színpadi mozgás vakon
Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)
Köztudott, hogy imádok rosszalkodni Úgyhogy most hosszú idő után ismét írok! A témák:
Lehet, hogy sokkal nagyobb egy énekelni szerető ember hangterjedelme, mint ahogyan ő azt gondolja, és feleslegesen fél egy nehezebb daltól. Mi kell pl. ahhoz, hogy megtapasztaljuk, mi az amit ki tudunk énekelni, hogy hol a határ?
Hofiék módszere?
Nagyon könnyű azt mondani egy problémára, hogy lehetetlen, hiszen például „ha valaki vakon születik, nem lehet elvárni, hogy mozdulatai „szemrevalók” legyenek. Mit lehet erre a hozzáállásra „lépni”?
Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)
Amikor valaki keresztény emberként azt éli meg, hogy szeret a színpadon lenni, örül, ha megtapsolják, és törekszik arra, hogy minél inkább megmutathassa ki ő valójában, bűnös vágyaktól vezérelt személy? Magamutogató? Hogyan mondhatja egy ilyen ember, hogy ő Isten nagyszerűségére és dicsőséges gazdagságára akar rámutatni önmagán keresztül, a művészetén keresztül?
Lelkembe gázoltak
Egy baráti társaságban voltam. Köztudott volt, hogy szeretek énekelni, és szívesen teszem ezt mások előtt is. Ők már hallották a hangomat, és kérték, hogy énekeljek már el egy pár dalt. Megtettem, és együtt élveztük ennek az örömét. Azután megtapsoltak és jólesett. S az is öröm volt, hogy érezhettem, hogy a többségnek sikerült átadnom valamit, ami vidám volt és lélekemelő.
Honnan tudom? Ennek különböző egyéb jelei voltak a tapson túl. Az együttlét után
Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)
Sötétség, majd egyfajta tolóerő, világosság és sírás! Így érkezünk erre a világra. A biológiai értelemben vett megszületésem emléke nem él bennem, de lelkiekben többször átmentem már újra és újra ilyenen. Sötétségben vagyok, de nem zavar, megszokott biztonságos a környezet, meleg és táplálék is van, körbezár a burok. Nem vágyom rá, eszembe sem jut „kiszabadulni”. Majd egyszer csak elemi erővel kilök az Élet a világosságra. Ez fájdalmas, mégis az élet első jele, hogy felsírok. Magzati pózba
Énekpróbák Bolyki Balázzsal
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)
Hogyan lehet elérni azt, hogy valaki annak ellenére, hogy nem hall, vagy nehezen hall, mégis jól énekeljen? Hogyan lehet elérni, hogy aki nem lát, mégis olyan szabadon mozoghasson a színpadon, mintha látna? Hogyan lehet legyőzni az esetleges lelki gondokat úgy, hogy ez jóra forduljon? Tegnap ezekről sokat hallhattunk a próbán.
Balázs beváltotta a fenyegetését.:) Tényleg, ahogy az előző próbákon ígérte, előhívott embereket, illetve lehetőség is volt arra, hogy önként jelentkezzenek azok, akik szívesen énekelnének egyedül előttünk.
Énekpróbák Bolyki Balázzsal
(szerda: tehetség plusz ember - tematikus nap)
Először azt a címet akartam adni ennek a bejegyzésnek, hogy "mindent bele". S hogy miért? Mert olyan volt a tegnapi próba, mint egy kaja, amibe sokféle finomságot beletesznek, de úgy, hogy harmóniában legyenek a dolgok. Régebbi és újabb dalok gyakorlása, új gondolatok, lelkesítés és instrukciók, sebesség és megnyugvás egyszerre. Igyekszem ismét úgy leírni az élményeimet, hogy a lehető legtöbbet átadhassak azokból a gondolatokból, amit kaphattunk, abból a hangulatból, amilyenben
A Bolyki Balázzsal történő próbák élményei
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)
A szombati koncertről nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett Balázs felé, melyeket nekünk is tolmácsolt a próba elején. Természetesen ezek olyan bátorító szavak voltak, amire nem nehéz azt mondani, hogy ízlett. De vajon hogy állunk hozzá ahoz a kijelentéshez, hogy bár a közönségnek tetszett, amit csináltunk, ennél mi sokkal többre vagyunk, leszünk képesek? Én ezeknek a mondatoknak is örültem, amik erről szóltak. Engem a kihívások tudnak lekötni, éltetni, motiválni. Egyébként sem voltam megelégedve magammal annyira, mint talán a közönség lehetett a
A Bolyki Balázzsal történő próbák élményei
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)
Nagyon jól indult a tegnapi próba számomra. Előtte együttebédeltem egy barátnőmmel, aki bemutatta munkatársát. Kellemesen elbeszélgettünk, és így indultunk útnak. Aztán a próbaterem előtti folyosón, amíg várakoztunk, hogy kinyíljon az ajtó, együtt énekeltünk azokkal, akik szintén hamarabb érkeztek. Sokat nevetgéltünk is közben. Aztán amikor már elkezdődött a próba, kiderült, hogy páran a csapatból érmeket „gyűjtöttek” a hétvégén. Van aki sportol, van aki táncol. Balázs kérdezte, hogy én milyen érmet kaptam, persze, hogy semmilyetJ Elmeséltem a többieknek, hogy a hétvégén 80 embert
A Never Give Up gospel kórus próbáinak élményei 14. rész
(kedd: tehetség plusz ember-tematikus nap)
A címben szereplő jelenség tüneteivel nemrég szembesültem. Úgyhogy most szó lesz szabadságról, függőségről, elköteleződésről, ami az énekpróbákkal kapcsolatos, de az élet, hitélet szempontjából is tanulságos lehet saját történetem. Hiszen ki ne szeretne képessé válni arra, hogy uralkodjon érzésein, ha az romboló hatású. Közben ismét megírom, hogy milyen új dolgokat hallottunk a Never Give Up gospel kórus próbáján Bolyki Balázstól. Látásprobléma esetén, a szemkontaktus hiányában, mivel segíthetjük az előadást, hogy mégis a közönségnek személyes legyen? Mi a lényege a mozdulatoknak, és arra vajon mozgássérült emberként hogyan találhat rá valaki? Milyen technikával válhat valaki jó fiúból rossz fiúvá, ha éppen a dal szövege azt kívánja? A három éves kislányom hogyan énekli a Happy day-t? Minden kiderül az alábbiakban!
Személyes élményeimről, Nick Vujicic magyarországi ittléte alatt
Egy egész országot megmozgató eseményen vagyok túl, vagyunk túl. Nick Vujicic itt járt hazánkban, előadásokat tartott. Ezrek figyelték és itták szavait. Mi pedig minden egyes alkalommal énekeltünk előtte, utána. A Never Give Up gospel kórus jövője mindezidáig bizonytalan volt,