Fogyatékos emberek

Én nem tudok azonosulni a „segítséggel élők” kifejezéssel!

egy vak ember önállóan, fehér bottal közlekedik
Ez a bejegyzés azoknak lehet bátorító, akik szégyellik, ha valamiben segítséget kell hogy kérjenek, illetve akik érdekesnek találják a kérdést: vajon hol az önállóság küszöbe? Cikkemet gondolatébresztő szándékkal tettem közzé, bizonyára úgy fogja érezni az olvasó, hogy tudna hozzá tenni még pár gondolatot. Nagyon régen volt már, mikor heteken keresztül adtak egy olyan reklámot, mely a fogyatékos emberekre, illetve ahogy a reklámban szerepelt, a "segítséggel élőkre" hívták fel a figyelmet. Emlékszem a saját heves érzelmi reakciómra.: Én, mint fogyatékos személy, be lettem kategorizálva a segítséggel élő ember "dobozába"? Ezek szerint a "többiek" sohasem élnek ilyen lehetőséggel életük során? Járjuk röviden körbe az önállóság kérdéskörét, mert azért bizonyára érzi az olvasó is, hogy itt valami sántít!

Vakság, avagy van élet ez után is 2. rész

egy gyertya lángja
Folytatom történetemet most úgy, hogy nem a külső körülmények nehézségeit mutatom be, mint a Vakság, avagy van élet ez után is 1. rész c. blogbejegyzésben, hanem a belső nehézségekre térek ki, ami ennek az élethelyzetnek a feldolgozását illeti. Bátorító lehet azok számára, akik hasonló súlyú problémával küzdenek. Hiszen a megvakuláson kívül még sajnos számos olyan élethelyzet van, aminél igen csak szükség van komoly erőforrásra.
Kiemelt

Vakság, avagy van élet ez után is 1. rész

Sok gyertya lángja
Az idén esély nyílt arra, hogy történetemet még többen megismerhessék azok közül, akiknek erre a legnagyobb szükségük van. A Bartimeus Kulturális Közhasznú Egyesület összeállított egy kötetet bátorítás céljából olyan sérült embereknek, környezetüknek, akik szeretnének megbirkózni lelki nehézségeikkel. Egy pályázati felhívásra írtam meg történetemet, mert én is hiszem - ahogyan a kiírásban olvashattuk - "Van élet ez után is". Alább az írás első fele, mely inspiráló lehet mindenkinek, akik nehéz körülmények között élnek. Innen letölthető a teljes kötet.

Magyar Arany Érdemkereszt – utam

Horváthné Dunaveczki Leona éppen átveszi a kitüntetést

Blogbejegyzés annak alkalmából, hogy állami kitüntetést, Magyar Arany Érdemkeresztet vehettem át

Amikor valaki önkéntes munkát végez, nem teszi mérlegre, hogy ez hol és mennyit fog számítani. Azokat az embereket nézi, akiknek segít. Őszinte tisztelettel vagyok minden kedves barátom és ismerősöm iránt, akikről tudhatom, hogy így élnek. Bár én nem tudok kitüntetést adományozni, de ezt a blogbejegyzést szeretném a csendes „szolgálattevőknek” ajánlani! S kiket szeretnék még bátorítani ezzel a történetemmel?

Elismerés Gyömrő városától és egy kislánytól

elismerés Gyömrő városától - Horváthné Dunaveczki Leona emlékéremmel és oklevéllel a kezében
Bátorítani szeretnék ebben a bejegyzésben mindenkit, aki sok dolgot tesz, ami kicsinek látszik, és így nem kapnak nagyobb elismerést. Nemzeti ünnepünk alkalmából, 2017. augusztus 20-án, emlékérmet vehettem át közéleti munkámért. Számomra ez nagyon megtisztelő és motiváló! Viszont amiért erről írok az az, hogy bátorítsam azokat, akik úgy érzik, az a "kicsi dolog", amit ők csinálnak, nem elég. Ha éppen nem is figyel oda rá egy nagyobb közösség, annak az egy, vagy több embernek nagyon is sokat számít minden aprónak tűnő tett, amivel szebbé, jobbá teszik életüket. Példát is hozok erre, hogy ne csupán üres szavak legyenek ezek. Alább a részletek.

Beteg vagyok, vagy „csak” vak?

Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban  (szerda: tehetség plusz ember - tematikus nap) Kicsit „kiakadtam” a próbán, de jó értelembe véve. Vagy lehet, hogy úgy kellene fogalmaznom, hogy végre „beakadt” valami ismét a helyére a gondolataimban, a lelkemben. Nemcsak a közönségre vannak hatással a dalok, hanem először minket is „megdolgoznak”, ha komolyan foglalkozunk azokkal. Az egyik dalszöveg egy olyan témát feszegetett bennem, ami még keresztény körökben is sokszor vita tárgya.  Aki sérült ember, az beteg, vagy egészséges? 

Útinapló 1. rész

Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei (péntek: munka/tanulás – tematikus nap)   Engem rendkívül bátorít az, amikor láthatom mások életében a küzdelmeket és azt, ahogyan előbb-utóbb ezeken felülkerekednek. Valószínű, hogy innen jött az ötlet, hogy írjak naplót azzal kapcsolatosan, hogy hogyan haladok a vállalkozóvá válás útján.   A legnehezebb lépés   Dönteni. Kimondani. Csinálni. Elindulni. Három és fél évvel ezelőtt hallottam

„Más kép”

Fehér bot napja avagy mit is kezdjünk a vak emberekkel? (csütörtök: pozitív látásmód - tematikus nap)   Egy látó ember fogalmazta meg gondolatait, melyek különleges látásmódról árulkodnak. Mit nyerhet/nyert már a világ azzal, hogy vak emberek is léteznek a társadalomban? Október 15.-e az a nap, amikor kitűntetett figyelemmel fordul a