Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 4. rész

(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

Bogi, ezzel az alcímmel fejeződött be Erdősné Onda Marica Kutyanapló c. írásának előző részlete.

• Hogyan barátkozott meg az új vakvezető szuka a családdal?
• És a másik kutyával?
• Lehetséges az, hogy egy játékos állatból megbízható, a munkáját jól végző segítő legyen?
• Mi volt az első rossz szokása Boginak, ami a többi kutyára nem volt jellemző, de őt sürgősen fegyelmezni kellett?
• Hogyan képes egy ilyen kutya csökkenteni a vak ember közlekedésével járó erős koncentrálás szükségét?

Amikor ezt a részt olvastam, ráismertem a pusztán csak a fehér botos közlekedés egyik problémájára. Kötöttem már ki kórházban azért, mert valaki megszólított és egy pillanatra nem koncentráltam, s úgy szálltam le a buszról. Vagyis azt mondanám, hogy majdnem leestem a lépcsőről. A másik lábammal tartottam az egyensúlyt, de úgy megrándult, hogy nem tudtam lábra állni. Ebben a kis részletből az is kiderült számomra, hogy egy vakvezető kutya mellett egy ilyen köszönés nem billenthetett volna ki az egyensúlyomból. Nem történt volna meg a „félrelépés”! Jöjjön a mai rész a blogszerző szerkesztésében!