Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)
Eseménydús volt az elmúlt hét. Sok motiváló hatás ért, s megérkezett az első olyan email is, melyben egy előzetes árajánlatkérés után közölték, hogy számítanak rám. Sokat tanultam is, láttam érdekes híreket. Menjünk végig a történteken!
Kapát vettem a kezembe
Én magam is alig akartam elhinni, hogy sikerült! Ha ön már ellátogatott a Jó hírek című aloldalra, akkor láthatta az eredményt. De mit? Korábban is fel lehetett iratkozni a Sikerül Magazinra. De úgy láttam jónak, hogy szolgáltató céget váltok. Ehhez viszont arra volt szükség, hogy az adatokat lementsem a gépemre, majd feltöltsem a másik cég
győzelem
Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)
Szabályszerűen rosszul lettem az örömtől csütörtökön. Le kellett egy fél órára feküdnöm, olyan szívdobogást kaptam. S hogy mitől? Na ez az! Láttam kikelni egy magot. Kibújt egy kis levélke. Ki és mikor ültette el ezt a növényt? Hová? S mi köze ennek a vállalkozáshoz?
Nehézségeimről
Ennek az egész esetnek a kitartáshoz, a célokhoz, és hivatásunk értelméhez van köze. Két éve gyakorlatilag azt élem meg, hogy csak vetek, vetek, aratás még sehol. Sokszor
Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)
A múlt héten nem írtam semmit ebbe a naplóba. Miért? Elakadtam. nem történt semmi, nem csináltam semmit, ami előre vihette volna a dolgokat. Bár most lehet, hogy számolnom kell azzal, hogy megsértődik a blog és azt mondja nekem, hogyha egy „nem történt semmi” leírásra sem vagyok képes, akkor most már ne is jöjjek a
Énekpróbák Bolyki Balázzsal
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)
Nem egy olyan esetről hallottam már, hogy igen nagy tragédia után közvetlenül kellett valakinek fellépnie a színpadon. Érdi Tamásnak, aki világhírű vak zongorista, 17 éves korában úgy kellett játszania Moszkvában például, hogy tudott testvére súlyos motorbalesetéről. Róla egyébként olvasható a blogban egy cikk az alábbi linkre kattintva, Menyhárt András újságíró barátom tollából.
//sikerul.com/mi-az-a-hatrany/
Hogyan léphetünk túl a hétköznapok gondjain úgy, hogy a közönségnek nem csak hogy fogalma se legyen arról, hogy valami bajunk van, hanem erőt vegyenek? Ismét kaphattunk egy olyan szemléletet Balázstól, amit az életünk minden területén alkalmazhatunk. Én annyira utálom, amikor tudom, hogy
Ahogy én tudok felülemelkedni
(csütörtök: pozitív látásmód - tematikus nap)
Vannak, akik arra büszkék, hogy minden nehézségből úgy emelkedtek fel, hogy megrázták magukat, összeszedték maradék erejüket, s kimásztak a gödörből. Ha én mélyen vagyok, akkor a felemelkedéshez szükséges erőt mindig egy másik
Legyünk büszkék rájuk!
(szombat: akadálymentes pihenés - tematikus nap)
Szeles, esős időben ki szeret bármit is csinálni például az udvaron? Ki szeret ilyenkor egyáltalán kilépni az ajtón? Milyen jó is, amikor az eső kopogtat az ablakon, mi pedig ülhetünk a meleg száraz szobában. Ki az az őrült, aki ilyenkor indulna le mondjuk a. tópartra fürödni, ülne biciklire, vagy elmenne futni? Jelentem, vannak ilyen emberek a világon. Bár őket nem igazán az "őrült" kifejezéssel szokás illetni. Sportolók, akik
Legfrissebb kínlódásom krónikája
(csütörtök: pozitív látásmód - tematikus nap)
Lendület, lelkesedés, öröm, másfél év múlva kényszerűségnek megélt rabszolgamunka a saját magam által választott hivatás. Járt már így a kedves olvasó? Aki a kezdetektől figyelemmel kíséri ezt a blogot, észrevehette, hogy pár hónapja csökkenő tendenciát mutattak írásaim. Mind mennyiségben, volt, hogy minőségükben is sajnos. Amikor elindultam, minden nap került fel bejegyzés, alig vártam, hogy megoszthassam a mondanivalót, ami belül feszített. Ehhez képest az utóbbi időszakban örültem, ha hetente legalább egy írás megszületett, s a múlt héten már az is megtörtént, hogy a "Hálaadó falatok" inspirációs rovaton kívül semmi egyéb friss gondolat nem került fel az oldalra. Írói válság? Kiüresedett élet? Fáradtság? Egyáltalán probléma ez? Most mit csináljak? Beletörődjek, hogy ennyi volt és keressek új célt? Nagyon nem tudtam megbékélni ezzel a jelenséggel. A süllyedő tendenciát, a megfogyatkozást bármiben, azt általában senki sem szereti. Eljött a pont, amikor kellőképp elégedetlen legyek ezzel a helyzettel ahhoz, hogy megoldást keressek és válaszokat. Ennek történetét írtam
Énekpróbák Bolyki Balázzsal
(szerda: tehetség plusz ember - tematikus nap)
A váratlanul érkező és ismeretlen helyzetek feszültté tesznek. A tehetetlenség dühében kimerülve érkeztem a próbára. Hogy lehet így énekelni teljes erőbedobással?
A közönséget nem érdekli
Balázs egyik korábban elhangzott gondolata jutott eszembe a tegnapi próba kapcsán. A közönséget nem érdekli, hogy éppen milyenek a körülményeink. Lehet, hogy az adott pillanatban úgy érezzük, hogy vihartépte ág vagyunk. De a közönség soraiban olyan emberek ülnek, akik azért vannak ott, mert tőlünk várják az erőt, gyógyulást,
Válogatás Szabó Gábor motivációs tréner szakmai facebook oldalának bejegyzéseiből
(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)
”Túl kevés a cél. Amikor az ember néz (akár a jelen környezetét, akár a jövőt) szüksége van fix pontokra, amiket nézhet. A tengeri betegséget lényegében az okozza, hogy az imbolygó hajó miatt nehézséget okoz a fix pontok kijelölése. Amikor a jövőbe nézünk, akkor is szükségünk van fix pontokra, amiket nézhetünk. Ezek pedig vagy a célok lehetnek vagy az akadályok. És találd ki, mi történik, ha valaki elkezdi szem elől téveszteni a céljait! Úgy van, egyre inkább
Elgondolkodtató példák a természetből, bölcsességek versben és regényben
(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)
Olyan érdekes, hogy egy fél nap leforgása alatt annyi elgondolkodtató írás érkezett hozzám, hogy arra gondoltam, talán nem véletlen. Úgy döntöttem, megosztom a legjobbakat ezek közül