A Never Give Up gospel kórus próbafolyamatának élményei 10. rész
(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)
Már csak két nap, s személyesen is üdvözölhetjük Nick Vujicic-t. Az elmúlt hét alatt két, úgynevezett főpróbánk is volt. Vasárnap egy koncerten lépett fel a Never Give Up gospel kórus a MOM Kulturális Központban. Kedden este pedig még elvégeztük az utolsó simításokat, amit egy próbán még meg lehet csinálni, mielőtt élesedik a helyzet. Mindkét eseményről írnék most, mert biztosan sokan kíváncsiak rá. Egyúttal ezzel a bejegyzéssel vége lesz valaminek. Annak az útnak, amelyen elindultunk Nick fogadására. Csütörtökön megérkezünk, s hogy utána mi lesz? 48 órán belül hat helyen fogjuk megélni az életörömünket a dalokon keresztül. Mindent kiadunk, átadunk magunkból, amit idáig kaptunk! Már izgatottan várom, hogy megmutathassam azt, ami
színpadi mozgás vakon
A Never Give Up gospel kórus próbafolyamatának élményei 8. rész
(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)
Illat, felhő
Nem, nem, nem, az biztos, hogy az angyalok nem úgy énekelnek, ahogyan őket sokan ábrázolják. Hárfa, felhők és láblógatás. Ha én most leírom majd, amit hallhattunk a próbán, ki fog derülni, hogy ez egyszerűen lehetetlen, hogy így legyen. A legújabb
Énekpróbák Bolyki Balázzsal
(tehetség plusz ember – tematikus nap)
"- Az a baj, hogy te mindig az impulzusokra figyelsz. Amikor keresed a tekinteteket, akkor is azt várod, hogy valamit kapj kívülről. Most nem ez a cél. Most mi adunk kifelé. Csak az számít, hogy te adsz abból, ami benned van."
De mi van bennem? Kincs lehet ez mások számára, hogy érdemes legyen megosztani? A bennünk lévő értékekről is szól ez a bejegyzés.
Újabb gondolatok a Never Give Up gospel kórus próbája kapcsán
(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)
Hogy tetszik a cím? Barátnőmmel hazafelé, a buszhoz rohanva találtuk ki, pontosabban ő. Én csak elkezdtem a büszkeség témáját feszegetni és mondtam, hogy ez lesz ma az a szál, amire felfűzöm a történteket, mert rengeteg dolog előjött. Büszkeség és balítélet, dobálóztam a „nagy címekkel”, erre ő kiegészítette azzal a bizonyos i-betűvel, mert azt tudni kell, hogy Bolyki Balázst Balinak is „szabad” szólítani. Én nem tudom így hívni, de sokan élnek ebben az országban ezzel a lehetőséggel. Úgyhogy már örültem, legalább a cím megvan!
Hadatüzentem a székeknek
Nem, nem hagyom abba a problematikát a látássérült emberekről és a mozgásszabadság témájáról. Vannak közöttünk, akik kerekesszékesek, számukra sokkal szűkebb a mozgástér. Nekünk pedig ott a lehetőség a mozgásra, mégis bátortalanok vagyunk, mert nem látjuk, hogy hol vagyunk. Hitre, bizalomra van szükség
Dolgokról, melyeket egy énekes sem úszhat meg, ha adni szeretne a közönségnek
(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)
Nem mertem önmagamat odatenni. Féltem. Másnak akartam látszani, mint ami vagyok. Ismerős? Mi történik akkor, ha önmagunk felvállalását meg akarjuk úszni? Folytatódott a Never Give Up gospel kórus munkája. A legutóbbi próbán nem voltam igazi önmagam és ezért nem is tudtam annyit befogadni, mint máskor. Miért? S milyen dolgok ragadtak meg mégis ennek ellenére? Aki olvasta már a sorozat korábbi cikkeit tudja, hogy Bolyki Balázs minden alkalomra tartogat értékes gondolatokat, hasznos információkat
A mozgástanulás és mozgástanítás kihívásai a látássérült embereknél
(szerda: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)
Folytatódott a Never Give Up gospel kórus próbája. Tegnap megint tanultam valami újat a saját állapotommal kapcsolatosan. Kiderült, hogy nem csak az lehet egy mozgásnál probléma számomra, hogy merev vagyok, esetleg görcsös, hanem a tér, látás nélküli érzékelése is befolyásolhatja lépéseim minőségét, ha például táncolni kell éneklés közben. Soha nem értettem, hogy miért akarok néha úgymond felborulni, miért esek ki az egyensúlyomból. Mi lehet a gond? Van erre megoldás? Egy mozdulat szemléltetése mekkora kihívás egy látó embernek, aki meg akarja mutatni egy vak ember számára a mozdulat lényegi részét? Lehet köze a vakon születésnek és a később történő megvakulásnak ahhoz, hogy ki mit hogyan tud
Napsugár Anna, a jeltáncművészet alapítója
(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)
„A zene mindenkié”-ismerhetjük Kodály Zoltán híres gondolatát. De azért valljuk be, elég nehéz elképzelni, hogy ezt valóban minden emberre érvényesnek lássuk. Mi a helyzet például azokkal, akik egyáltalán nem hallanak semmit? Hogyan lehet a zene az övék is?
Ma egy olyan emberre szeretném felhívni a kedves olvasó figyelmét, akinek személyisége erőt sugárzik. Számomra példakép. Talán azért, mert egy olyan dologba vágott bele, ami lehetetlennek tűnik. Talán azért, mert annak ellenére, hogy vannak, akik nem értik és ezért nem fogadják el tevékenységének létjogosultságát, viszi tovább azt, ami az elhívása. Mindezt azért, hogy a művészi kifejezés gyógyító hatását továbbadhassa. Ha még eddig el sem tudta képzelni, hogy hogyan lehetséges átadni egy hallássérült embernek a zenei világból bármit,