halál

Húsvéti készülődésem története, avagy örömeim Covid idején

nyitott biblia, rajta két ágacskából készült kereszt
Az idei húsvét annyira csodálatos volt számomra! Mindenhonnan az jött az interneten, hogy milyen rossz, hogy nem ünnepelhetünk úgy, ahogy szoktunk. Elhatároztam, hogy történetemmel az ellenkezőjéről fogok tanúbizonyságot tenni. Szerintem az inkább építő a hétköznapokra is nézve, ha a "van"-okra nézünk, és nem a hiányosságokra. Ez a szemlélet minden nehéz helyzetben segít! Ezzel a szemlélettel született meg tehát ez a húsvéti "élménybeszámoló".

Búcsúztatás temetésen (9 plusz 1 szokatlan dal, ami vigasztal, bátorít ilyenkor)

krizantémok
Ki érezte már azt a temetés szó hallatán, hogy ki nem állhatja a megszokott zenéket a ravatalozónál, és utálja a semmitmondó általános szép szavakat, melyekkel a szerzőjük egyáltalán nem tud senkit megérinteni? Nekünk most szeptember elején, a dédmama temetése kapcsán, az volt a célunk, hogy olyan ember beszéljen és olyan zene szóljon, ami reményt és megnyugvást igyekszik adni a jelenlévőknek. Ha reménységet, vigasztalást, bátorítást szeretnénk megélni és átadni a gyászolóknak egy temetésen, akkor ebben a bejegyzésben hasznos tippek találhatók ehhez. Alább megosztom a dalok linkjeit és Óvári Péter evangélikus lelkész szavainak lényegét, s saját gondolataimat is.

Édesanyám korai haláláról, reménységemről

Leonakisgyerekkéntédesanyjávalésédesapjávalakarácsonyfánáláll

Veszteség és reménység

Egy sorozatot indítok el ma. Szeretnék írni életem nagy veszteségeiről úgy, hogy megosztom azokat a gondolatokat, amik segítettek a feldolgozásukban. Igyekszem tömör és velős lenni! Remélem tudok segíteni! Ezekben a részekben illusztrációként Rell Kata Fények c. versének részleteit is felhasználom, Nagyné Oláh Mónika hangos felolvasásával, zenei aláfestéssel. Hallássérült személyek részére a leirat is elkészült a hozzá tartozó kép aloldalán. A mai hangos részlet itt olvasható!
Édesanyám korai halálának feldolgozása

Bizonyosság, hogy a lelkem jó kezekben van

„Én fogom a kezedet…” (vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap) Az alábbi írás bátorításul szolgálhat azoknak, akik úgy érzik, a legfontosabb szükségletük az, hogy biztonságban érezzék magukat. Annyi kapcsolat esik szét környezetünkben, annyi bizonytalanság vesz körül, hol pihenhet meg a lélek a kétségek viharos tengeréből kiszállva? Melyik az a sziget, ahol megkapaszkodhatunk, ahol érdemes kikötni és felverni sátrunkat? Szűcsné Aczél Júlia bizonyságtevő írását teszem most közzé, nagyon megérintett és egyszerre sírtam és nevettem a végén!
Kiemelt

A felkelő nap, ahogy én látom (vakon festett képem)

napfelkeltés képem

Húsvét, reménység, újjászületés

Nemrég ajándékba készítettem egy képet. Régen, amikor még láttam, nagyon szerettem rajzolni, a kedvenc témám a naplemente volt. Ezért ezt próbáltam a legtöbbször megörökíteni, s még most is ott van a kép a fejemben, s az, hogy milyen színt hogyan használtam. Amikor már erősen gyengült a látásom, egyszer kipróbáltam, vajon meg lehet csinálni úgy is egy képet, hogy nem látom a végeredményét? Euforikus érzés töltött el, amikor a környezetem pozitívan nyilatkozott. S bár gyönyörűséges a lemenő nap, mégis az a gondolatom támadt legutóbb, hogy inkább napfelkelte legyen a képen. A kék másik árnyalatát használtam ehhez. S hogy illik ez a téma a húsvét ünnepéhez?

Aki pedálozik Istennek, azt jobban szereti?

Jóság és önértékelés, elmélkedés egy vers kapcsán (vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap) „Fény vagy te is, lobogj hát, Melegíts és égess, Hinned kell, hogy a világ Teveled is ékes!” Mikor olvastam ezt a versrészletet, nagyon megérintett, elhatároztam, hogy megosztom azokat a gondolatokat és érzéseket, amik keletkeztek bennem Tóth Árpád, Kaszáscsillag c. költeménye kapcsán.

„Ez nem a Mennyország fiúk! Nem is lesz az soha! Ez egy átkozott világ!”

Részlet Schlingloff Sándor, reménységgel kapcsolatos gondolataiból (vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap) Ebből a bejegyzésből kiderül, milyen tények segítettek nekem abban, hogy könnyebben feldolgozzam látásom elvesztését. Lehet, hogy valakinek az lesz a véleménye, hogy ez önáltatás, amiről írok, de érdemes végiggondolni, amiről az előadó beszélt. Schlingloff Sándor előadásait azért szeretem hallgatni, mert úgy érzem, hogy őszinte, nem fél a rázós kérdésektől és tényektől. Kimondja a gondolatait úgy, ahogyan azok felmerülnek benne. Nem szépít soha, mégis erőt lehet belőlük meríteni. A "nehézségek tagadása nélkül" c. mondatrészt az ő gondolatai ihlették, mert én is ezzel a szemlélettel és gyakorlattal szeretnék élni. Néven nevezni, és nyíltan beszélni akadályokról, azután szembenézni velük, és megoldást keresni. Tagadni soha!!! Alább az egyik előadásának részlete: Ami nem bátorít Ha már valaki nagyon nem bírja a boldogtalanságot, az nem válasz neki, hogy ez mennyire jót tesz majd a jellemfejlődésének, és hogy majd a jövő az szép lesz.

Ennek nem lenne szabad megtörténnie!!!

Bátorítás, hogy merjünk beszélni problémáinkról, és a megoldásokról is, amik segítettek (csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)   Van olyan ember a környezetében, aki már feladta  az életéhez fűződő reményeit? Érezte már úgy, hogyha hinne önnek az illető, akkor nem csak hogy „túlélője” lehetne az életnek, hanem győztes képviselője is? Mennyire össze tud szorulni a szívem, amikor valakit úgy látok szenvedni, hogy azt gondolom, ennek nem kellene így lennie. Találtam erre a helyzetre egy nagyon jó szemléltető történetet.  

Kincspotyogtatásról szó sem lehet!!!

Énekpróbák Bolyki Balázzsal (szerda: tehetség plusz ember - tematikus nap)   Először azt a címet akartam adni ennek a bejegyzésnek, hogy "mindent bele". S hogy miért? Mert olyan volt a tegnapi próba, mint egy kaja, amibe sokféle finomságot beletesznek, de úgy, hogy harmóniában legyenek a dolgok. Régebbi és újabb dalok gyakorlása, új gondolatok, lelkesítés és instrukciók, sebesség és megnyugvás egyszerre. Igyekszem ismét úgy leírni az élményeimet, hogy a lehető legtöbbet átadhassak azokból a gondolatokból, amit kaphattunk, abból a hangulatból, amilyenben

Az erő sodrásában

  A Never Give Up gospel kórus próbafolyamatának élményei 8. rész (kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)   Illat, felhő   Nem, nem, nem, az biztos, hogy az angyalok nem úgy énekelnek, ahogyan őket sokan ábrázolják. Hárfa, felhők és láblógatás. Ha én most leírom majd, amit hallhattunk a próbán, ki fog derülni, hogy ez egyszerűen lehetetlen, hogy így legyen. A legújabb