sérült emberek-társadalom

Én nem tudok azonosulni a „segítséggel élők” kifejezéssel!

egy vak ember önállóan, fehér bottal közlekedik
Ez a bejegyzés azoknak lehet bátorító, akik szégyellik, ha valamiben segítséget kell hogy kérjenek, illetve akik érdekesnek találják a kérdést: vajon hol az önállóság küszöbe? Cikkemet gondolatébresztő szándékkal tettem közzé, bizonyára úgy fogja érezni az olvasó, hogy tudna hozzá tenni még pár gondolatot. Nagyon régen volt már, mikor heteken keresztül adtak egy olyan reklámot, mely a fogyatékos emberekre, illetve ahogy a reklámban szerepelt, a "segítséggel élőkre" hívták fel a figyelmet. Emlékszem a saját heves érzelmi reakciómra.: Én, mint fogyatékos személy, be lettem kategorizálva a segítséggel élő ember "dobozába"? Ezek szerint a "többiek" sohasem élnek ilyen lehetőséggel életük során? Járjuk röviden körbe az önállóság kérdéskörét, mert azért bizonyára érzi az olvasó is, hogy itt valami sántít!
Tovább olvasom

Vakság, avagy van élet ez után is 2. rész

egy gyertya lángja
Folytatom történetemet most úgy, hogy nem a külső körülmények nehézségeit mutatom be, mint a Vakság, avagy van élet ez után is 1. rész c. blogbejegyzésben, hanem a belső nehézségekre térek ki, ami ennek az élethelyzetnek a feldolgozását illeti. Bátorító lehet azok számára, akik hasonló súlyú problémával küzdenek. Hiszen a megvakuláson kívül még sajnos számos olyan élethelyzet van, aminél igen csak szükség van komoly erőforrásra.
Tovább olvasom

Magyar Arany Érdemkereszt – utam

Horváthné Dunaveczki Leona éppen átveszi a kitüntetést

Blogbejegyzés annak alkalmából, hogy állami kitüntetést, Magyar Arany Érdemkeresztet vehettem át

Amikor valaki önkéntes munkát végez, nem teszi mérlegre, hogy ez hol és mennyit fog számítani. Azokat az embereket nézi, akiknek segít. Őszinte tisztelettel vagyok minden kedves barátom és ismerősöm iránt, akikről tudhatom, hogy így élnek. Bár én nem tudok kitüntetést adományozni, de ezt a blogbejegyzést szeretném a csendes „szolgálattevőknek” ajánlani! S kiket szeretnék még bátorítani ezzel a történetemmel?
Tovább olvasom

Elismerés Gyömrő városától és egy kislánytól

elismerés Gyömrő városától - Horváthné Dunaveczki Leona emlékéremmel és oklevéllel a kezében
Bátorítani szeretnék ebben a bejegyzésben mindenkit, aki sok dolgot tesz, ami kicsinek látszik, és így nem kapnak nagyobb elismerést. Nemzeti ünnepünk alkalmából, 2017. augusztus 20-án, emlékérmet vehettem át közéleti munkámért. Számomra ez nagyon megtisztelő és motiváló! Viszont amiért erről írok az az, hogy bátorítsam azokat, akik úgy érzik, az a "kicsi dolog", amit ők csinálnak, nem elég. Ha éppen nem is figyel oda rá egy nagyobb közösség, annak az egy, vagy több embernek nagyon is sokat számít minden aprónak tűnő tett, amivel szebbé, jobbá teszik életüket. Példát is hozok erre, hogy ne csupán üres szavak legyenek ezek. Alább a részletek.
Tovább olvasom

Mese-szép történet, látható és láthatatlan sebek, lelki társ

Egy díjnyertes mese,mely lehet, hogy önről is szól?

(Hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok – tematikus nap) Váradi-Matusik Ágnes: Tépett pillangó szárnyak gyógyulnak pillangószárnyakmostmégfeketefehérben „Nagyon szeretem a pillangókat. Szépek, színesek, repkednek a virágok körül, be-bebújva egy-egy nektárt rejtő kehelybe. Néha eláznak az esőben, de aztán megszárítkoznak. Ember szemmel nagyon egyformának tűnnek, pedig sokfélék: szerények, kedvesek, bohókásak, komolyak, nagyképűek. Csakúgy, mint az emberek. Azzal a különbséggel, hogy nekik a szárnyuk a díszük, az ékességük. Volt egyszer egy pillangólány, Lepke Lili. Szárnyai csapzottan, tépetten lógtak. Hogy igazán ki sem fejlődtek, vagy az idők során sérültek meg valamikor, azt nem lehetett tudni. Vágyott ő is
Tovább olvasom

Akkor én most birka vagyok, ha különlegesnek tartom magam?

Különlegesség, önbecsülés, szolgálat

Gondolatok a kóruspróbáink kapcsán, melyet Bolyki Balázs tart a Para-ra Gospel Kórusnak (kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap) Mit szólna hozá, ha ismeretlenül azt állítanám önről, hogy különleges ember? Édes lenne hallani? Vitatkozna velem? Ideges lenne, mert már sokan mondták, de nem hiszi? Érzi valahol, hogy igazam van, de nem tudja még, hogy miben az pontosan? Mit gondol? Vannak a különleges emberek és vannak az átlagosak? Érintett témák A különlegesek: de kik azok? mitől lesz valami különleges akár a színpadon is? Különlegességtudat, mint az önzőség táptalaja Milyen alapon merem elhinni, hogy én különleges ember vagyok? Nélkülözhetetlen a tudat!

Egy beképzelt nőszemély vallomása?

Gyerekkoromban sokszor azt éreztem, kilógok a sorból. Érdekes, mert szerettem elbújni, nem szerettem megmutatni, milyen vagyok. Ugyanakkor pedig vágytam arra, hogy felfedezzék bennem azokat a rejtett képességeket, tartalékokat, amiket éreztem magamban. Természetesen megtapasztaltam a hiányosságaimat is, azt is igyekeztem bőszen elrejteni, de most nem ez a témánk. Édesanyám, amíg élt, sokszor bátorított és én voltam a szeme fénye. Tőle azt tanulta meg a lelkem, hogy különleges vagyok, de
Tovább olvasom

Nesze kártya, fogd meg jól!

Braille írás, játék és ajándék (szombat: akadálymentes pihenés – tematikus nap) Egy ötlet, érdekesség arra, hogy hogyan adhatjuk át játékos formában ajándékunkat egy rendezvényen úgy, hogy abban szerepeljen a szemléletformálás szándéka is egy adott témával kapcsolatosan. Az esetleges közömbösségből érdeklődés lesz az eredmény!
Tovább olvasom

Álmok és célok

Liebster Award vándordíjra jelölték háromszorosan is a Sikerül blogot! 2. rész (csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap) Hetekig tartott, mire rászántam magam, hogy megírjam ezt a blogbejegyzést. A legnehezebb kérdések egyike számomra, hogy milyen álmaim, céljaim vannak, amiket el szeretnék érni. Azért nehéz, mert a hétköznapok többségét elégedett emberként élem, nem érzem azt, hogy nincs valami, amit még nem értem el. Tehát ha van is álmom, van is célom, az nem azért létezik, mert még valami hiányérzetem lenne. Mik ezek? Erről is szó lesz. A Liebster Award vándordíj kapcsán válaszoltam pár kérdésre még ezen kívül ma.
Tovább olvasom