szülő-gyerek
Bolyki Balázs
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)
A minap elgondolkodtam, hogy kik, és milyen hatással voltak hitbeli növekedésemre. Aztán jött az ötlet, hogy pár embert bemutatok, saját bizonyságaikon keresztül, ezzel is szeretném megosztani azokat a kincseket, amiket Isten rejtett el egy-egy olyan emberben, akik szolgálatukkal sokat tettek értem. Lesznek közöttük ismert, és kevésbé közismert emberek, de egy közös lesz bennük, Istentől kapott ajándékaikat nem rejtegetik, hanem lámpásként világítanak a
A középső gyermekemről (Horváth Anna)
(hétfő: egészségmegőrzés–emberi kapcsolatok – tematikus nap)
Folytatódjon akkor a sorozat, amit a gyermekeimről írok. Ahogy vak édesanyaként látom őket. A középső lányunk kerül most sorra.
Első találkozásunk
Nagyon érdekes, mert nála él bennem a legélénkebben a csecsemőkori mivolta. Koraszülöttként jött a világra. Inkubátorban volt egy pár napig. Emlékszem, hogy amikor még a császáros sebem miatt járni is alig bírtam, aggódtam, hogy hogy fogok feljutni a kislányomhoz egy emelettel feljebb. Aztán szerencsére akadt egy
Hogyan látom gyermekeimet vakon?
Gyermekvállalás, hogy is van ez? Ez a bejegyzés szolgáljon bátorításul azoknak, akik még előtte állnak, illetve azoknak is, akik éppen nagyon elfáradtak anyaként. Írok egy-két dolgot a lelki nehézségeimről, amik mostanában jöttek elő, és utána elkezdek írni a gyerekekről is, kiderül, hogy ez miben segít nekem, segíthet másnak. Tegnap rendkívül jó érzéssel ébredtem. Hálás voltam azért, hogy anya lehetek. Persze, lehetne mondani, hogy könnyű volt ráhangolódnom erre, mert anyák napja volt. Hadd írjam most le, hogy egyáltalán nem természetesen jön minden nap egy ilyen emelkedett gondolat, érzés. Én most őszinte leszek. Már gondoltam olyat is életemben, hogy az anyaság egy igen nehéz teher. Voltak olyan pillanataim is, hogy akadályként éltem meg ezt az állapotot.
Mi az a hátrány?
(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)
Új sorozat indul ezzel a bejegyzéssel. S mi az, hogy siker? Én abban az értelemben fogom ezt a fogalmat használni, hogy az, amikor egy ember az életének valamely területén megtalálja önmagát és saját helyét. Ez lehet szakmai, vagy magánéleti terület, a lényeg az, hogy az adott élethelyzet bátorításul szolgálhasson másoknak, akik éppen bizonytalansággal, nehézséggel küzdenek, vagy csak egyszerűen inspirációra várnak, hogy még erőteljesebben haladjanak saját
lelki béke érkezett egy különleges módon. Egy történet, amikor a konfliktushelyzet gyilkos ereje még sem öl meg senkit és semmit egy ünnepnapon.
Nézzük a szituációt!
Adott egy ünnepnap és adott egy probléma. Nincs kéznél a megfelelő öltözék, amit a gyerekre lehetne adni. Vendégségbe készültünk, indulás előtt hirtelen azt tapasztaltuk, hogy olyan ruhák vannak csak látóterünkben, ami itthon jó, de azért máshová nem adnánk rá a gyerekre.
- Mi történt végül?
- Egymásnak estünk?
- Egyáltalán elmentünk a vendégségbe?
- Mi lett az áhított ünnepi hangulattal?
Egy megható történet egy kis humorral fűszerezve bátorságról, jövőről, félelmekről
Ma megérintett egy írás. Az élet hozta a történetet, Orliczki Jánosné pedig lejegyezte. Nekem is volt hasonlóban részem. Nekem is volt egy értem aggódó és engem szerető nagymamám. Nekem is volt olyan gyerek, aki elmenekült, még csúfolt is, hogy szemüveges vagyok. Nekem is volt olyan, hogy azt hitték, nincs számomra jövő. Hogy hiábavaló az életem. Én ezt sosem akartam elhinni, hogy igaz. Álljon itt egy gyerekkori emlék egy kedves sorstársam tollából, s a végén egy idézet, amit szintén ma olvastam. Minden a reménységben fog végződni!
Utazás repülővel, vakon, egyedül
(szombat: akadálymentes pihenés – tematikus nap)
Ma a repülés témáját hozom elő, mert két kedves barátom is repülőre ül, ült a napokban. Egyikük sem lát. Utukat nem csak a látás hiánya nehezíti, hanem például az is, hogy az egyikük idegen nyelven sem beszél. Hogy mer elindulni valaki ilyen körülmények között? Milyen előkészületek és technikai nehézségek várnak rájuk? Milyen London egy látássérült ember szemével? A felhők felett mindig kék az ég?
A lélek hajtóműve
Mindkét embert csodás dolgok motiválnak. Egyikük unokázni megy Ausztráliába, másikuk pedig egy intenzív tanfolyamra, ahol angol
A mozgástanulás és mozgástanítás kihívásai a látássérült embereknél
(szerda: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)
Folytatódott a Never Give Up gospel kórus próbája. Tegnap megint tanultam valami újat a saját állapotommal kapcsolatosan. Kiderült, hogy nem csak az lehet egy mozgásnál probléma számomra, hogy merev vagyok, esetleg görcsös, hanem a tér, látás nélküli érzékelése is befolyásolhatja lépéseim minőségét, ha például táncolni kell éneklés közben. Soha nem értettem, hogy miért akarok néha úgymond felborulni, miért esek ki az egyensúlyomból. Mi lehet a gond? Van erre megoldás? Egy mozdulat szemléltetése mekkora kihívás egy látó embernek, aki meg akarja mutatni egy vak ember számára a mozdulat lényegi részét? Lehet köze a vakon születésnek és a később történő megvakulásnak ahhoz, hogy ki mit hogyan tud
Egy tanulságos tapasztalat, amikor féltjük az apukát, plussz az ehető hóember receptje
(hétfő: egészségmegőrzés – emberi kapcsolatok tematikus nap)
Érkezett hozzám egy nagyon hasznos tapasztalat, már alig várom, hogy megoszthassam. Milyen az, amikor mi magunk vagyunk akadályai annak, hogy a családfők betöltsék apai mivoltukat? Egyáltalán előfordulhat ilyesmi? Hogyan sérülhet ebben az apa és a gyerek egyaránt? Nem kell megijedni, nem szakmai anyag lesz, hanem egy kedves anyuka nagyonis húsbavágó tapasztalata. Aztán egy hóember receptet adnék közre, amit egy családapa talált ki és valósított meg lányaival. Ma és tegnap is nagy hó esett, éppen ez illik