Ki érezte már azt a temetés szó hallatán, hogy ki nem állhatja a megszokott zenéket a ravatalozónál, és utálja a semmitmondó általános szép szavakat, melyekkel a szerzőjük egyáltalán nem tud senkit megérinteni? Nekünk most szeptember elején, a dédmama temetése kapcsán, az volt a célunk, hogy olyan ember beszéljen és olyan zene szóljon, ami reményt és megnyugvást igyekszik adni a jelenlévőknek. Ha reménységet, vigasztalást, bátorítást szeretnénk megélni és átadni a gyászolóknak egy temetésen, akkor ebben a bejegyzésben hasznos tippek találhatók ehhez. Alább megosztom a dalok linkjeit és Óvári Péter evangélikus lelkész szavainak lényegét, s saját gondolataimat is.
A probléma onnan indul, hogy a bizonyságtétel során rosszul értelmezhetjük, hogy miről is kell tanuskodnunk, beszélnünk. Volt egy nagyon vicces szemléltetése is ennek a kérdéskörnek. Nem bírtam megállni, hogy ne osszam meg. Hangszerkesztővel kiemeltem a humoros részt. Tehát hangban, de írásban is szeretném megosztani, jót derültem rajta. Remélem tetszeni fog! Ez után pedig még egy-két mondat következik:
