kudarc

Én nem tudok azonosulni a „segítséggel élők” kifejezéssel!

egy vak ember önállóan, fehér bottal közlekedik
Ez a bejegyzés azoknak lehet bátorító, akik szégyellik, ha valamiben segítséget kell hogy kérjenek, illetve akik érdekesnek találják a kérdést: vajon hol az önállóság küszöbe? Cikkemet gondolatébresztő szándékkal tettem közzé, bizonyára úgy fogja érezni az olvasó, hogy tudna hozzá tenni még pár gondolatot. Nagyon régen volt már, mikor heteken keresztül adtak egy olyan reklámot, mely a fogyatékos emberekre, illetve ahogy a reklámban szerepelt, a "segítséggel élőkre" hívták fel a figyelmet. Emlékszem a saját heves érzelmi reakciómra.: Én, mint fogyatékos személy, be lettem kategorizálva a segítséggel élő ember "dobozába"? Ezek szerint a "többiek" sohasem élnek ilyen lehetőséggel életük során? Járjuk röviden körbe az önállóság kérdéskörét, mert azért bizonyára érzi az olvasó is, hogy itt valami sántít!
Tovább olvasom

Minket kitartásra neveltek?

Pár gondolat a kitartásról a veleszületés és jellemformálás fényében (hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok – tematikus nap) kisbabánkinkubátorban Vajon a kitartás mennyire velünk született tulajdonság? Milyen szerepe van egy szülőnek abban, hogy ilyenné váljon a gyermeke? Én mennyire vagyok kitartó? Engem mire, hogyan neveltek? Már régen jelentkeztem, úgyhogy kicsit írok magunkról is a témát érintve, illetve egy rövid cikket is idézek. Új lendületet kaptam a blogíráshoz Legkisebb gyermekünk már lassacskán másfél éves és kezd visszatérni a „régi” időszámítás. Hősiesen küzdött az életéért Alig volt több másfél kilogrammnál, mikor megszületett Erika lányunk. Két hónappal korábban érkezett erre a világra.
  • Inkubátor,
  • lélegeztetés pár napig,
    • Tovább olvasom

    Útinapló 10. rész

    Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei (péntek: munka/tanulás – tematikus nap) Mit szoktam csinálni, ha éppen elveszítem a lelkesedésemet a terveimmel kapcsolatban? Ezzel kezdem ezt a bejegyzést, majd folytatom, hogyan haladok, előrelépésként visszaléptem, de van, amikor ez hoz eredményt!
    Tovább olvasom

    Útinapló 8. rész

    Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei (péntek: munka/tanulás – tematikus nap) Az elmúlt két hétben voltam egy konferencián, s elkezdtem egy tanfolyamot is, ami segíti a vállalkozóvá válásomat. Az alábbiakban leírom a tanulságokat, amik előrevittek ezen az úton, az alábbi témákat érintem: Elképzelhető, hogy többször is újra kell kezdenem az egész koncepció felépítését? Ha igen, ez mire bátorít? Mit csinálhatok, ha olyan ember vagyok, aki mindig új ötletekbe „szerelmes”? Milyen lehetőségem lehet arra, hogy egy hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportot segítsek a vállalkozásommal? Léteznek már sikeres vállalkozások a kisgyermekes anyák körében? Hogyan tehetünk az előadásunkba olyan elemet, ami élményt, tehát nyomot hagy a hallgatóságban? Ami ingyenesen elérhető, az biztos, hogy mindenki számára ingyenes? Mit tegyünk, ha problémát okoz pénzt kérni a tevékenységünkért?
    Tovább olvasom

    Ennek nem lenne szabad megtörténnie!!!

    Bátorítás, hogy merjünk beszélni problémáinkról, és a megoldásokról is, amik segítettek (csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)   Van olyan ember a környezetében, aki már feladta  az életéhez fűződő reményeit? Érezte már úgy, hogyha hinne önnek az illető, akkor nem csak hogy „túlélője” lehetne az életnek, hanem győztes képviselője is? Mennyire össze tud szorulni a szívem, amikor valakit úgy látok szenvedni, hogy azt gondolom, ennek nem kellene így lennie. Találtam erre a helyzetre egy nagyon jó szemléltető történetet.  
    Tovább olvasom

    Útinapló 3. rész

    Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei (péntek: munka/tanulás – tematikus nap)   A múlt héten nem írtam semmit ebbe a naplóba. Miért? Elakadtam. nem történt semmi, nem csináltam semmit, ami előre vihette volna a dolgokat. Bár most lehet, hogy számolnom kell azzal, hogy megsértődik a blog és azt mondja nekem, hogyha egy „nem történt semmi” leírásra sem vagyok képes, akkor most már ne is jöjjek a
    Tovább olvasom

    Útinapló 2. rész

    Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei (péntek: munka/tanulás – tematikus nap)!       Először nem akartam megírni ezt a bejegyzést. Úgy gondoltam, alig történt valami a héten. Alig haladtam. Most mit írjak erről? Azután ráébredtem, hogy a sok kis apró lépés igenis fontos és jelentős. Meg kell említeni, meg kell örökíteni azokat is.   Nekiestem   Szombaton sikerült felkelnem hajnalban. Leültem a képzeletbeli alkatrészhalmazom elé, s kézbe véve az összerakáshoz való „füzetkét”, elkezdtem bogarászni az elemek
    Tovább olvasom

    Én nem erre fizettem be!

    Részlet Kálmán Ernő igei szolgálatából (vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)   Amikor jön egy viharos időszak az életünkbe, sokszor váratlanul ér, túl erősnek érzékeljük, kibírhatatlannak ítéljük. Megelőzhető a „lelki tengeribetegség”? A pénteki
    Tovább olvasom

    Felemelsz

    Ahogy én tudok felülemelkedni (csütörtök: pozitív látásmód - tematikus nap)   Vannak, akik arra büszkék, hogy minden nehézségből úgy emelkedtek fel, hogy megrázták magukat, összeszedték maradék erejüket, s kimásztak a gödörből. Ha én mélyen vagyok, akkor a felemelkedéshez szükséges erőt mindig egy másik
    Tovább olvasom

    „Áll az alku?”

    Egy vers a megalkuvásról   Ma van a fehér bot nemzetközi világnapja. Ilyenkor a vak emberekről szólnak cikkek, riportok a médiában. Tavaly egy összefogásnak lehettünk szemtanui, mikoris 10 blogszerző közölt bejegyzést saját témájában, a látássérült emberek helyzetének szempontjából. Ma egy költeménnyel készültem. A vers írója sorstársam sok szempontból. Ő is egy édesanya, tréner, szeret írni és látássérült. Nagyon megérintett ez a vers, amikor a minap elolvashattam. Vajon mindannyiunkban ennyire ficánkol az igazi önmagunk? Ismerjük? S ha ismerjük valamennyire, megmutatjuk másoknak? Ha nem miért? Félünk mások ítéleteitől?
    Tovább olvasom