Isten-ember

Isten és ember kapcsolata is megjelenik az alábbi bejegyzésekben.

Mi törté-Nick?

 

Személyes élményeimről, Nick Vujicic magyarországi ittléte alatt

 

Egy egész országot megmozgató eseményen vagyok túl, vagyunk túl. Nick Vujicic itt járt hazánkban, előadásokat tartott. Ezrek figyelték és itták szavait. Mi pedig minden egyes alkalommal énekeltünk előtte, utána. A Never Give Up gospel kórus jövője mindezidáig bizonytalan volt,

Tovább olvasom

Az erő sodrásában

  A Never Give Up gospel kórus próbafolyamatának élményei 8. rész (kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)   Illat, felhő   Nem, nem, nem, az biztos, hogy az angyalok nem úgy énekelnek, ahogyan őket sokan ábrázolják. Hárfa, felhők és láblógatás. Ha én most leírom majd, amit hallhattunk a próbán, ki fog derülni, hogy ez egyszerűen lehetetlen, hogy így legyen. A legújabb
Tovább olvasom

Ünnep, feszültség, megoldás

viharos ég, viharos tenger
lelki béke érkezett egy különleges módon. Egy történet, amikor a konfliktushelyzet gyilkos ereje még sem öl meg senkit és semmit egy ünnepnapon. Nézzük a szituációt! Adott egy ünnepnap és adott egy probléma. Nincs kéznél a megfelelő öltözék, amit a gyerekre lehetne adni. Vendégségbe készültünk, indulás előtt hirtelen azt tapasztaltuk, hogy olyan ruhák vannak csak látóterünkben, ami itthon jó, de azért máshová nem adnánk rá a gyerekre.
  • Mi történt végül?
  • Egymásnak estünk?
  • Egyáltalán elmentünk a vendégségbe?
  • Mi lett az áhított ünnepi hangulattal?
Tovább olvasom

Példa az állatok világából, az önfeláldozó szeretetre

Titkár nevű cicánk négy újszülött kiscicájával. Cirmosak és egyiknek, másiknak van kis fehér mellénykéje.
Én sem gondoltam volna, hogy egy cicás történet kapcsán fogok elgondolkodni újra a húsvét üzenetén, az önfeláldozó szeretet kérdésén, a példamutatás jelentőségén. A bejegyzésben idézett írás segítségével, akár gyermekeinknek is szemléletesen tudunk beszélni ezekről a témákról. Bátoríthatja azokat is, akik nem szeretnek kilógni a sorból.
Tovább olvasom

Büszkeség és Bali-ítélet

Újabb gondolatok a Never Give Up gospel kórus próbája kapcsán (kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)   Hogy tetszik a cím? Barátnőmmel hazafelé, a buszhoz rohanva találtuk ki, pontosabban ő. Én csak elkezdtem a büszkeség témáját feszegetni és mondtam, hogy ez lesz ma az a szál, amire felfűzöm a történteket, mert rengeteg dolog előjött. Büszkeség és balítélet, dobálóztam a „nagy címekkel”, erre ő kiegészítette azzal a bizonyos i-betűvel, mert azt tudni kell, hogy Bolyki Balázst Balinak is „szabad” szólítani. Én nem tudom így hívni, de sokan élnek ebben az országban ezzel a lehetőséggel. Úgyhogy már örültem, legalább a cím megvan!   Hadatüzentem a székeknek   Nem, nem hagyom abba a problematikát a látássérült emberekről és a mozgásszabadság témájáról. Vannak közöttünk, akik kerekesszékesek, számukra sokkal szűkebb a mozgástér. Nekünk pedig ott a lehetőség a mozgásra, mégis bátortalanok vagyunk, mert nem látjuk, hogy hol vagyunk. Hitre, bizalomra van szükség
Tovább olvasom

Az, hogy van erőm, kevés

Aktuális problémám és a rájuk érkező válasz egy elmélkedésen keresztül (vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)   Aki olvasta a keddi Never Give Up gospel kórus próbájának élményeit, az már tudja, hogy bizony önmagam felvállalása még egy olyan terület, ahol bátorságra van szükségem. Legalább már tudom, hogy miért imádkozzakJ! Ráadásul színpadon kell ezt majd megtennem, de az élet minden területére is igaz ez. Ezen a héten nagy dolgok lettek rám bízva, és azon is elmélkedtem, hogy hogyan is kezdjem el a munkámat. Tele vagyok energiával és úgy érzem, hogy nagyon nehéz a helyes irányban tartanom a haladást. Mintha
Tovább olvasom

Amit nem ronthatunk el tökéletlenségünkkel

Egy szemléltető történet a sokféleségünk és hibáink összehangolásának művészetéről (hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok - tematikus nap)   Egy emberi gyengeség következtében hányszor megélhetjük, hogy most már nincs esély, nincs remény. Innen már nincs visszaút, valamit teljesen elrontottunk. El sem tudjuk képzelni, hogy egy adott szituációból valami jó is kikerekedhet. Ugyan már, hiszen én csak elszúrni tudom, eddig is ez történt. Ha csak rajtunk múlna minden, akkor lehet, hogy igazunk lenne. Ha viszont egy icikét-picikét el tudjuk képzelni, hogy valaki más is szövi az életünk fonalát rajtunk kívül, akkor felcsillanhat egy kis remény, hogy hátha aza valaki egy nagyobb, és hatalmasabb és egy szerető személy, akinek sikerülhet kihozni a legdurvább helyzetből is valami jót a végén. Egy rendkívül szemléletes kis példatörténetet küldött valaki azzal kapcsolatosan, hogy hogyan lehet az életünk, hibáink ellenére is tökéletes, ha éppen a nagy Mester úgy kívánja. Mi ennek a titka? A perzsaszőnyegnek mi
Tovább olvasom

Nagymama ne sírj!

Egy megható történet egy kis humorral fűszerezve bátorságról, jövőről, félelmekről   Ma megérintett egy írás. Az élet hozta a történetet, Orliczki Jánosné pedig lejegyezte. Nekem is volt hasonlóban részem. Nekem is volt egy értem aggódó és engem szerető nagymamám. Nekem is volt olyan gyerek, aki elmenekült, még csúfolt is, hogy szemüveges vagyok. Nekem is volt olyan, hogy azt hitték, nincs számomra jövő. Hogy hiábavaló az életem. Én ezt sosem akartam elhinni, hogy igaz. Álljon itt egy gyerekkori emlék egy kedves sorstársam tollából, s a végén egy idézet, amit szintén ma olvastam. Minden a reménységben fog végződni!
Tovább olvasom

Gospel kórus, ahol csak fogyatékos emberek énekelnek

A NEVER GIVE UP Gospel kórusba való jelentkezés küzdelmeiről  (vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)   Feladjam, vagy ne adjam fel? Ezt a kérdést már egyszer feszegettem annak a felhívásnak a kapcsán, amit akkor közzé is tettem itt a blogban. Egy kórus megalakulásáról szólt a hír és arról, hogy sérült emberek jelentkezését várják. Azóta eltelt egy pár nap és megmondom őszintén, én sem azonnal jelentkeztem a felhívásra. Voltak dilemmáim, amit itt szeretnék most megosztani,
Tovább olvasom