Egy harkányi kirándulás élményei
(akadálymentes pihenés – tematikus nap)
Jó látni, amikor valaki nem besavanyodik a négy fal közé, hanem elhatározza, hogy tesz a körülötte élő emberekért. Legyenek ezek vak emberek, vagy látók. Simon Gábor látássérült sorstársam rendszeresen szervez barátaival közös kirándulásokat. A vak emberek szabadidős tevékenységeihez sok esetben nélkülözhetetlen, hogy legyenek mellettük látó segítők. Hogy ezek barátok, vagy „hivatásosak” , azt a helyzet
segítő-segített
Énekpróbák Bolyki Balázzsal
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)
Még sohasem tapasztaltam olyat a közönség részéről, hogy már a koncert elején egy mély lelki érintést kapjak, ami aztán gyógyít, felszabadít, s kihatással van az éneklésemre. A tegnapi próbán is még átbeszéltük az élményeinket, mindannyiunkra nagy hatással voltak az események. Koncertet adhattunk szombaton a kartali katolikus
Énekpróbák Bolyki Balázzsal
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)
Holnap lesz a lepra elleni küzdelem világnapja. Erről mindig beugrik az érintés, illetve a jaj, nem nyúlok hozzá effektus. A próbán segítségünkre volt egy érintéses gyakorlat is, ez is eszembe jutott. Több sérült társammal beszélgettem már arról, hogy néha úgy érezzük, hogy x-y úgy viselkedik velünk, mintha leprások lennénk. Egyfajta iszonyodást vélünk ilyenkor felfedezni a másik emberben. Elfordulnak, elkerülnek, úgy nyúlnak
Egy koncert hatása az emberi kapcsolatokra
(hétfő: egészségmegőrzés–emberi kapcsolatok – tematikus nap)
Ó igen, hát persze. Együtt elmennek a barátok, vagy éppen a család. Kell a kikapcsolódás az új évi lendület felvételéhez. Mi ebben olyan nagy szám, hogy egy koncert megerősíti az összetartozás élményét? Igazából valóban semmi. Ha csak? Ha csak nem történik még valami plusz ezen kívül, valami csoda, amire nem is számít előzetesen az ember. Nem a dalok, nem az előadók, hanem két beteg között történt a koncert hatására, pedig ők ott sem voltak. Hogyan volt lehetséges mégis ez? Erről is
Egy gondolat az új év előtt
(hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok – tematikus nap)
Dan Crawford mondta el “Visszaemlékezései”-ben, hogy Közép-Afrikában nagyon nehéz volt az utazás, mert az ösvényt benőtte a sűrű, magas fű, és a harmat is teljesen vizessé tette. A négerek szokása az volt, hogy a gyermekeket küldték előre. Ők voltak az “emberi seprűk,” ahogy nevezték őket. Ők kockáztatták először az életüket, hogy
A Never Give Up gospel kórus próbafolyamatának élményei 10. rész
(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)
Már csak két nap, s személyesen is üdvözölhetjük Nick Vujicic-t. Az elmúlt hét alatt két, úgynevezett főpróbánk is volt. Vasárnap egy koncerten lépett fel a Never Give Up gospel kórus a MOM Kulturális Központban. Kedden este pedig még elvégeztük az utolsó simításokat, amit egy próbán még meg lehet csinálni, mielőtt élesedik a helyzet. Mindkét eseményről írnék most, mert biztosan sokan kíváncsiak rá. Egyúttal ezzel a bejegyzéssel vége lesz valaminek. Annak az útnak, amelyen elindultunk Nick fogadására. Csütörtökön megérkezünk, s hogy utána mi lesz? 48 órán belül hat helyen fogjuk megélni az életörömünket a dalokon keresztül. Mindent kiadunk, átadunk magunkból, amit idáig kaptunk! Már izgatottan várom, hogy megmutathassam azt, ami
Technikai és egyéb érdekességek egy fellépésre készülve
(szombat: akadálymentes pihenés – tematikus nap)
Jövő héten Magyarországra érkezik Nick Vujicic, a kéz és láb nélkül született ember. Sokaknak ad bátorítást a világon, sok videója közismert. A Nem Adom Fel Alapítvány gondolata volt, hogy eljöjjön Magyarországra is ez a fiatalember. Az előadások bevétele, sérült embereknek épülő lakóotthon megvalósulását szolgálja. Az a gondolat is az alapítvány vezetőségének a fejében született meg, hogy alakuljon egy gospel kórus, melyben sérült emberek énekelnek. A felkészülés alatti élményekről rendszeresen olvashatott eddig, ha figyelemmel kísérte a keddi bejegyzéseket. De vajon milyen apró részletekre kell odafigyelni a finisben? Amikor már csak egy nap van hátra az énekegyüttes legelső bemutatkozásáig? Milyen apróságokra kell odafigyelni, ha sérült emberek színpadi megjelenését is meg kell szervezni? Milyen egy „akadálymentesített fellépés”? Ennek milyen színterei vannak?
A mozgástanulás és mozgástanítás kihívásai a látássérült embereknél
(szerda: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)
Folytatódott a Never Give Up gospel kórus próbája. Tegnap megint tanultam valami újat a saját állapotommal kapcsolatosan. Kiderült, hogy nem csak az lehet egy mozgásnál probléma számomra, hogy merev vagyok, esetleg görcsös, hanem a tér, látás nélküli érzékelése is befolyásolhatja lépéseim minőségét, ha például táncolni kell éneklés közben. Soha nem értettem, hogy miért akarok néha úgymond felborulni, miért esek ki az egyensúlyomból. Mi lehet a gond? Van erre megoldás? Egy mozdulat szemléltetése mekkora kihívás egy látó embernek, aki meg akarja mutatni egy vak ember számára a mozdulat lényegi részét? Lehet köze a vakon születésnek és a később történő megvakulásnak ahhoz, hogy ki mit hogyan tud
Könyvekről, cikkekről, hangosan és csendben
(szombat: akadálymentes pihenés, vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai - tematikus napok)
Tudta ön, hogy 470 ember tagja egy felolvasó közösségnek? S azt tudta-e, hogy akik őket hallgatják, több mint háromszázan vannak? A bejegyzésben szó lesz a csatlakozási lehetőségekről is. Az olvasáshoz való kötődésemről, a látássérült emberek olvasási szokásairól és a Lapról hangra kezdeményezésről. Kedvcsinálóval zárom majd a bejegyzést, érdekesebbnél érdekesebb cikkek ajánlását tettem közzé.
Az olvasás illata
Mikor vett a kezébe utoljára egy új könyvet? Szereti a friss
Rácsodálkozás a bennem is élő kategorizálásra
(szerda: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)
Mitől nehéz az élet? Attól, hogy túl sok az akadály, amit állandóan le kell győzni és már elfáradtunk? Saját magunk hozzáállása áll a könnyebb boldogulás útjában? Netán van egy olyan harmadik dolog, amit itt nem említettem?
Tegnap szembesültem egy olyan gondolkodásmóddal saját magamban, ami meglepett, hogy eddig nem tűnt fel nekem. Itt már több alkalommal elővettük a hogyan segíthetek témakört, de miért csak ebben gondolkodtam idáig? Miért fontos az együttműködés, a partnerség számomra? Hiszen szoktam ezt gyakorolni a hétköznapokban, de a sérült emberekkel kapcsolatosan mégis a segítségnyújtás az első dolog, amivel példálózom. Vajon mi azért vagyunk a világon, hogy legyen kinek segíteni? Hogy megtanuljon