A Never Give Up gospel kórus próbafolyamatának élményei 12. rész
(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)
Elindult egy teljesen új próbafolyamat. Ha követi ezt a bejegyzést, betekintést nyerhet Bolyki Balázs sajátos énektanítási módszerébe, és a saját hétköznapi küzdelmeimbe is, mert folytatni a munkát nem mindig egyszerű. Eddig Nick Vujicic érkezésének alkalma más jellegű felkészülést igényelt, most egy kicsit újfajta útra léptünk.
készség

Hogyan látom gyermekeimet vakon?
Gyermekvállalás, hogy is van ez? Ez a bejegyzés szolgáljon bátorításul azoknak, akik még előtte állnak, illetve azoknak is, akik éppen nagyon elfáradtak anyaként. Írok egy-két dolgot a lelki nehézségeimről, amik mostanában jöttek elő, és utána elkezdek írni a gyerekekről is, kiderül, hogy ez miben segít nekem, segíthet másnak. Tegnap rendkívül jó érzéssel ébredtem. Hálás voltam azért, hogy anya lehetek. Persze, lehetne mondani, hogy könnyű volt ráhangolódnom erre, mert anyák napja volt. Hadd írjam most le, hogy egyáltalán nem természetesen jön minden nap egy ilyen emelkedett gondolat, érzés. Én most őszinte leszek. Már gondoltam olyat is életemben, hogy az anyaság egy igen nehéz teher. Voltak olyan pillanataim is, hogy akadályként éltem meg ezt az állapotot.
Egy szemléltető történet a sokféleségünk és hibáink összehangolásának művészetéről
(hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok - tematikus nap)
Egy emberi gyengeség következtében hányszor megélhetjük, hogy most már nincs esély, nincs remény. Innen már nincs visszaút, valamit teljesen elrontottunk. El sem tudjuk képzelni, hogy egy adott szituációból valami jó is kikerekedhet. Ugyan már, hiszen én csak elszúrni tudom, eddig is ez történt. Ha csak rajtunk múlna minden, akkor lehet, hogy igazunk lenne. Ha viszont egy icikét-picikét el tudjuk képzelni, hogy valaki más is szövi az életünk fonalát rajtunk kívül, akkor felcsillanhat egy kis remény, hogy hátha aza valaki egy nagyobb, és hatalmasabb és egy szerető személy, akinek sikerülhet kihozni a legdurvább helyzetből is valami jót a végén. Egy rendkívül szemléletes kis példatörténetet küldött valaki azzal kapcsolatosan, hogy hogyan lehet az életünk, hibáink ellenére is tökéletes, ha éppen a nagy Mester úgy kívánja. Mi ennek a titka? A perzsaszőnyegnek mi
Kétségeimről és bizonyosságaimról a saját boldogulásommal kapcsolatosan
(péntek: munka/tanulás - tematikus nap)
Már olyan régóta mondom mindenkinek, hogy én vállalkozni készülök. Már kezdik kérdezgetni, hogy mi lesz már, mi van a terveimmel? A bizonytalanságaimról és kérdéseimről szól a mai bejegyzés. Tudom, hogy több anyukatársam küzd olyan dolgokkal, mint én. Százezer ötlet, sok lamentálás, elmaradt indulás. Megírom, hogy én hogy állok most éppen a terveimmel. Ne érezze senki azt, hogy egyedül van ezekkel a kérdésekkel, ugyanakkor azért találtam szerencsére egy-két fix pontot, amiben biztos vagyok és hátha segít másoknak is, hogy megtalálják saját életükben ezeket a célokat.
Szabóné Kávási Viktória tanítási módszere, hogy vakon hogyan képes korrrepetálni látó diákjait
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)
Honnan lehet megtudni azt hogy valóban megbecsülnek minket a munkánkban? Mi az a tény, ami szavak nélkül is beszédes? Ez a bejegyzés végére kiderül, mert előtte szeretnék valakit bemutatni a munkáján keresztül. Először csak annyit, hogy nem lát, mégis matematikából korrepetál, nem kis eredménnyel. Hogyan tudja ezt kivitelezni? Milyen technikai megoldásai vannak? S aztán jön az elsőként felvetett kérdésre is a gondolat.
Egy baráti levelezőlistáról ismerem Vicát. Egy alkalommal szóba került a matematika a levelezésekben. Voltak, akik diákkori élményeiket osztották meg és ezekből egyet kiválasztottam akkoriban és ebben a bejegyzésben el is olvasható, hogy vakon hogyan lehet tanulni matekot. Viszont arról még nem volt szó, hogy tanítani hogyan lehet. Beidézem a levélből azt a részt, ami erről szól.
„Természetesen azért a körülmények megváltoztak. (felnőtt korában veszítette el a látását – a szerk. megjegyzése) Sajnos, mindenkit már nem tudnék tanítani. az első, hogy a gyerek akarjon tanulni, alkalmazkodjon az én vakságomhoz, szóval legyen meg az, amire azt szokták mondani, hogy együttműködés.
dr. Orlicki János állami kárpótlási ügyek jogi szakértőjének története
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)
Még bizakodik a munka nélkül maradt sorstársam, aki az állami leépítések áldozatává vált. Lehet mondani, hogy ilyen a világ és ez bárkivel megtörténhet. Azt is lehet mondani, hogy ilyenkor miért nem mondjuk azt, hogy egyenlőek a sérült emberek a társadalom többi tagjával? Ez utóbbit elmondhatjuk. Egyenlőek, ugyanúgy elküldhetik őket is a munkahelyről egy egyszerű létszámcsökkentés, vagy intézmény megszűnésének kapcsán. Most nem részletezném, hogy könnyebb-e, vagy nehezebb valakinek látássérültként állást találni. Úgyhogy inkább valamit tenni szeretnék érte. Amikor egy beszélgetés kapcsán személyesen megismertem az ő történetét, az rázott meg, hogy hosszú évekig azt a visszajelzést kapta, hogy mennyire kiváló munkát végez és még ezt jelképesen is elismerték. Aztán eljött a nap, amikor hirtelen ez már nem volt
Könyvajánló
(csütörtök: pozitiv látásmód - tematikus nap)
Az alábbiakban egy olyan élethelyzetről írok egy könyvajánló keretei között, amire én sem gondoltam, hogy tevékenyen meg lehet élni. Egy újságíró mit kezdhet az életével, ha agyvérzés következtében már csak a pislogásra képes?
Az Informatika a Látássérültekért Alapítvány felhívása
(szerda: akadálymentes hétköznapok - tematikus nap)
Ha már régóta látja, hogy az informatika nélkülözhetetlen szerepet tölt be a látássérült emberek életében, ha szeretne segíteni látássérült gyermekének, testvérének, akár édesanyjának, édesapjának abban, hogy alapfokon elsajátítsa a látássérültek számára kifejlesztett informatikai eszközök, speciális szoftverek használatát, jelentkezzen februárban induló egynapos képzéseink valamelyikére!
A 8 órás képzés során a segítő családtagok számára közérthető módon bemutatjuk azokat a legfontosabb szoftvereket, hardver eszközöket, mobiltelefonos alkalmazásokat, melyek megkönnyítik a látássérült emberek mindennapjait, a gyermekek, fiatalok tanulását, információszerzését, de akár a munkavállalásban is segítséget nyújthatnak. Megismertetjük továbbá a résztvevő
Attila első iskolai értékeléséről
(hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok - tematikus nap)
Akinek van gyermeke, meg fogja érteni, hogy miért született ez a blogbejegyzés. Hiszen ki ne szeretne alkalomadtán dicsekedni egyik-másik csemetéjével. Most pár érdekességet leírok a legnagyobb fiúnkról és kérem, csatlakozzon, örüljünk közösen annak, ha valamiben ügyesek a gyermekeink. A hozzászólásoknál az ön történetét, örömeit a gyermekeiben, szívesen olvasnám. Tudom, hogy ön, úgy ahogy én is, akkor is büszke