Tegnap egy olyan cikket olvastam, ami ha igaz, akkor új értelmet nyerhet ez a blog, amit írok, amit olvas a kedves olvasó. Többet kaphatunk mindannyian, mint amire számíthattunk. Feltéve, ha valóban igaz a cikk állítása, hogy a halálukra készülő embereknek hihetetlen nagy tisztán látása van az élet dolgaira.

 

Egy ausztrál nővér egy olyan osztályon dolgozott, ahol haldokló betegek vannak. Ápolásuk közben feljegyezte, hogy miket bántak meg az emberek haláluk előtt.

blogban írta le tapasztalatait.

A leggyakrabban elhangzott gondolatokról könyv készül. The Top Five Regrets of the Dying (Az öt leggyakoribb dolog, amit a haldoklók megbánnak) – címmel. Úgy véli, mások sokat tanulhatnának ezekből.

 

1.    „Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, és nem azt, amit mások elvártak tőlem.”

 

Micsoda? Ilyen nagy jelentőssége lenne a bátorságnak? Akkor most már bizonyára érthető, hogy miért örültem ennyire ennek, hiszen ez a célom az írásaimmal, hogy bátorítsak másokat. Ez volt a leggyakoribb megbánás egyébként.

 

2.    „Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat.”

 

A munka hatékonyságára én is sokat adok, mert tudom, hogy a családomnak szüksége van rám. Még tanulom ezt, de haladok és nem adom fel.

 

3. „Bárcsak lett volna bátorságom kimutatni az érzelmeimet.”

 

Igen, sokan önvédelmi reakcióban élnek, körbebástyázzák magukat, hogy nehogy véletlenül sebet kapjanak, mert úgy érzik, többet már nem bírnának elviselni. Ezzel kapcsolatosan a „Mit kezdjek a tüskéimmel” c. bejegyzést ajánlom.

www.sikerul.com/mit-kezdjek-a-tuskeimmel

 

4. „Bárcsak szorosabb kapcsolatot ápoltam volna barátaimmal.”  

 

Úgy érzem, hogy ez a mondat éppen aktuális számomra.

 

5. „Bárcsak boldogabb lettem volna.”

 

Itt a dolgok megélésének minőségére gondoltak az emberek. Rájöttek, hogy ez az ő döntésükön is múlik. Én nagyon sokat tanultam erről a barátaim által is és ami valódi változást hozott az életemben ezen a területen, azt tovább is fogom adni. A szemlélet és gondolkodásmód kulcsszavak ezen a területen.

 

Mivel ma nagypéntek van, ezért egy gondolat erejéig had fűzzem a fentiekhez azt, hogy Jézus nem bánta meg, hogy olyan tanítványokat hívott maga mellé, akik közül egy elárulta, a többiek pedig szétszéledtek, amikor őt keresztre feszítették. Csak ennyit mondott:

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”

 

Saját sérelmeink évekre is elszakíthatnak bennünket egymástól. Mindig utáltam a szappanoperákban azokat a részeket, amikor haldoklott valaki és sírtak körülötte és megbánták a gyűlölködést. Miért kellett évtizedekig ezt csinálniuk? Nehéz kérdés, amikor testvér testvér ellen küzd. Bárcsak képessé válnánk meghalni magunk számára, akkor élet fakadhatna.

 

Az alábbi forrás volt alapja írásomnak: 

 

Öt dolog, amit megbánunk halálunk előtt

2012. április 04., szerda, 17:20 • Utolsó frissítés: 2012. április 04., szerda, 17:29
Szerző:
hvg.hu