veszítés

Búcsúztatás temetésen (9 plusz 1 szokatlan dal, ami vigasztal, bátorít ilyenkor)

krizantémok
Ki érezte már azt a temetés szó hallatán, hogy ki nem állhatja a megszokott zenéket a ravatalozónál, és utálja a semmitmondó általános szép szavakat, melyekkel a szerzőjük egyáltalán nem tud senkit megérinteni? Nekünk most szeptember elején, a dédmama temetése kapcsán, az volt a célunk, hogy olyan ember beszéljen és olyan zene szóljon, ami reményt és megnyugvást igyekszik adni a jelenlévőknek. Ha reménységet, vigasztalást, bátorítást szeretnénk megélni és átadni a gyászolóknak egy temetésen, akkor ebben a bejegyzésben hasznos tippek találhatók ehhez. Alább megosztom a dalok linkjeit és Óvári Péter evangélikus lelkész szavainak lényegét, s saját gondolataimat is.

Édesanyám korai haláláról, reménységemről

Leonakisgyerekkéntédesanyjávalésédesapjávalakarácsonyfánáláll

Veszteség és reménység

Egy sorozatot indítok el ma. Szeretnék írni életem nagy veszteségeiről úgy, hogy megosztom azokat a gondolatokat, amik segítettek a feldolgozásukban. Igyekszem tömör és velős lenni! Remélem tudok segíteni! Ezekben a részekben illusztrációként Rell Kata Fények c. versének részleteit is felhasználom, Nagyné Oláh Mónika hangos felolvasásával, zenei aláfestéssel. Hallássérült személyek részére a leirat is elkészült a hozzá tartozó kép aloldalán. A mai hangos részlet itt olvasható!
Édesanyám korai halálának feldolgozása

Kedd: Teher alatt nő a pálma?

Acsoportakiketvezettünk
TARTALOM:

  • A bibliai József és én
  • A beszélgetés témája
  • Ige és kérdések
  • Lejegyzeteltem, de kimaradtak
  • Aranymondás
  • Daltanulás, hogy bátorítsunk
  • A bibliai József és én

    József története számomra kulcsfontosságú. A gyerekeknek is elmeséltem a csoportban, de tavalyelőtt a templomban is, hogyan kerültem kamasz koromban én is egyfajta börtönbe. Volt olyan életszakasz, amikor a nagynéném, aki nevelt akkor éppen, nagyon haragudott. Volt egy hitbéli meggyőződési különbség közöttünk, ami miatt ő nem akarta, hogy bizonyos keresztény testvérekkel találkozzam. Ha elment dolgozni, kulcsra zárta az ajtót, kihúzta a telefont, hogy ne tudjak beszélni senkivel. Ha

    Szinte észrevétlenül gyógyulni kezdtem

    Férjem lelki „vigasztalási technikája”

    (Csütörtök: nehézség plusz hálaadás – tematikus nap) Járt már úgy, hogy valakit hiába vigasztalt szavaival? Érezte már azt, hogy szomorúságában idegesítik a jó szándékú bátorítások? Én mindkét esetet átéltem, de a napokban történt velem egy olyan dolog, ami rávilágított arra, hogy nálam mi az, ami a leginkább működik, amitől szinte észrevétlenül gyógyul a lelkem. Mondtam is a férjemnek, hogy ezek után én is ezt a „módszert” fogom először alkalmazni, ha valaki nagyon elkeseredik. Aztán persze
    Kiemelt

    Pozitív gondolatok betegeknek?

    fekete-fehér pillangókép

    Hogyan bátorítsam azokat, akiknek nehéz mit mondani?

  • Mit tegyek, ha nem vagyok éppen képes arra, hogy jó színben lássam a másik helyzetét?
  • Hogyan is mondhatnék biztató szavakat, ha én is úgy érzem, hogy nem lehet ilyenkor mit mondani?
  • Hallgattam egy előadást, amiben a pozitív gondolkodásról is szó esett. „Történik egy baleset, s mivel az illető nem akar a legrosszabbra gondolni, nem is kezdi lelkét felkészíteni egy esetleges tragédiára, ami végül ha bekövetkezik, nagyobb kárt okoz így.” (Schlingloff Sándor) Vajon van ebben valami? Elgondolkodtam.

    Bizonyosság, hogy a lelkem jó kezekben van

    „Én fogom a kezedet…” (vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap) Az alábbi írás bátorításul szolgálhat azoknak, akik úgy érzik, a legfontosabb szükségletük az, hogy biztonságban érezzék magukat. Annyi kapcsolat esik szét környezetünkben, annyi bizonytalanság vesz körül, hol pihenhet meg a lélek a kétségek viharos tengeréből kiszállva? Melyik az a sziget, ahol megkapaszkodhatunk, ahol érdemes kikötni és felverni sátrunkat? Szűcsné Aczél Júlia bizonyságtevő írását teszem most közzé, nagyon megérintett és egyszerre sírtam és nevettem a végén!
    Kiemelt

    A felkelő nap, ahogy én látom (vakon festett képem)

    napfelkeltés képem

    Húsvét, reménység, újjászületés

    Nemrég ajándékba készítettem egy képet. Régen, amikor még láttam, nagyon szerettem rajzolni, a kedvenc témám a naplemente volt. Ezért ezt próbáltam a legtöbbször megörökíteni, s még most is ott van a kép a fejemben, s az, hogy milyen színt hogyan használtam. Amikor már erősen gyengült a látásom, egyszer kipróbáltam, vajon meg lehet csinálni úgy is egy képet, hogy nem látom a végeredményét? Euforikus érzés töltött el, amikor a környezetem pozitívan nyilatkozott. S bár gyönyörűséges a lemenő nap, mégis az a gondolatom támadt legutóbb, hogy inkább napfelkelte legyen a képen. A kék másik árnyalatát használtam ehhez. S hogy illik ez a téma a húsvét ünnepéhez?

    Aki pedálozik Istennek, azt jobban szereti?

    Jóság és önértékelés, elmélkedés egy vers kapcsán (vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap) „Fény vagy te is, lobogj hát, Melegíts és égess, Hinned kell, hogy a világ Teveled is ékes!” Mikor olvastam ezt a versrészletet, nagyon megérintett, elhatároztam, hogy megosztom azokat a gondolatokat és érzéseket, amik keletkeztek bennem Tóth Árpád, Kaszáscsillag c. költeménye kapcsán.

    Egy tanmese a szenvedés értelméről

    A teáscsésze (vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai - tematikus nap) Sokszor értetlenül állunk egy-egy tragikus életesemény után, üveges szemekkel bámulva magunk elé: - Miért történhetett ez meg velem? Elég már ebből a sok nyomorúságból! Bizonyára mindannyian ismerünk olyan embereket, akik hősiesen hordozzák szenvedéseiket. Mi lehet a titkuk? Talán az a hit és reménység, amit az alábbi rövid történet ábrázol.