Attila első iskolai értékeléséről
(hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok - tematikus nap)
Akinek van gyermeke, meg fogja érteni, hogy miért született ez a blogbejegyzés. Hiszen ki ne szeretne alkalomadtán dicsekedni egyik-másik csemetéjével. Most pár érdekességet leírok a legnagyobb fiúnkról és kérem, csatlakozzon, örüljünk közösen annak, ha valamiben ügyesek a gyermekeink. A hozzászólásoknál az ön történetét, örömeit a gyermekeiben, szívesen olvasnám. Tudom, hogy ön, úgy ahogy én is, akkor is büszke
szülő-gyerek
Egy két perces szerkesztett bejátszás Schlingloff Sándor gondolataiból
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)
Kattintson ide a meghallgatáshoz!

Nemrég derült ki számomra egy látássérült sorstársamról, hogy 9 gyermeke van. A döbbenetem után az volt az első dolgom, hogy megkeressem Halmi Arankát és megkérjem, hogy pár szóban válaszoljon a kérdéseimre, hogy mások is megismerhessék őt. Ha esetleg valakinek támadna bármilyen kérdése hozzá, a hozzászólásokban megteheti nyugodtan. Jelenleg legkisebb gyermekével van otthon, de babahordozás tanítását szívesen vállalja, ha valaki úgy gondolja, hogy a füzetekből sehogy sem sikerül elsajátítani a megfelelő kendőkötést és egyebeket.
Megható történet, gyermeki hit
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai - tematikus nap)
Egy kedves barátom küldte nekem ezt a történetet és azt gondoltam, hogy ezt nem szabad kihagyni, meg kell osztanom, annyira meg tud érinteni.
A vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az "útipoggyászával", egy szatyorral, amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt, és talált egy ülőhelyet egy még nem egészen teli fülkében. Kutatva nézett körül, és megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak. Fáradt volt a hosszú várakozástól, és úti
A hagyományos mesélés gyógyító hatásairól
(tehetség plusz ember tematikus nap)
Bizonyára tapasztalta már a kedves olvasó, hogy mennyire kezd elveszni a hétköznapokból a közösségi élet, az egymásra való odafigyelés és segítés. Tudta-e, hogy a mesemondás kulcsszerepet játszik az emberi kapcsolatokban? Tudta, hogy a mese nem csak gyerekeknek való? Tudta, hogy augusztusban állami díjjal ismertek el valakit, aki mesemondó? Kicsoda ő, milyen ember, és hogyan lett a Népművészet Ifjú Mestere? Az alábbiakban Bumberák Máriát (Maját) és „mesevilágát” mutatom be.
Bumberák Maja idén megkapta a Népművészet Ifjú mestere díjat mesemondás kategóriában. Abban a szerencsés kiváltságban lehet részem, hogy közelebbről is ismerhetem a „mestert”. Együtt jártunk szociológia szakra. S hogy hogyan jutott el idáig, hogy megkapja ezt az elismerést?
Kicsi, törékeny néni, akinek a szemében sok huncutság van. Így
csomagját fejpárnának használta, hogy kissé kipihenje magát. Amikor jött a kalauz, nagy bizalommal megkérdezte tőle, hogy szabad-e itt aludni. Ő barátságosan igennel felelt, de utána látni akarta a jegyet. A kislány így felelt:
- Nincs jegyem.
Erre a következő beszélgetés alakult ki:
- Hova utazol hát?
- A mennybe megyek - hangzott a válasz.
A kalauz körülnézett, és csodálkozva válaszolt:
- Igen? És ki fizeti a vonatjegyet?

A Can c. film, egy halmozottan sérült fiúról és édesapjáról szól. Amikor megszületett Rick, akkor azt javasolták a családnak, hogy adják intézetbe, az lesz a legjobb mindenkinek. A szülők mégis úgy döntöttek, hogy felnevelik, a végén le is diplomázott, és sportol. Ez a videó adta az inspirációt, hogy írjak arról, hogy én hogy tudtam ezt megnézni. Az alábbiakban a részletek, hogyan készül el egy igazán jó leirat a látássérült embereknek egy filmről.
http://tv2.hu/naplo/video/egy-par-borcipot-oriz-a-karok-es-labak-nelkul-elo-ferfi
Az érzelmi intelligencia és a kitartásra való készség kapcsolata, plusz hír egy irodalmi pályázatról
(tehetség plusz ember - tematikus nap)
Vasárnap a Napló című televízióműsorban volt látható az a riport, ami a kéz és láb nélkül élő fiatalemberről szól. Egy magyarországi mozgássérült is kiutazott a stábbal a találkozóra, mert az ő élete ad neki erőt a kitartáshoz, hogy balesete után is teljes élet megélésére törekedhessen. Miért van az, hogy valakinek kevés fizikai adottsága van, mégis sokkal többet ki tud hozni belőle, mint akinek több van? Erre nem misztikus a válasz. Az érzelmi intelligencia fejlettségében keresendő. Jó, de ez mi is? Miben segíthet bennünket a hétköznapokban?
A lélek "izeg-mozog", él
A veleszületett adottságaink csak húsz százalékban határozzák meg személyiségünk alkalmasságát az életre. Amikor először hallottam erről Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutatótól, nagy kő esett le a szívemről. Hiszen akkor nem kell elkönyvelnem
Szemrehányás helyett együttérzés, egyenlő boldog pillanat
( hétfő: egészségmegőrzés – emberi kapcsolatok – tematikus nap )
Egy történet arról, amikor sikerült felülemelkednem saját berögzött „rendteremtő” hozzáállásomon, és megértéssel tudtam odafordulni 7 éves kisfiamhoz. Nekem ez nagy csoda, mert azt gondolom, hogy az ilyen pillanatok ajándékok az élettől. S ha megadatnak, azok segítenek, hogy ezután tudatosan is ilyen irányban cselekedjek. Mi történt pontosan?
Már hónapok óta mondogatta a fiúnk, aki 7 éves, hogy mozog az egyik foga. Még egy sem

Az alábbi történet már sok helyről visszaköszönt, nem tudom, hogy ki írta, de a végén megjelölök egy oldallinket, ahonnan ezt kimásoltam. A vicces de... kategóriában leltem az alábbi sorokat.
"Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy „kis hívő”, a másik egy „kis szkeptikus”.
A „szkeptikus” azt kérdezi:
- Te hiszel a születés utáni életben?
A bejegyzésem végén egy hercegnős mese lesz olvasható, amit egy fiú írt a kishúgának, pedig még hivatalosan nem is tud írni. Előtte viszont még pár bevezető mondatot szólnék, mert egy döbbenetes élményben volt részem a napokban.