ünnep

A felkelő nap, ahogy én látom (vakon festett képem)

napfelkeltés képem

Húsvét, reménység, újjászületés

Nemrég ajándékba készítettem egy képet. Régen, amikor még láttam, nagyon szerettem rajzolni, a kedvenc témám a naplemente volt. Ezért ezt próbáltam a legtöbbször megörökíteni, s még most is ott van a kép a fejemben, s az, hogy milyen színt hogyan használtam. Amikor már erősen gyengült a látásom, egyszer kipróbáltam, vajon meg lehet csinálni úgy is egy képet, hogy nem látom a végeredményét? Euforikus érzés töltött el, amikor a környezetem pozitívan nyilatkozott. S bár gyönyörűséges a lemenő nap, mégis az a gondolatom támadt legutóbb, hogy inkább napfelkelte legyen a képen. A kék másik árnyalatát használtam ehhez. S hogy illik ez a téma a húsvét ünnepéhez?

Ünnep, feszültség, megoldás

viharos ég, viharos tenger
lelki béke érkezett egy különleges módon. Egy történet, amikor a konfliktushelyzet gyilkos ereje még sem öl meg senkit és semmit egy ünnepnapon. Nézzük a szituációt! Adott egy ünnepnap és adott egy probléma. Nincs kéznél a megfelelő öltözék, amit a gyerekre lehetne adni. Vendégségbe készültünk, indulás előtt hirtelen azt tapasztaltuk, hogy olyan ruhák vannak csak látóterünkben, ami itthon jó, de azért máshová nem adnánk rá a gyerekre.
  • Mi történt végül?
  • Egymásnak estünk?
  • Egyáltalán elmentünk a vendégségbe?
  • Mi lett az áhított ünnepi hangulattal?

Példa az állatok világából, az önfeláldozó szeretetre

Titkár nevű cicánk négy újszülött kiscicájával. Cirmosak és egyiknek, másiknak van kis fehér mellénykéje.
Én sem gondoltam volna, hogy egy cicás történet kapcsán fogok elgondolkodni újra a húsvét üzenetén, az önfeláldozó szeretet kérdésén, a példamutatás jelentőségén. A bejegyzésben idézett írás segítségével, akár gyermekeinknek is szemléletesen tudunk beszélni ezekről a témákról. Bátoríthatja azokat is, akik nem szeretnek kilógni a sorból.