Egy megható történet egy kis humorral fűszerezve bátorságról, jövőről, félelmekről
Ma megérintett egy írás. Az élet hozta a történetet, Orliczki Jánosné pedig lejegyezte. Nekem is volt hasonlóban részem. Nekem is volt egy értem aggódó és engem szerető nagymamám. Nekem is volt olyan gyerek, aki elmenekült, még csúfolt is, hogy szemüveges vagyok. Nekem is volt olyan, hogy azt hitték, nincs számomra jövő. Hogy hiábavaló az életem. Én ezt sosem akartam elhinni, hogy igaz. Álljon itt egy gyerekkori emlék egy kedves sorstársam tollából, s a végén egy idézet, amit szintén ma olvastam. Minden a reménységben fog végződni!
főzés vakon
Vállalkozó nők fogtak össze a látássérült emberekért
(hétfő: egészségmegőrzés - emberi kapcsolatok - tematikus nap)
Valamelyik este a napokban benne leszek az Aktív című műsorban a televízióban, de mégsem ezért lett a fő címe ennek a bejegyzésnek, hogy aktívizálódtunk. Persze azért ez egy jó aprópója a dolgoknak. Amit most kiemelnék, amiről boldogan számolok be, hogy van egy csodás közösség, aminek a tagja lehetek. Ez megtiszteltetés számomra. Olyan nők a tagjai, akik most kezdték vállalkozásukat, illetve már egy ideje kisvállalkozók. Egymást segítjük, bátorítjuk. Például most az történt, hogy megemlítettem nekik, hogy ma van a fehérbot nemzetközi világnapja. Elindult egy párbeszéd és ötletelés, hogy hogyan tudnánk felhívni az olvasóink figyelmét a társadalom ezen csoportjára minél hatékonyabban. Ennek lett a végeredménye az, hogy blogbejegyzések születtek. Mindenki a saját témáját közelítette meg a látássérült emberek szemszögéből. Nagyon sokszínű és érdekes cikkek jelentek meg weboldalaikon. Valaki