színek

Képekkel illusztrálni vakon

Akadályok leküzdése (gátfutás)

Vak sorstársam „látta” a képeket, látó társaim nem

Avagy kihívás és közdelem a „képes élet” világában a weben
(Szerda: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap) Úgy éreztem, megnyílt a világ. Nem tudom, hogyan érzékeltethetném ezt az életérzést. Éppen egy szakmai anyagot hallgattam tartalomfejlesztés témában, amikor az ott ajánlott weboldalt megkerestem. Képek vannak feltöltve milliószám. Az oktató nagyon pozitívan nyilatkozott, tehát szó szerint vakon bízom abban, hogy itt minden kép jó minőségű. Már csak pár kérdés maradt a számomra, hogy megvizsgáljam a lehetőségét annak, hogy fog sikerülni. Honnan tudhatom, hogy

  • - mi van a képen?
  • - mi a hangsúlyos elem rajta?
  • - milyen apró részlet van rajta, amivel mögöttes mondanivalót is személtethetnék?
  • - hogyan lehet letölteni a képet, ha a beszélő szoftveremmel nem sikerül?
  • - mennyire fontos a méret?
  • - számít, ki milyen eszközről nézi a képet?
  • - honnan tudhatom, hogy a képeimet nem csak a vak emberek látják a weben?
  • - hogyan figyelhetnek oda a vak emberekre a látó bloggerek, webtartalomszerkesztők?
  • Öltözködés, smink – stílus tanfolyam látássérült embereknek

    Látássérült személyek számára hirdetnek stílus tanfolyamot

    (Péntek: munka/tanulás – tematikus nap) nőiarc stílusosdivatossminkkel Érintett témák:

    Kapcsolatom a sminkkeléssel

    Nyaralni voltunk az unokatestvéreimmel. Egyikük mindenáron ki akarta festeni a szemem. Hagytam magam. A következő kép, amire emlékszem, hogy belement a szemembe a szemfesték.

    Stiller Ákos díjnyertes képe, a szoptatni tudó édesanyákat hivatott bátorítani

    Stiller Ákos díjnyertes képe, Leona szoptatja egy éves babáját
    Stiller Ákos Leona c. képe nyerte el az egyik I. díjat a Magyar Sajtófotó Pályázaton. A hírforrás cikke (2017.) Megtiszteltetés számomra, hogy a rólunk készült munkáját beküldte, és gratulálunk hozzá, hogy nyert az emberábrázolás-portré kategóriában! S ami emellett nagy öröm, hogy ez a kép rólunk bátorítás céljából készült. Alább a részletek!
    Kiemelt

    A felkelő nap, ahogy én látom (vakon festett képem)

    napfelkeltés képem

    Húsvét, reménység, újjászületés

    Nemrég ajándékba készítettem egy képet. Régen, amikor még láttam, nagyon szerettem rajzolni, a kedvenc témám a naplemente volt. Ezért ezt próbáltam a legtöbbször megörökíteni, s még most is ott van a kép a fejemben, s az, hogy milyen színt hogyan használtam. Amikor már erősen gyengült a látásom, egyszer kipróbáltam, vajon meg lehet csinálni úgy is egy képet, hogy nem látom a végeredményét? Euforikus érzés töltött el, amikor a környezetem pozitívan nyilatkozott. S bár gyönyörűséges a lemenő nap, mégis az a gondolatom támadt legutóbb, hogy inkább napfelkelte legyen a képen. A kék másik árnyalatát használtam ehhez. S hogy illik ez a téma a húsvét ünnepéhez?

    Halálra ítélték, de felmentették a gyömrői asszonyt!

    Bizonyságom a befogadó szeretet hatalmáról, erejéről (vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai - tematikus nap) Létezik a szeretteim korai elvesztésénél, vagy akár a látásom elvesztésénél is nagyobb teher számomra a világon? Mi az, amit képesek lehetünk elhordozni akár hálával is, s mi az, amit nem az élet mért ránk, de mi mégis cipeljük, pedig nem kellene, helyette szabadon szárnyalhatnánk?

    Színes levegő

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Parara Gospel Kórusban (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)   A legutóbbi próba nem csak azért volt érdekes, mert ismét hallhattunk új dolgokat pl. hangképzéssel kapcsolatosan, hanem azért is, mert az alkalmat megelőző beszélgetések is nagyon „színesek” voltak. Azt tapasztaltam, hogy sokan kérdeznek látó emberként arról, hogy a vak emberek mit tudnak kezdeni a színekkel, s mivel éppen ilyesmikről is beszélgettünk az énekestársakkal a folyosón, erről is írok!   Ki látta?   Sajnos a film címére nem emlékszem, de egy jelenetre, igen. Egy látó fiú szerelmes lett egy vak lányba, s ahogy udvarolt próbálta neki elmagyarázni, hogy milyenek a színek. A pirosra azt mondta, hogy olyan, mint a forró víz. A kéket

    Születés, Nap

      Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)   Sötétség, majd egyfajta tolóerő, világosság és sírás! Így érkezünk erre a világra. A biológiai értelemben vett megszületésem emléke nem él bennem, de lelkiekben többször átmentem már újra és újra ilyenen. Sötétségben vagyok, de nem zavar, megszokott biztonságos a környezet, meleg és táplálék is van, körbezár a burok. Nem vágyom rá, eszembe sem jut „kiszabadulni”. Majd egyszer csak elemi erővel kilök az Élet a világosságra. Ez fájdalmas, mégis az élet első jele, hogy felsírok. Magzati pózba

    Fertőzésveszély

      Egy inspiráló ajándékról (péntek: munka/tanulás - tematikus nap)   Amikor ajándékozásról beszélünk, legtöbbünk fejében ünnepnapok, különleges események jutnak az eszünkbe. De vajon létezik olyan meglepetés, ami abban segíthet valakit, hogy újra lendületet vegyen például a munkájában?

    Egy varázsütésre

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)   Tegyük fel, hogy  kilátástalan helyzetben vagyunk. Úgy érezzük, hogy az életünk minden területén csak a probléma van. Szorongatnak jobbról, balról. Ilyenkor milyen jó is lenne az, ha valaki egyszeriben egy varázsütésre megváltoztatna mindent körülöttünk! Történt már a kedves olvasóval ilyen csoda? Énekes előadóként hogyan tölthetünk be ilyen szolgálatot mások életében? Többek között erről is szó volt a tegnapi próbán, hogy mi a titka annak, hogy egy „kókadozó lélek” újra életre keljen. Simogató lágy dallamok? Vagy éppen az ellenkezője? Vagy?

    Légszobrász műhely

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal (szerda: tehetség plusz ember tematikus nap)   A tegnapi próba egy igen erős alapozással telt el. Kitértünk a rekeszizom használatára elég részletesen. Kaptunk feladatokat, hogy begyakorolhassuk az éneklés legalapvetőbb technikai részét. Úgyhogy most leírom, hogy miket hallhattunk, illetve megpróbálom felsorolni a gyakorlatokat is, talán még emlékszem mindegyikre, de ha most nem írom le,