Témák, melyekben oktathatunk a jövőben
(péntek: munka/tanulás - tematikus nap)
Nemsokára indulok vizsgázni. Végetért az "álmaim képzése". Egy korábbi blogbejegyzésben neveztem el így ezt a lehetőséget. Nagy feladat vár ránk, döntéshozók szemléletformálására leszünk
Fogyatékos emberek
A „fogyatékos”kifejezésről egy casting élményének kapcsán
(szerda: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)
Önt mennyire érdekli az, hogy mit gondolnak mások az életéről, személyiségéről? Vajon azok a fiatalok, akik egymást fogyatékosnak csúfolják, milyen képzetet társítanak a fogalomhoz? Mit gondoljak én, amikor olvasok egy felhívást egy gospel kórus megalakulásáról és fogyatékosnak kell neveznem magam, hogy a feltételeknek megfelelhessek? Hogy is állunk a szavakkal? Milyen volt a casting, ahol fogyatékos emberek énekhangjára voltak kíváncsiak a szervezők? Ezekre a kérdésekre olvashatja az
A NEVER GIVE UP Gospel kórusba való jelentkezés küzdelmeiről
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)
Feladjam, vagy ne adjam fel? Ezt a kérdést már egyszer feszegettem annak a felhívásnak a kapcsán, amit akkor közzé is tettem itt a blogban. Egy kórus megalakulásáról szólt a hír és arról, hogy sérült emberek jelentkezését várják. Azóta eltelt egy pár nap és megmondom őszintén, én sem azonnal jelentkeztem a felhívásra. Voltak dilemmáim, amit itt szeretnék most megosztani,
dr. Orlicki János állami kárpótlási ügyek jogi szakértőjének története
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)
Még bizakodik a munka nélkül maradt sorstársam, aki az állami leépítések áldozatává vált. Lehet mondani, hogy ilyen a világ és ez bárkivel megtörténhet. Azt is lehet mondani, hogy ilyenkor miért nem mondjuk azt, hogy egyenlőek a sérült emberek a társadalom többi tagjával? Ez utóbbit elmondhatjuk. Egyenlőek, ugyanúgy elküldhetik őket is a munkahelyről egy egyszerű létszámcsökkentés, vagy intézmény megszűnésének kapcsán. Most nem részletezném, hogy könnyebb-e, vagy nehezebb valakinek látássérültként állást találni. Úgyhogy inkább valamit tenni szeretnék érte. Amikor egy beszélgetés kapcsán személyesen megismertem az ő történetét, az rázott meg, hogy hosszú évekig azt a visszajelzést kapta, hogy mennyire kiváló munkát végez és még ezt jelképesen is elismerték. Aztán eljött a nap, amikor hirtelen ez már nem volt
Könyvajánló
(csütörtök: pozitiv látásmód - tematikus nap)
Az alábbiakban egy olyan élethelyzetről írok egy könyvajánló keretei között, amire én sem gondoltam, hogy tevékenyen meg lehet élni. Egy újságíró mit kezdhet az életével, ha agyvérzés következtében már csak a pislogásra képes?

Készült rólunk egy riport, és ennek hatására kérdések születtek egy kisgyermekben!
Azt hiszem ez az az impulzus, amiből minél többre lenne szükség. Hogy kérdések szülessenek, s azok aztán eljussanak azokhoz, akik tudnak rá megfelelőképp válaszolni. Számomra hatalmas öröm volt, nem is számítottam rá, hogy a műsor után ilyen történik. Van olyan gyermek, aki kíváncsi arra, hogy vakon hogyan tudom megoldani azt, amit ő látott a képernyőn? Alább a részletek.
Pár gondolat és egy felhívás gospel kórusba való részvételre
(Csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)
Sokszor halljuk azt, hogy valaki élete milyen csodálatos, sosem adta fel. Csak ment, ment előre és lám, most milyen sokra vitte. Aztán amikor ilyet látok, hallok elgondolkodom. Mi van azokkal, akik annyira ragaszkodnak egy rossz elképzelésükhöz, hogy azért omlik össze az életük, mert nem adták fel a makacs elképzeléseiket? Erről olyan ritkán olvashatunk történetet. Mégis mit érdemes feladni és mit nem?
Amit nem adok fel
Most, ahogy ismét átgondolom ezt a kérdést azt tudom írni, hogy
Egy szemléletformáló kezdeményezésről
(hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok - tematikus nap)
Ki az, aki egy-egy téma kapcsán ne hallotta volna már azt, hogy ezt már óvodás korban kellene elkezdeni. Mármint a szemléletformálást. Van a mai napra ezzel kapcsolatosan egy jó hírem! Egy kis lépéssel ismét közelebb kerültünk ahhoz, hogy a jövő nemzedék befogadóbbá válhasson a sérült emberekkel kapcsolatosan.
December 3-a a fogyatékos emberek világnapja. A De juRe Alapítvány óvodákat keresett fel a közelmúltban. Felmérte az igényeket, hogy szívesen vennék-e, ha az óvodapedagógusoknak

Saját és Gyermekeim körmeit is én vágom le vakon
A körömvágás példáján keresztül szeretném megmutatni, hogy milyen sokat adhatunk valakinek azzal, ha hagyjuk kibontakozni az önálló életét! Legyen ez bár saját gyermekünk, vagy sérült embertársunk.
Nem véletlen, hogy ezt a témát választottam. Biztosan találkozott már a kedves olvasó is azzal a szituációval, hogy nehéz volt mit mondani. Én a szívem mélyén még félni is kezdtem, hogy velem is megtörténik az a tragédia, ami egy kedves anyatársammal történt. Arról szeretnék írni, amit megértettem ebből, hogy mi is az, amit ilyenkor tehetek, mondhatok. Saját félelmemről is őszintén írok egy picit. A végén viszont mosoly vár mindannyiunkra!