Legfrissebb kínlódásom krónikája
(csütörtök: pozitív látásmód - tematikus nap)
Lendület, lelkesedés, öröm, másfél év múlva kényszerűségnek megélt rabszolgamunka a saját magam által választott hivatás. Járt már így a kedves olvasó? Aki a kezdetektől figyelemmel kíséri ezt a blogot, észrevehette, hogy pár hónapja csökkenő tendenciát mutattak írásaim. Mind mennyiségben, volt, hogy minőségükben is sajnos. Amikor elindultam, minden nap került fel bejegyzés, alig vártam, hogy megoszthassam a mondanivalót, ami belül feszített. Ehhez képest az utóbbi időszakban örültem, ha hetente legalább egy írás megszületett, s a múlt héten már az is megtörtént, hogy a "Hálaadó falatok" inspirációs rovaton kívül semmi egyéb friss gondolat nem került fel az oldalra. Írói válság? Kiüresedett élet? Fáradtság? Egyáltalán probléma ez? Most mit csináljak? Beletörődjek, hogy ennyi volt és keressek új célt? Nagyon nem tudtam megbékélni ezzel a jelenséggel. A süllyedő tendenciát, a megfogyatkozást bármiben, azt általában senki sem szereti. Eljött a pont, amikor kellőképp elégedetlen legyek ezzel a helyzettel ahhoz, hogy megoldást keressek és válaszokat. Ennek történetét írtam
félelem
Az iskolai értékelés hatása az önértékelésünkre
(hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok – tematikus nap)
Valamelyik nap egy régi osztálytársam oldalán olvastam egy idézetet, mely szerint „Ha te nem hiszel magadban, senki nem fog hinni benned!”- Mégis hogyan tud kialakulni az egészséges önbizalom? Az egészséges önértékelés?
- Milyen hatása van az iskolai értékelésnek ezekre?
- A teljesítmény értékelését teljesen el kellene vetni, ha kiderülne, hogy ez súlyos önbizalomhiányhoz vezet?
- Vagy lehet, hogy egyfajta korrekcióval feloldódhatna az a sok bizonytalanság, amivel aztán már felnőtt korban is sokszor találkozunk? Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató egyik riportjából jegyzeteltem ki az alábbi sorokat a témában.
A Bolyki Balázzsal történő próbák élményei
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)
A szombati koncertről nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett Balázs felé, melyeket nekünk is tolmácsolt a próba elején. Természetesen ezek olyan bátorító szavak voltak, amire nem nehéz azt mondani, hogy ízlett. De vajon hogy állunk hozzá ahoz a kijelentéshez, hogy bár a közönségnek tetszett, amit csináltunk, ennél mi sokkal többre vagyunk, leszünk képesek? Én ezeknek a mondatoknak is örültem, amik erről szóltak. Engem a kihívások tudnak lekötni, éltetni, motiválni. Egyébként sem voltam megelégedve magammal annyira, mint talán a közönség lehetett a
Az énekpróbák élményei Bolyki Balázzsal
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)
Éles? Fájdalmas? Tanulságos? Netán egymás fejéhez vágtunk valami törékenyet? Mi a csudáért ez lett a címe ennek a bejegyzésnek? Valahogy most ez az a szó, amivel meg tudtam ragadni az egész próbán megtapasztalt dolgokat. Máris sorraveszek mindent! Elsőként egy szerencsétlen mosogatás élményével kezdem. Egy vékony falú pohár
A Never Give Up gospel kórus próbafolyamatának élményei 12. rész
(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)
Elindult egy teljesen új próbafolyamat. Ha követi ezt a bejegyzést, betekintést nyerhet Bolyki Balázs sajátos énektanítási módszerébe, és a saját hétköznapi küzdelmeimbe is, mert folytatni a munkát nem mindig egyszerű. Eddig Nick Vujicic érkezésének alkalma más jellegű felkészülést igényelt, most egy kicsit újfajta útra léptünk.
A Never Give Up gospel kórus próbafolyamatának élményeiről 11. rész
(tehetség plusz ember – tematikus nap)
Ki ne hallott volna már olyan emberről történetet, aki igen sikeres, aztán a végén kábítószerfüggővé válik, gyógykezelésre szorul, kisiklik az élete valamilyen más területen (pl. magánélet)? Mi okozza ezt? Az, hogy egy ideig valakit felemel a média, majd eldob? Az, hogy valakinek valamiből sosem elég, és a siker ellenére lelkileg mégis „éhenhal”? Miért van az, hogy a legnagyobb sikernek örvendő sztárok olykor összeomolnak belül? Sose hittem volna, hogy a „lelki kulisszák” mögé nézhetek egyszer élőben úgy, hogy részese vagyok valaminek, ami igen felemelő, igen erőteljes. Sose hittem volna, hogy egyszer olyan gondjaim lesznek, hogy hogyan dolgozzam fel az engem ért pozitív hatásokat. Sosem hittem volna, hogy lesznek emberek, akik ilyen helyzetben segíteni tudnak nekem, és még el is tudnak viselni! A legutóbbi próbán sok mindent megtudhattunk
A Never Give Up gospel kórus próbafolyamatának élményei 8. rész
(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)
Illat, felhő
Nem, nem, nem, az biztos, hogy az angyalok nem úgy énekelnek, ahogyan őket sokan ábrázolják. Hárfa, felhők és láblógatás. Ha én most leírom majd, amit hallhattunk a próbán, ki fog derülni, hogy ez egyszerűen lehetetlen, hogy így legyen. A legújabb
Újabb gondolatok a Never Give Up gospel kórus próbája kapcsán
(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)
Hogy tetszik a cím? Barátnőmmel hazafelé, a buszhoz rohanva találtuk ki, pontosabban ő. Én csak elkezdtem a büszkeség témáját feszegetni és mondtam, hogy ez lesz ma az a szál, amire felfűzöm a történteket, mert rengeteg dolog előjött. Büszkeség és balítélet, dobálóztam a „nagy címekkel”, erre ő kiegészítette azzal a bizonyos i-betűvel, mert azt tudni kell, hogy Bolyki Balázst Balinak is „szabad” szólítani. Én nem tudom így hívni, de sokan élnek ebben az országban ezzel a lehetőséggel. Úgyhogy már örültem, legalább a cím megvan!
Hadatüzentem a székeknek
Nem, nem hagyom abba a problematikát a látássérült emberekről és a mozgásszabadság témájáról. Vannak közöttünk, akik kerekesszékesek, számukra sokkal szűkebb a mozgástér. Nekünk pedig ott a lehetőség a mozgásra, mégis bátortalanok vagyunk, mert nem látjuk, hogy hol vagyunk. Hitre, bizalomra van szükség
Aktuális problémám és a rájuk érkező válasz egy elmélkedésen keresztül
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)
Aki olvasta a keddi Never Give Up gospel kórus próbájának élményeit, az már tudja, hogy bizony önmagam felvállalása még egy olyan terület, ahol bátorságra van szükségem. Legalább már tudom, hogy miért imádkozzakJ! Ráadásul színpadon kell ezt majd megtennem, de az élet minden területére is igaz ez. Ezen a héten nagy dolgok lettek rám bízva, és azon is elmélkedtem, hogy hogyan is kezdjem el a munkámat. Tele vagyok energiával és úgy érzem, hogy nagyon nehéz a helyes irányban tartanom a haladást. Mintha
Dolgokról, melyeket egy énekes sem úszhat meg, ha adni szeretne a közönségnek
(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)
Nem mertem önmagamat odatenni. Féltem. Másnak akartam látszani, mint ami vagyok. Ismerős? Mi történik akkor, ha önmagunk felvállalását meg akarjuk úszni? Folytatódott a Never Give Up gospel kórus munkája. A legutóbbi próbán nem voltam igazi önmagam és ezért nem is tudtam annyit befogadni, mint máskor. Miért? S milyen dolgok ragadtak meg mégis ennek ellenére? Aki olvasta már a sorozat korábbi cikkeit tudja, hogy Bolyki Balázs minden alkalomra tartogat értékes gondolatokat, hasznos információkat