Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei

(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)!

 

 

 

Először nem akartam megírni ezt a bejegyzést. Úgy gondoltam, alig történt valami a héten. Alig haladtam. Most mit írjak erről? Azután ráébredtem, hogy a sok kis apró lépés igenis fontos és jelentős. Meg kell említeni, meg kell örökíteni azokat is.

 

Nekiestem

 

Szombaton sikerült felkelnem hajnalban. Leültem a képzeletbeli alkatrészhalmazom elé, s kézbe véve az összerakáshoz való „füzetkét”, elkezdtem bogarászni az elemek között. Hol is van az, amivel most kezdenem kell?

 

Képes vagy rá!!!

 

Azt a „kézikönyvet” vettem elő elsőként, amivel úgy éreztem, hogy indulnom kell. Ezt nem mondta senki, de azt gondoltam, hogy amíg nem győződöm meg róla, s nem erősítem meg a hitet abban, hogy meg fogom tudni csinálni, addig el sem kezdem az összerakást. Szerencsére azok közül az anyagok közül, amiknek a birtokában vagyok, van olyan rész, ami arról beszél, hogy milyen tények szólnak amellett, hogy sikerülhet a megvalósítás. Ezt újra átgondoltam és tudomásul vettem, hogy rám nézve is igazak az állítások, rendelkezem a szükséges és elégséges feltételekkel. Ez nekem azért is fontos, mert a látássérült emberek körében nem ismerek senkit, aki annyira tudatosan alkalmazná az internet adta lehetőségeket saját vállalkozásában, mint amennyire én szeretném.

 

Milyen akadályok jöhetnek?

 

Technikai, lelki, anyagi, tudásbéli

 

Technikai

 

Mivel az internetről van szó, ezért sok olyan technikai kérdés is előjön, ami másnak nem akadály, nekem pedig utamba állhat. Aki nem lát, beszélő szoftver segítségével használja a számítógépet. Ez azt jelenti, hogy az, ami a képernyőn látható, beolvassa nekünk a program. Előfordulhat, hogyha egy weboldal programozója nem figyel oda bizonyos dolgokra, akor a mi beszélőnk nem tudja beolvasni az információkat. Még a gépünk is teljesen lefagyhat, ha összevesznek az alkalmazások egymással. Márpedig pl. a piackutatás az első lépések egyike. Böngészni kell a legkülönfélébb oldalakon, s nagyon bosszantó, ha már a legelején elakadok. Úgyhogy el is döntöttem, hogy nem fogom magam felidegesíteni, ha jönnek a technikai akadályok, amiben feltétlenül segítséget kell kérnem, akkor ott szólok majd valakinek, de előtte megpróbálok kitalálni minden egyes helyzetre megoldást, amivel legyőzhetem a gondokat.

 

Lelki tényezők

 

A lelki akadályokat tekintve már akad sorstársam bőven, akikkel ha akarom, meg tudom beszélni a kétségeimet. Ezeket a bizonytalanságokat mások is átélik, azt látom, s nagyon hasonlóképp, tehát itt nem speciális a helyzetem. Ugyanakkor olyan emberek is léteznek, akik már túl vannak ezeken, úgyhogy a lehetőség adott az akadályok jövőbeni legyőzéséhez. Itthon is élvezem a támogatást, kíváncsian várja a család, hogy hogy fogok boldogulni. Ez annyit jelent, hogyha kérem, akkor partnerek abban, hogy amíg elmegyek ma például a vállalkozói kerekasztal rendezvényre, a gyerekekre apukájuk vigyáz. Sokféle „hittel” viszonyulnak hozzám. Tudom, hogy fontos,  keressem olyan emberek társaságát, akik hasonlóképpen gondolkodnak, hogy ne érezzem magam ufónak. Ezt még Vida Ági egyik tanulmányában olvastam, Az indulás pszichológiája címűben, ha jól emlékszem. Már régen volt, de ez nagyon megmaradt. Lehet, hogy újra kell olvasnom.

 

Anyagiak

 

El akarom hinni, hogy tényleg el lehet indulni szinte a semmiből. Oktatóanyagot már vásároltam is, de vannak „jótevőim” is, akik saját marketinganyagaikhoz ingyen juttattak hozzá engem. Volt, amit pedig nyertem. Egyszer majd az engem támogató embereknek fogok szervezni valami meglepetésrendezvényt, amikor már túl leszek a kezdeti lépéseken és elmondhatom, hogy sikerült. Köszönet és hála addig is nekik! A nevük még titkos, de egyszer minden fényre derülJ!

 

Tudásbéli akadályok

 

Csak ültem az anyagok felett több napig, s elkezdtem pontról pontra írni, kigyűjteni az információkat. Nagyon jó érzés volt, hogy kezd tisztulni a kép. Ugyanakkor azt éreztem, hogy nem egyszerű átvinni a gyakorlatba a dolgokat. Minden oktatóanyagból át kell emelni a saját helyzetemre a tudnivalókat. Adaptálnom kell az anyagot. Nekem kell megszülnöm a saját helyzetemre nézve azt, hogy konkrétan milyen kérdésekre kell választ keresnem. S ilyenkor néha kétségbeesem, hogy vajon képes leszek megszülni azt a gyereket? A vállalkozásomat? Közben az is kiderült számomra, hogy az emberekben nem úgy fogalmazódik meg a kérdés, ahogy azt én elsőre elképzeltem. Beszélgettem többekkel, mert elkezdtem tesztelni az ötletemet. Az az igazi, ha valaki szinte felugrik örömébe, hogy mikor valósul meg, mert őt nagyon érdekli a dolog. Hát ilyen még nem történt velem. Inkább homályos tekintetekkel találkoztam, akik nem értik, hogy mit és miért akarok csinálni, azt látják, hogy jó lenne, ha lenne olyan dolog, amit kitaláltam, de nem lettek izgatottak a téma hallatán. Úgyhogy a szülés folytatódik. Még inkább tisztulnia kell a fejemben a képnek, mégjobban konkretizálnom kell a dolgokat. Mégpontosabb információkat kell gyűjtenem. Újabb és újabb köröket kell még futnom. Ez vár rám a jövő héten, s egy találkozó is, ami remélem, hogy sokat segít majd, hogy minél hamarabb megszülessen a „babám”.

 

Még nagyon lelkes vagyok!!!