kiszolgáltatottság

A csomagom is nehéz, a szívemen is súly

Utazás repülővel, vakon, egyedül (szombat: akadálymentes pihenés – tematikus nap)   Ma a repülés témáját hozom elő, mert két kedves barátom is repülőre ül, ült a napokban. Egyikük sem lát. Utukat nem csak a látás hiánya nehezíti, hanem például az is, hogy az egyikük idegen nyelven sem beszél. Hogy mer elindulni valaki ilyen körülmények között? Milyen előkészületek és technikai nehézségek várnak rájuk? Milyen London egy látássérült ember szemével? A felhők felett mindig kék az ég?   A lélek hajtóműve   Mindkét embert csodás dolgok motiválnak. Egyikük unokázni megy Ausztráliába, másikuk pedig egy intenzív tanfolyamra, ahol angol

Tanító, aki meggyógyította a siketvak gyereket

Gondolatok a Helen Keller életéről szóló film ajánlása kapcsán (csütörtök: pozitiv látásmód - tematikus nap)   "Én azt akarom, hogy ez a gyerek lásson!" Micsoda? Hogyan mondhat egy tanárnő ilyet egy olyan gyerekről, akit az orvosok nem tudnak meggyógyítani? Ráadásul nem is hall

Zene és önismeret

Folytatódott a Never Give Up gospel kórus próbájának folyamata (kedd: tehetség plussz ember – tematikus nap)   Mivel többen jelezték, hogy szívesen olvasnának még arról, hogy én hogy is élem meg a próbákat, miket kapunk stb., ezért bátran folytatom akkor az események rögzítését. Ezek ismét gondolati képek jegyzetei lesznek, hiszen mindent úgy sem lehet szavakban rögzíteni.   Tökéletes vagyok, vagy tökéletlen?   Harmadik választás nincs véletlenül? Ezt csak azért kérdezem, mert a tökéletesség olyan elérhetetlen, a tökéletlenségeimet pedig szeretem

Főszerepben egy vakon született lány, na ebből mi lesz?

Jolánta (szombat: akadálymentes pihenés - tematikus nap)   Egy kedves barátnőm nemrég megosztott velem egy olyan tartalomismertetőt, mely egy operáról szól, amiben van egy vakon született lány. Ráadásul ő az egyik főszereplő. Már ez önmagában érdekes, de vajon mit hoznak ki ebből az egészből? A sorstársaim

Egy Szempilla hatalma

Könyvajánló (csütörtök: pozitiv látásmód - tematikus nap)   Az alábbiakban egy olyan élethelyzetről írok egy könyvajánló keretei között, amire én sem gondoltam, hogy tevékenyen meg lehet élni. Egy újságíró mit kezdhet az életével, ha agyvérzés következtében már csak a pislogásra képes?

Kezdjük az Óvodásoknál

Egy szemléletformáló kezdeményezésről (hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok - tematikus nap)   Ki az, aki egy-egy téma kapcsán ne hallotta volna már azt, hogy ezt már óvodás korban kellene elkezdeni. Mármint a szemléletformálást. Van a mai napra ezzel kapcsolatosan egy jó hírem! Egy kis lépéssel ismét közelebb kerültünk ahhoz, hogy a jövő nemzedék befogadóbbá válhasson a sérült emberekkel kapcsolatosan.   December 3-a a fogyatékos emberek világnapja. A De juRe Alapítvány óvodákat keresett fel a közelmúltban. Felmérte az igényeket, hogy szívesen vennék-e, ha az óvodapedagógusoknak

„Neked könnyű lehet”

Egy lélekemelő koncert mai élménye (csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)   Ma abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a fiatalokkal, akikkel közösen szoktunk énekelni, részt vehettünk a Teleki napokon. Gyömrőn van egy hely, ahol enyhe fokban értelmi sérült gyermekek tanulnak, de az ő helyzetük általában többszörösen is hátrányos. Nehéz családi háttérrel rendelkeznek, többen hiába várják, hogy jöjjön értük az anyukájuk, apukájuk. Ma találkoztunk olyan kisgyermekkel is, aki elmesélte, hogy majd holnap jönnnek érte, de nevelője elmondta, hogy sajnos nem így lesz.   Ahogy indult   Dobossy Veronikával, Juhos Ágnessel, Varju Nórával és Varju Rékával tavaly karácsonykor énekeltem először a gyömrői kastélyban. Mi csak így hívjuk itt a városban ezt az iskolát. Felemelő élményekkel távoztunk, körénk gyűltek a gyerekek és együtt

A szerelem vak

Mit tehet egy látássérült pár, ha egyikük sem lát, de szeretnének kikapcsolódni? Mit tehet értük egy szolgáltató? (szombat: akadálymentes pihenés - tematikus nap)   Egy levelezőlistán egy vak barátunk irígylésre méltó kikapcsolódásáról írt egy alkalommal. Látó kedvesével töltöttek el pár napot valahol. Erre a beszámolóra érkezett egy keserű sóhaj, mely szerint ez az élmény sosem lesz elérhető. Ezt egy szintén vak sorstársam írta és azért nem lát esélyt arra, hogy ők szabadon kikapcsolódhatnának egy ilyen helyen, mert sem ő, sem a férje nem látnak. Ekkor kezdett el bennem motoszkálni egy érzés, hogy mi lenne, ha egy szép nap már azt mondhatnám, gyerekek, ide gyertek, itt megkaphattok mindent, amilyen segítségre szükségetek van! S ezekben a napokban ismertem meg Kádár Tímeát is, aki nemrég nyert el támogatást is munkájára. Szálláskereséssel foglalkozik, melyek különlegesek, elérhető áron igényelhetők és a speciális szükségletekre is szeretne odafigyelni a jövőben. Ide másolom cikkét és még a végén pár rövid gondolatom lenne azért ehhez a témához.   Vakbarát hotelek – pihenés kiszolgáltatottság nélkül Szerencsére ma már egyre több hotel ügyel arra, hogy részben

Lekörözhetők a facebook fejlesztői egy aprósággal

Próbálja meg elképzelni, hogy épp elromlott a monitor. Mit tehet ilyenkor? Irány a szerelő, miután kinyomta brutálisan a gépet. Hogyan is lehetne vaktában szépen leállítani, hacsak nincs ilyen funkció esetleg az ön eszközén egy gombnyomásra. S mit tehetek én, ha elromlott a monitor? Vígan gépezek tovább, hiszen észre sem veszem. Hogy lehet ez? Egyszerű a válasz, úgy, hogy én alapjáraton úgy használom a gépet, hogy nem látom a képernyőt. Nekem ezért szükségem van valamire, ami megmutatja, hogy mégis mi látható.   Mit használok és hogyan? Én személy szerint egy jaws nevű szoftvert. Ez azt csinálja, hogy géphangon beolvassa nekem, ahol éppen járok a monitoron. Gépelésnél kimondja azt a betűt, amit

Úgyse látja, bemegyek előtte

A háziorvosnál való várakozás, az érkezési sorrend néha nem konfliktusmentes. Mit tehet valaki, ha nem lát és nem szeretne utolsóként sorra kerülni, mert nem ő volt az utolsó? Hogyan segíthet embertársának, aki nehezebben mozog, hall, vagy lát? Bizony egy egészségügyi intézmény folyosólyán sok ilyen helyzet van. Először egy kis rövid eset, ami megrázott, mert tehetetlen voltam.   Megrándult a lábam és egy fél nap után mégiscsak egy kórház folyosóján találtam magam. Nem bírtam menni, mert iszonyúan fájt. Csak kinyújtva bírtam tartani, ahogy ültem és először nehéz is