Egy vers a megalkuvásról   Ma van a fehér bot nemzetközi világnapja. Ilyenkor a vak emberekről szólnak cikkek, riportok a médiában. Tavaly egy összefogásnak lehettünk szemtanui, mikoris 10 blogszerző közölt bejegyzést saját témájában, a látássérült emberek helyzetének szempontjából. Ma egy költeménnyel készültem. A vers írója sorstársam sok szempontból. Ő is egy édesanya, tréner, szeret írni és látássérült. Nagyon megérintett ez a vers, amikor a minap elolvashattam. Vajon mindannyiunkban ennyire ficánkol az igazi önmagunk? Ismerjük? S ha ismerjük valamennyire, megmutatjuk másoknak? Ha nem miért? Félünk mások ítéleteitől?