nem mindig kényelmesek. De ezek azok a pillanatok, amikből érezheted: valódi változás történik!”   (Vida Ágnes) forrás:      

„Változtatni kétféleképpen lehet:
1. A Sors rúg fenékbe és éri el, hogy kénytelen legyél rá.
2. Ráveszed magad és megteszed, még mielőtt muszáj lenne.
Az első kényelmetlen és soha nem jön jókor. A második is kényelmetlen, de legalább te döntöd el, mikor legyen. Miért hagynád, hogy dobáljanak a hullámok, ha meg is lovagolhatod őket? :)”   (Vida Ágnes) forrás:    

„Az a pillanat, amikor túlléped a saját határaidat: fantasztikus. Amikor fáj, de mégis továbbmész. Amikor elérted a kényelmetlenség szélső határát, de nem hagyod abba. Amikor tovább futsz, pedig már nehéz. Amikor megcsinálsz még 10 felülést. Amikor leírod azt a mondatot, amit korábban nem mertél volna. Amikor mindenkinek megmutatod, milyen is vagy valójában. Akkor, amikor megteszed, talán nincs fanfár hozzá, de belül dalolsz, mert hatalmasat tettél magadért: túlléptél a saját árnyékodon, bebizonyítottad magadnak,
hogy többre vagy képes, mint valaha gondoltad. Ez az a pillanat, ami megmutatja neked, mekkora a lehetőségeid tárháza, mennyi mindent hagytál még kiaknázatlanul, mennyi mindent nem tettél még meg és mennyi új lehetőség vár rád. Ne érd be kevesebbel!”   (Vida Ágnes) forrás:      

„Az, hogy nem ismered az ösvényt, amin haladsz, nem jelenti azt, hogy Isten nem vezet téged.”Idézet a Győzelem a veszteség fájdalma felett című kiadványból www.maiige.hu   A sorozat összes része itt érhető el!