Válogatás Szabó Gábor motivációs tréner szakmai facebook oldalának bejegyzéseiből
(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

”Túl kevés a cél. Amikor az ember néz (akár a jelen környezetét, akár a jövőt) szüksége van fix pontokra, amiket nézhet. A tengeri betegséget lényegében az okozza, hogy az imbolygó hajó miatt nehézséget okoz a fix pontok kijelölése. Amikor a jövőbe nézünk, akkor is szükségünk van fix pontokra, amiket nézhetünk. Ezek pedig vagy a célok lehetnek vagy az akadályok. És találd ki, mi történik, ha valaki elkezdi szem elől téveszteni a céljait! Úgy van, egyre inkább az akadályokra, a nehézségekre fog összpontosítani. Te pedig hiába mondod neki: ne foglalkozz annyit az akadályokkal! Ezzel gyakorlatilag arra bíztatod, hogy a semmibe bámuljon. Attól olyan furcsán érezné magát, mintha tengeribeteg lenne. Így aztán inkább tovább fixírozza a nehézségeket. Egészen addig, amíg nem képes találni egy célt, ami elég szilárd, eléggé fix ahhoz, hogy inkább azt nézze.”(forrás – teamtuning)

Azért örültem ezeknek a soroknak, amikor olvastam, mert eddig nem esett le, hogy akik folyamatosan panaszkodnak a nehézségeikre, tulajdonképpen azért teszik, mert nincsenek céljaik. S tényleg azt tapasztaltam idáig, hogy az senkin nem segített, ha azt mondogattam, hogy ne az akadályra gondoljon. Csak közben nem tudtam, hogyha ez nem használ, mit is tehetnék helyette. Most jöttem rá, hogyha segíteni szeretnék ilyenkor valakinek, akkor az a legjobb, ha célt találni segítek. Ez tényleg működhet. Hiszen például nálunk otthon, amikor még élt a dédnagypapa, az életének végéhez közeledve általában nem látta már semminek az értelmét, nem talált célt, vagy nagyon ritkán. Csak úgy teltek a napok. Viszont amikor tudta, hogy jön hozzá látogatóba a családja, úgy összeszedte magát, hogy senki nem gondolta volna, hogy más napokon mennyire el tudja magát hagyni. De számos példát sorolhatnék még.

MeGOLDÁS, AMI NEM MEGOLDÁS

”Egy problémára kétfajta megoldás létezhet. Az egyik az, ami a helyes, amit a helyzet kezelése valójában megkíván. A másik az, ami nem a helyes megoldás, de sokkal kevésbé kényelmetlen, sokkal kevésbé fájdalmas, sokkal kevésbé kényszerít konfrontációra. Így nem meglepő, hogy gyakran ilyen megoldást választunk. És fellélegzünk: csak megúsztuk olcsóbban…! Ám az életnek van egy törvénye: ha egy probléma megoldására nem a helyes megoldást választod, az minden esetben egy újabb, a korábbinál rendszerint még gennyesebb problémát eredményez. Ami esetében a helyes megoldás még kényelmetlenebb, még fájdalmasabb, még konfrontálódósabb. Így még nagyobb az esélye annak, hogy újra a másik „megoldást” választjuk. Ami újabb, még rosszabb problémát fog eredményezni. Sok ember számára ez az egyre halálosabban szorító hurok jelenti az életet. És csak egy kiút létezik: egyszer meg kell fordulni, szembenézni a helyzettel és a helyes megoldást választani, legyen bármennyire is kényelmetlen vagy fájdalmas.”(forrás – teamtuning)

Itt már csak egy kérdés marad, hogy honnan vehetünk olyan bölcsességet, ami által tudhatjuk a helyes megoldást. Amikor ezt a posztot megosztottam, kaptam egy hozzászólást, mely szerint van egy közmondás, ami éppen ezt a jelenséget írja le:
A rest kétszer fárad.

VAGY CÉL VAGY PROBLÉMA

”Elcsépelt, de attól még igaz: az embernek szüksége van kihívásra. Az már kevésbé elcsépelt, hogy bármilyen kihívás jobb, mintha nincs kihívás. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ha nincs elég nagy célod, akkor lesz elég nagy problémád. És azt is jelenti, hogy amíg nem bukkan fel egy hasonló nagyságrendű (vagy még nagyobb) kihívás, addig ragaszkodni fogsz ehhez a problémához. Persze azt mondod mindenkinek, hogy gyűlölöd ezt a problémát és mindent megtennél, hogy megszabadulj tőle. És így is érzed. De ez csak a felszín. Mert a felszín alatt kézzel-lábbal kapaszkodsz bele. Egészen addig, amíg fel nem bukkan egy nagyobb, csábítóbb, izgalmasabb kihívás. Ezen nem tudsz változtatni. De arról dönthetsz, hogy milyen kihívást akarsz: célt vagy problémát? Valójában a cél és a probléma ugyanaz. Egy különbség van közöttük. A célt Te választod, a problémát az élet osztja ki Neked.”(forrás – teamtuning) 

Ehhez a bejegyzéshez hozzá is szóltam, mert felmerült bennem egy kérdés:

„- Nem lehetséges az, hogy a problémát is én választom azzal, hogy úgy döntök egy körülményről, hogy az probléma? Pedig ha más szemmel néznék rá, lehet, hogy eltörpülne.”

Szabó Gábor válasza:

„- De, lényegében a problémát is Te választod. Csak ennek nem vagy tudatában. És emiatt tekintesz rá problémaként. Hiszen ha tisztában vagy azzal, hogy Te választod, akkor az inkább feladat és nem probléma.”

Végre úgy érzem, hogy kaptam gyakorlati eszközt a kezembe, hogy hogyan segítsek másoknak, vagy hogyan vigyem előre a saját életemet is, hogy ne az akadályok határolják körbe az életterünket.

Szabó Gábor blogját az alábbi linken érheti el:www.teamtuning.hu