A Minap egy esetről hallottam. Van egy fiatal vak pár, akiknél nemrég született egy kisbaba. Az egy hetes pici gyermekkel elindultak segítség nélkül babakocsival a császáros anyuka varratszedésére. Nem volt aki elkísérje őket, vagy úgy gondolták, hogy ez menni fog? Ez bátorság volt részükről, vagy vakmerőség?
szülő-gyerek
Hogy tudod ezt megtenni három gyerek mellett, hogy minden nap írsz?-kérdezték többen már. A minap volt egy kedves baráti beszélgetésem, melyből kiderült számomra, hogy nehéz elképzelni azt, hogy az ember eleget foglalkozik a gyerekeivel, ha épp eközben még blogot is ír. Emlékszem olyan szituációra is a családban, hogy mi a nyaralásunkat tervezgettük és haragudott ránk valaki, mert hogy micsoda dolog ez. Ők régen még munka után is dolgoztak, nem volt idejük ilyesmire és ráadásul úgysincs sok pénzünk, akkor azt a keveset is miért erre költjük, nemhogy dolgoznánk mégtöbbet, hogy legyen. De ha csak saját magamba nézek, velem is előfordult már, hogy berzenkedtem mások életstílusa felett, hamáskor nem, hát akkor, amikor épp engem kritizáltak.
Ki a tökéletes anya? Ki tudja a valódi mércét? Kinek és milyen módon van joga és kötelessége erre figyelmeztetni másokat, ha ettől eltér?
Őszinte vallomásom a témában, plusz a kezdeti technikai megoldásokról, ami a babagondozást illeti
Amikor valaki első babáját várja, tele van kérdésekkel. Én is sok cikket olvastam akkoriban a neten. Remélem, hogy őszinte hangvételű írásommal, s a kezdeti megoldások leírásával tudok kicsit segíteni ebben a helyzetben. Megfigyelte már a kedves olvasó, hogy vannak olyan nők, akik már gyerekkoruktól kezdve imádják a piciket babusgatni, vannak, akiket egyáltalán nem hat meg egy baba látványa. Megmondom őszintén, én nagyon sokáig ez utóbbi csoportba tartoztam, most mégis van négy gyermekem. Meg is kaptam a harmadik születésénél a kérdést a szülőszobán: - Nem lesz ez magának elég? Valószínű, hogy furcsa jelenség lehet a mai világban, hogy valaki nagycsaládos legyen felelős döntés alapján, ráadásul még azt is közölje, hogy akarta azt a harmadikat és nem véletlen volt. Azt már nem is merem mondani, hogy még furcsább lehet talán másoknak szerintem, hogy aki nem lát, az hogy mer ilyesmibe belevágni, hogy nagy család, pláne, hogy nem is volt gyerekimádó sose. Alább a részletek.
Ugye milyen sokszor hallani panaszt egy másik emberre? Bennem ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy most mennyire legyek megértő, mit tegyek a szeretet nevében, mit mondjak az illetőnek. Sajnos már olyan is előfordult, hogy közeli barátaink távolodtak el tőlünk szerintem azért, mert egy emberrel kapcsolatos panaszaival nem akartunk egyetérteni, pontosabban nem tudtuk, hogy mit is gondoljunk és szerintem rosszul reagáltunk a helyzetre. Ma már másképp csinálnám, ha ugyanaz a szituáció előjönne. Mióta gyerekeink vannak, sokkal inkább kell gyakorolnom a kibékítést. Vannak már sikerélményeim és más is osztott meg egy rövid tapasztalatot, ez lesz alább olvasható.
Hogyan kell érteni azt, hogy boldogok a békességszerzők? Talán ezt még könnyen elhiheti sok ember, hiszen mindenki a
Ki az, aki emlékszik rá, hogy a gyermekének miért azt a nevet adta éppen, ahogy hívják? Vannak, akik tudatosan választják ki gyermekük nevét, mert hisznek abban, hogy a név kötelez, vagy mert szeretnék olyannak tudni a gyermeküket, amit az jelent. Van egy kedves levelezőlistás barátom, aki egy éven keresztül minden tag névnapján beküldte nem csak azt, hogy mit jelent, hanem egy személyleírást is, hogy azokra az emberekre mi jellemző. Emlékszem, ez sokaknak tetszett. S most miért ezt a témát választottam? Attila neve azt jelenti, hogy atyácska. Kirándulni voltam vele és a többi ovissal mult hét csütörtökön és ez az atyáskodó jellem végigkísért a majdnem 7 éves fiam személyében. Milyen az, amikor a gyerek akar vigyázni az anyukájára? Akkor most következzen egy kis élménybeszámoló, az atyácskás történet.
„Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi.” Aztán bepakoltunk a
Ugye mindenki ismeri azt a jelenséget, amikor egy kisgyermek ragaszkodik egy-egy játékához, anélkül nem is élet az élet. Kis, azaz nagy fiamnak, aki 7 éves lesz nemsokára, van egy kis báránykája, amit folyton magával visz. Ez engem annyira megérint. S hogy miért?
Régen mindig olyan büszke voltam arra, hogy lám, a mi gyerekeink nem ragaszkodnak semmilyen játékhoz, biztosan jó anya vagyok és nem érzik, hogy pótlásra lenne szükség. Ugye, hogy az emberi büszkeség határtalan is tud lenni? Pár hónapja kaptunk néhány állatkát ajándékba. Közöttük volt egy kis bárányka.
Saját és Gyermekeim körmeit is én vágom le vakon
A körömvágás példáján keresztül szeretném megmutatni, hogy milyen sokat adhatunk valakinek azzal, ha hagyjuk kibontakozni az önálló életét! Legyen ez bár saját gyermekünk, vagy sérült embertársunk.
Hétfő: Minden, ami a gyerekekről és szüleikről szól
CSALÁDNAP
Ki az, akinek valaha is eszébe jutna ezt a két dolgot szétválasztani? Hiszen ezt halljuk mindenhonnan, hogyha valakit szeretünk, akkor boldoggá kell tenni. Én először akkor kezdtem ezt a két fogalmat elkülöníteni a fejemben, amikor hallottam erről egy előadást. Ez a gyereknevelés kérdését nagyon is érinti. Hiszen vagy az van, hogy nem szeretnénk, hogy sírjon, ezért inkább engedünk nekik, vagy túlságosan be akarjuk szabályozni az életüket, mert mi jobban tudjuk, hogy nekik mi a jó, hiszen szeretjük és mi vagyunk a felelősek. Van középút? Ezen gondolkodtam azután a bizonyos előadás után. Jöjjön a sztori.
Nagy nap volt a tegnapi. Az egész város megmozdult, mert megrendezték a Tour de Gyömrőt. Itt többszáz bicikliversenyzőt kell
Nyújtsa fel a kezét az, akinek gondot okoz, hogy segítséget kérjen bárkitől! Most azok tartsák fel kezüket, akiknek gondot okoz segítséget kérni Istentől! Akkor bajban vannak azok, akik pont akkor, amikor szükségük lenne rá, nem tudnak kérni? Mi ebben akkor a kegyelem, az ajándék? Milyen szeretet az, ami csak akkor avatkozik közbe, amikor valaki ezt kéri?!
Ősz volt és a gyerekek nagyon szerettek gesztenyét szedni. El is mentünk egy délután egy köztéri fához, hogy minél többet
Gondolkozott már azon a kedves olvasó, hogy aki nem lát, hogyan tud bevásárolni? Megismeri a pénzt? Nem csapják be? Nekem ezeket a kérdéseket tették már fel többen is. A leggyakoribb az, hogy szoktuk-e érezni a papírbankjegyen, az elvileg vakoknak nyomott tapintható részt. Szívesen írok akkor most pár dolgot a vásárlással kapcsolatosan. Azok is találhatnak majd hasznos információt, akik eladni szoktak.
Nagy nap volt a tegnapi. A fiúnkat megbíztuk, hogy menjen el pelenkát venni. Először nem akart, aztán mégis azt mondta, hogy