Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)
Ebben a bejegyzésben szó lesz többek között a makacs küzdelemről, a tervezés jelentőségéről, és arról, hogy mit tanultam az életem körül felgyorsult eseményekből.
Vannak, akik úgy gondolják, nem érdemes tervezni, hiszen annyi mindentől függ egy dolog megvalósulása. Tenni kell a dolgunk, éppen azt, ami előttünk van aznap és kész. Vannak, akik a fókuszált figyelemtől várják azt az eredményt, hogy hatékony legyen a tevékenységük. Éppen azt csinálni, amit előre elhatároztak, csak arra a célra koncentrálni teljes erőbedobással, hogy kihozzák az adott területen a legtöbbet magukból. Folyamatokat terveznek, stratégiákat építenek. Vannak, akik azt mondják, hogy a célok meghatározására azért van szükség, hogy motiváltak legyünk. Lusta ember lévén nehezen ülök le kidolgozni egy tervet, de azt tapasztaltam, hogy bizonyos folyamatok felgyorsulásához szükségem lenne rájuk. Sőt, ahogy a hadműveletekben léteznek stratégiák, úgy nekem sem lene szabad úgy gondolkodnom hogy ahogy esik, úgy puffan. Miért éppen ezekről írok? Az utóbbi napokban sokat gondolkodtam ezekről a kérdésekről, mert érdekes fordulatok történtek az utamon. Felgyorsultak bizonyos folyamatok és sokat
tanultam ebből.
Álmok és célok
Ezzel a címmel írtam a legutóbb bejegyzést. S milyen érdekes, aznap délután valaki, éppen azt kérte tőlem, adjak számot arról, mik a terveim. Elmagyarázta, hogy miért jó az, ha ezt valaki átgondolja. Sokan, amikor pl. sok pénzt nyernek, azért folyik ki a kezük közül, mert nem tudják, hogy mit kezdjenek vele. Nincs tervük erre az esetre. Mivel azt gondoljuk, ilyen sohasem történhet velünk, nincs is megoldásunk erre a „problémára”. Ezt nem volt nehéz elhinnem, hiszen nemrég olvastam is egy cikket a lottó ötös nyerteseivel kapcsolatosan, hogy ki mit kezdett utána a nyereménnyel, és valóban ez volt a helyzet. De tegyük fel, hogy nem pénzt nyerünk, hanem hatalmas lehetőségeket. Ha nincsenek megálmodott tervek, ezekkel sem tudunk igazán mit kezdeni. Sőt, lehet, hogy észre sem vesszük azokat.
Saját példám
Amikor elhatározom például, hogy rendszereznem kell a gyerekek ruháit, amik még nagyok, akkor sokkal inkább nyitott lesz a szemem azokra a „felajánlásokra”, amik ezt a tevékenységet segítik. Más esetben nem érdekelne egy csomó, ingyen elvihető zöldséges láda, ami nálunk rendkívül praktikusnak bizonyult ruhák rendszerezésére, tárolására. Így képzelem el a tervezés jelentőségét a munkámban, vagy az élet más területein. Beláttam, hogy neki kell ülnöm, és le kell írnom,hová szeretnék elérni és miért. Ugyanakkor most is annak látom csak értelmét, hogy mindig azt keressem, mi az ÉLET célja velem!
Vége, és lemaradtam
Azt írtam fel magamnak, hogy két hónap múlva indítom el a vállalkozást. Azért, mert bár vége lett a tanfolyamnak, amit elkezdtem május végén, nem haladtam vele úgy, ahogy kaptuk az anyagot. Nagyon nagy előny, hogy már két és fél éve működik az oldal és sokat írtam. Viszont ezeket technikailag rendbe kell tennem, hogy a google keresője is olyan módon „szeresse”, ahogy én szeretném. Egyelőre a szerencsés véletlen az, ami ide hozza az olvasókat, kivéve, akik konkrétan látják a linket, amit megosztok. Ők tudják, hová érkeznek. Milyen jó is az, amikor beírunk valamit a keresőbe, és egy olyan oldal jön fel az elsők között, ami éppen arról szól, ami minket érint. Sokat kell dolgoznom a bejegyzések szövegeivel, hogy megtaláljanak azok az emberek, akiknek az én segítségemre van szükségük. És ez nem mindenki természetesen.
Utálom a kiszolgáltatottságot!
Törekszem arra, hogy minél kevesebb segítséget kelljen kérnem. Viszont bizonyos technikai megoldások működtetése nem mindig egyszerű. Bevált egy mód, hogy hogyan sikerülhet felszámolni egy akadálynak látszó bosszantó körülményt. Olykor órákig, napokig is eltarthat kitapasztalni, hogy adott weboldalakon hogyan tudjak használni egy bizonyos alkalmazást vakon, a beszélő szoftverrel, amit mi használunk. Persze ha határidő van, akkor nincs más megoldás, segítséget kell kérnem, de túl sok dolog van, amit muszáj előbb-utóbb megtanulni, ha az lehetséges, még akkor is, ha lassabban megy a használat, mint egy látó embernek. Ha túl sok személynek vagyok kiszolgáltatva, az még lassabbá teszi a munkát.
Makacs praktika
Az a taktikám, hogy amikor elkezdek használni valamit, s elakadok, próbálkozom többször is a feladat megoldásával. Ha azután sem sikerül, pihentetem egy hétig a témát. A következő héten ugyanennyi ideig kisérletezem, s általában a korábbi problémán sikerül túljutni és eljutok egy következő szintig a tudásban. Ott megint sokszor elakadok, próbálkozom, de azután pihentetem ismét a dolgot. Ezzel a módszerrel sikerült pl. kiküldeni egy új szoftverrel legutóbb a Sikerül Magazint az olvasóknak, de már majdnem tudom használni azt az ingyenes eszközét a google-nek, amiről korábban írtam. Itt még egy apróságra rá kell jönnöm, de már előrébb tartok sokkal, mint két hónappal ezelőtt.
Számoltam a lassúsággal, mégis felgyorsult
Vakon használni a webet sok esetben lassabb, macerásabb, de vannak dolgok, amikkel egyedül szeretnék „bogarászni”, ha nem lehetetlen. Az, hogy lassabban megy minden, ezt bele kell kalkulálnom az életembe. Mint a közlekedésnél is. A rohanás balesetveszélyes vakon. Ha késésben vagyok, akkor nem a vakmerőség a megoldás, hanem az, hogy vagy találok valakit, akivel tudok gyorsabban menni, vagy lekésem a buszt és szídhatom magam, hogy legközelebb induljak el időben. Úgyhogy a tervezéseknél is számolnom kell ezzel a tényezővel. Számoltam is. Mégis az a csoda történt, hogy a jelen körülményeket figyelembe véve úgy néz ki, hogyha Isten is akarja és addig élünk, nem két hónapot fogok várni a vállalkozás elindításával, hanem a következő hónapban már sikerülhet.
Hogyhogy?
Aközeljövőben lesz egy rendezvény, amire sok embert hívtunk. Egyikük feltett nekem egy kérdést: mi az apropója ennek az eseménynek? Természetesen volt rá válaszom. Kaptunk egy rendkívüli ajándékot, amit van lehetőségünk megosztani azokkal, akik ezt értékelik, és annyi emberrel tehetjük ezt, ahány széket csak szerezni tudunk. Nekem öröm, ha azt, amit kapok, sikerül továbbadni. Ebben a családom is mindig támogat! Kell ennél több? Több nem, de felfedeztem egy új lehetőséget, ahogy ezen a kérdésen elgondolkodtam. Mert folyton visszhangzott bennem. „Mi az apropója????” Megláttam, hogy egyik célom sokkal közelebb van, mint ahogy terveztem. Kitaláltam valami pluszt, amivel hozzátehetek ehhez az eseményhez. A határidő viszont szoros, gyorsan kell cselekednem. S milyen érdekes, hogy hirtelen minden fel is gyorsult. Lehet, hogy sikerülni fog megvalósítani egy olyan célomat, amit pár hónappal későbbre terveztem. Milyen érdekes … Milyen szép lenne, ha tényleg sikerülne. Az időjárás még közbeszólhat és ki tudja még mi, de van reális esély!
Amit tanultam ebből ismét
Sokszor mondom, hogy saját elképzeléseim korlátoltak és mindig megtörténik az a csoda, hogy olyan dolgok valósulnak meg váratlan időpontban, amire még gondolni sem merek. Mégis terveznem és álmodnom kell. Hiszen csak egy aprócska kérdést kaptam, de vajon meghallottam volna-e a „felhívást keringőre”, ha korábban nem gondolkodom a céljaimon?