http://tv2.hu/naplo/video/egy-par-borcipot-oriz-a-karok-es-labak-nelkul-elo-ferfi

Az érzelmi intelligencia és a kitartásra való készség kapcsolata, plusz hír egy irodalmi pályázatról  

(tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Vasárnap a Napló című televízióműsorban volt látható az a riport, ami a kéz és láb nélkül élő fiatalemberről szól. Egy magyarországi mozgássérült is kiutazott a stábbal a találkozóra, mert az ő élete ad neki erőt a kitartáshoz, hogy balesete után is teljes élet megélésére törekedhessen. Miért van az, hogy valakinek kevés fizikai adottsága van, mégis sokkal többet ki tud hozni belőle, mint akinek több van? Erre nem misztikus a válasz. Az érzelmi intelligencia fejlettségében keresendő. Jó, de ez mi is? Miben segíthet bennünket a hétköznapokban?

 

A lélek „izeg-mozog”, él 

 

A veleszületett adottságaink csak húsz százalékban határozzák meg személyiségünk alkalmasságát az életre. Amikor először hallottam erről Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutatótól, nagy kő esett le a szívemről. Hiszen akkor nem kell elkönyvelnem embertársaimat olyannak amilyenek. Sőt, magamat sem kell leírnom. Az ember lelke, személyisége folyamatos változásban, mozgásban van. Ez a lélekmozgást kísérő  pedagógia lényege. Minden korszakban vannak dolgok, melyek könnyebben beépülnek. A nevelő igyekszik ráhangolódni erre. Az ember amíg él, folyamatosan változik. 18 éves korunkban nem „állunk le”. S mi az, amit érdemes engedni növekedni magunkban? Mi az, amire odafigyelhetünk, hogy ne csökevényesedjen el? Jó lenne, ha erősebbek, kitartóbbak lehetnénk? Jó lenne, ha könnyedén és hatékonyan kezelhetnénk emberi kapcsolatainkat? 

 

Milyen változás történhet bennem az érzelmi intelligencia növekedésével?

 

Kutyából nem lesz szalonna. Ismerős a mondás ugye? Bár én ennek az ellenkezőjét is hallottam már. „A mennyben minden szalonna kutyából lesz”. Az Uzsalyné Pécsi Rita által is népszerűsített és alkalmazott Kentenich pedagógiarendszerben tárgyalt törvényszerűségek megfigyelése és megtapasztalása gyakorlatilag ez utóbbi mondást támasztja alá. Az érzelmi intelligencia növelésével egy személyiség minőségében változik meg. Ahogyan két élezett pengéből olló lesz, ha azok úgy vannak összetéve. Ezért a kapcsolatért az érzelmi háló a „felelős”, mely mindent átsző. Az érzelem tehát egy háló, amit ha egy ponton megemelünk, mozdul az egész. Ezt nem nehéz elképzelni ugye? Izgalmas adat az is, hogy a legújabb agykutatások is rávilágítanak arra, hogy döntéseinkben maximum 30 százalékban hallgatunk a racionális érvekre. Minimum 70 százalék az érzelemé!!! Ezt a területet azért kezdtem el laikusként tanulmányozni, mert:

 

 1. szeretném, ha gyermekeim empatikusak, kitartóak lennének.

2. Szeretném, ha én magam is egyre érzékenyebb lennék mások szükségeire, mert számomra ez az élet értelme.

3. A társadalmi szemléletformálás is szívügyem. 

 

Hogy működik ez egy konkrét esetben?

 

„Jót tenni jó”? Csak annak, aki már rendelkezik pozitív érzelmi tartalmú tapasztalattal, méghozzá kellő mennyiségű tapasztalattal ahhoz, hogy ez személyiségének maradandó része legyen. Ha például kívülről , követelésként érkezik csupán  a „jóság” parancsa valakitől, akihez ráadásul nem is kötődik személyesen valaki, akkor az szó szerint hidegen hagyja az illetőt. Akkor mégis milyen külső és belső körülmény kell ahhoz, hogy elérhessük a kívánt célt? Például úgynevezett örömös tevékenységekre van szükség, illetve egy olyan személyre, akinek van tekintélye és a kívánt mintát tudja átadni ezen a területen. A tekintély a személyes kötődéssel áll szoros összefüggésben. Ha mondjuk szeretnénk, hogy gyermekünk szívesen és örömmel tudjon adni másoknak javaiból, akkor sok olyan élményre van szüksége, ahol megtapasztalhatja az általa tekintélyes személytől, jó esetben tőlünk, hogy adni öröm, jó érzés. Ezt „prédikációval” nem tudjuk elérni, csak mintákat látva és élményeket megélve. Közös játék, mese, művészeti tevékenység, mind ebben segítenek például. Biztosan hallotta már azt a mondást, mely szerint a gyerek nem azt csinálja amit mondok, hanem azt, amit lát. Ezzel lehet a legegyszerűbben összefoglalni azt, hogy hogy működik ez az egész. Ha nincs önnek gyermeke, ezek a törvényszerűségek a felnőttekkel való kapcsolatainkra, illetve a saját működésünkre is érvényesek.  

 

A kitartásról beszéljünk végre!

 

A legideálisabb már gyermekeknél odafigyelni arra, hogy ne „csak” mondókát tudjon elmondani ügyesen, hanem képes legyen a kitartásra például. Ez a készség növelhető és mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a ránk bízott csemetéből felnőtt korára kitartó és küzdeni akaró ember lehessen. Ez lényeges dolog a tehetségesnek tartott személyeknél is. Hiszen azt mindenki tapasztalta már, hogy hiába egy kiváló képesség, ha nincs kitartás. Azért szoktam olyan sokszor ajánlani Uzsalyné Pécsi Rita oldalát, előadásait, mert erre úgy érzem nagy szükség van a világban, hogy ne csak a fejben legyen tudás, hanem a „szívben” is. A késleltetett vágyteljesítés például remek játékos alkalmazás, hogy eddzük gyermekeinket, egymást, magunkat. Erről már írtam részletesebben a Boldogtalan birtoklás című bejegyzésemben.

 

Miért pont Uzsalyné Pécsi Rita nevét emlegetem állandóan a témában?

 

Ő amellett, hogy több évtizede végez kutatómunkát a pedagógia területén, maga is tanár, ráadásul 4 gyermek édesanyja, akik már kamaszok is voltak. Az eddig megértett dolgokat alkalmazva sok segítséget kaptam a gyermekneveléshez és a másokhoz való viszonyuláshoz. Ezért is határoztam el pár hónapja, hogy az előadásaiból „tanultakat”, melyeket edddig (még csak az elején tartok) sikerült alkalmaznom, megosztom az olvasókkal hétfőnként. Hiszen látássérült anyaként a saját bőrömön érzem, ha valakinek „csak” a fejében van tudás. Célom, hogy bátoríthassam a környezetemet. Hiszen nehézség, valamilyen formában mindig érkezik az életbe és nem mindegy, hogy legyőz minket, vagy mi kerekedünk felül rajta. A témában eddig írt blogbejegyzések, tapasztalatok itt olvashatók:

Egészségmegőrzés – emberi kapcsolatok

 

 

Irodalmi pályázat, szavazzon a legjobb pályaműre!

 

Végül egy hír olyan emberekről, akik látási nehézséggel küzdenek a hétköznapokban. Pontosabban fogalmazva a látássérültség által keletkező akadályokat igyekeznek átugrani. Nekik szólt egy irodalmi pályázat „Fények vakondja 2” címmel, a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesület szervezésében. Aki kíváncsi, hogy miről és hogyan írtak a versenyzők és szívesen támogatná szavazatával valamelyik kedvenc írását, akkor itt megteheti. Szombaton már írtam az én „kedvencemről”, akár ezzel is kezdheti. Ismerje meg, hogy vajon mennyire tehetségesek ezek az emberek! Kapcsolódjon ki egy kicsit ebben a rohanó világban! Jó szórakozást!

 

Figyelem, ha szavazásával jutalmazni szeretné valamelyik írást, akkor oda kell figyelni arra, hogy erre külön szavazási alkalmazás van, a like gomb nem egyenlő a szavazással azon a versenyen, pályázaton. A weboldalukon minden információ szerepel, semmi bonyolultra nem kell számítani, csak gondoltam, azért itt is felhívom a figyelmet, hogy tetszése ne vesszen kárba.