A NEVER GIVE UP Gospel kórusba való jelentkezés küzdelmeiről
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)
Feladjam, vagy ne adjam fel? Ezt a kérdést már egyszer feszegettem annak a felhívásnak a kapcsán, amit akkor közzé is tettem itt a blogban. Egy kórus megalakulásáról szólt a hír és arról, hogy sérült emberek jelentkezését várják. Azóta eltelt egy pár nap és megmondom őszintén, én sem azonnal jelentkeztem a felhívásra. Voltak dilemmáim, amit itt szeretnék most megosztani,
elfogadás
Könyvajánló
(csütörtök: pozitiv látásmód - tematikus nap)
Az alábbiakban egy olyan élethelyzetről írok egy könyvajánló keretei között, amire én sem gondoltam, hogy tevékenyen meg lehet élni. Egy újságíró mit kezdhet az életével, ha agyvérzés következtében már csak a pislogásra képes?
Attila első iskolai értékeléséről
(hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok - tematikus nap)
Akinek van gyermeke, meg fogja érteni, hogy miért született ez a blogbejegyzés. Hiszen ki ne szeretne alkalomadtán dicsekedni egyik-másik csemetéjével. Most pár érdekességet leírok a legnagyobb fiúnkról és kérem, csatlakozzon, örüljünk közösen annak, ha valamiben ügyesek a gyermekeink. A hozzászólásoknál az ön történetét, örömeit a gyermekeiben, szívesen olvasnám. Tudom, hogy ön, úgy ahogy én is, akkor is büszke
Erőt adó sorok egy kalkuttai gyermekotthon faláról
(hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok - tematikus nap)
Két nappal ezelőtt olvastam ezeket a sorokat először. Annyira nagy hatással voltak rám, hogy elhatároztam, ha jövőre elfogy az erőm, elegem lesz valamiből és elfelejtem, hogy miért is dolgozom és miért is élek, ezt fogom elővenni. Ajánlom minden kedves olvasóm figyelmébe az alábbi gondolatokat, akár azt is mondhatnám, hogy mentsük el magunknak ezeket az év minden napjára, tegyük fagyasztóba, tartósítsuk, hogy el ne vesszenek. Milyen jó lesz elővenni, ha úgy hozná a szükség, ha elfáradunk, ha el akarnánk lankadni, ha értetlenség, vagy egyéb okok miatt fájdalom érne bennünket. Áldásban gazdag új évet
Geszti Eszter
(kedd: Tehetség plusz ember – tematikus nap)
Ígéretemhez híven elindítom azt a sorozatot, ahol bemutatom a 2012-es karaoke bajnokság résztvevőit. Énekhangjukat már bárki meghallgathatja és ismerhetierről a weboldalról, de kik ők a hétköznapokban? Milyen álmaik vannak, hogyan boldogulnak és miket szeretnek még csinálni az éneklésen kívül? Miben tehetségesek még? Elsőként a női bajnokot ismerheti meg a kedves olvasó közelebbről.
Geszti Esztivel először több, mint tíz éve találkoztam egy filmklubbon, amit a Tengeri Csillag Egyesület szervezett. Pár év múlva már együtt játszottunk a Vakrepülés Színjátszó Egyesületben. Még csak 14 éves volt, de remekül helyt állt egy
Egy szemléletformáló kezdeményezésről
(hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok - tematikus nap)
Ki az, aki egy-egy téma kapcsán ne hallotta volna már azt, hogy ezt már óvodás korban kellene elkezdeni. Mármint a szemléletformálást. Van a mai napra ezzel kapcsolatosan egy jó hírem! Egy kis lépéssel ismét közelebb kerültünk ahhoz, hogy a jövő nemzedék befogadóbbá válhasson a sérült emberekkel kapcsolatosan.
December 3-a a fogyatékos emberek világnapja. A De juRe Alapítvány óvodákat keresett fel a közelmúltban. Felmérte az igényeket, hogy szívesen vennék-e, ha az óvodapedagógusoknak
Veszítés a hétköznapokban
(csütörtök: pozitív látásmód - tematikus nap)
A napokban találtam egy gyönyörű költeményt, amint az ünnepekre készülve keresgéltem valamit, amit megoszthatnék a barátaimmal. Milyen érdekes, hogy a búcsúzás, az elengedés kapja a hangsúlyt és nem a halál. Szinte a mindennapokra bontja le a költő a tényt, valamitől mi mindig búcsúzunk. Hogyan lehet ezt úgy elfogadni, hogy még a reménység is megmaradjon? A vers után lesz két link, ahol a halállal és a veszítéssel kapcsolatos írásaimat lehet megnézni egy kupacban. Nekem az életben nagyon fontos az őszinteség, a dolgokkal való szembenézés és a reménység keresése, bármilyen jellegű veszítésről is legyen szó az életben. Édesanyám, vagy a látásom, saját, vagy mások
Ákos Karcolatok című albumát hallgattuk egyfolytában, amikor beköltöztünk a gimnázium kollégiumába. Ez a bejegyzés egy kis emlékezés egy barátságra, osztályra. Persze az a célom, hogy ez ne csak rólam szóljon, hanem remélem, hogy fel tudok ébreszteni egy-két jó érzést a kedves olvasóban is. A barátság mellett Szó lesz közösségről és az is kiderül, hogy vajon tényleg csak vak ember értheti meg igazán a másik vak embert? Igaz barátság csak sorstársak között létezhet? Vajon egy látássérültnek csak látássérült sorstársai vannak?
A pozitivnap.hu oldalán találtam egy érdekes cikket a világ 10 legintelligensebb emberéről. Vajon ők tudnák erre a
Kitüntette az amerikai nagykövet az Ability Park szervezetet, adta hírül a HVG.hu. Ők arra hivatottak, hogy a különféle fogyatékossággal járó élethelyzeteket bemutassák játékos formában. Aki még esetleg nem ismeri őket, had ajánljam a videótárukat!
Élményszerzésen, tapasztalatokon keresztül szeretnék elérni, hogy a sérült embereket minél többen, minél könnyebben el tudják fogadni és ne elutasítás legyen egy-egy szituáció vége. Van egy fix helyük, ahová várják az embereket, csoportokat korosztálytól függetlenül. Tartanak más helyszíneken is érzékenyítő
Egy kedves kérésnek teszek most eleget. Váczi Éva írta nekem:
„Nem tudom, hogy állsz idő dolgában, de volna kedved megírni történetedet a blogomra? Főleg arra kihegyezve, hogy miken mentél át (kiemelve a látásod elvesztését), s hogy mégsem lettél ennek ellenére reményvesztett. Valahogy azt kéne boncolgatni, szerinted ez miért lehetett,
hogy nem borultál és borulsz ki, hanem életigenlő vagy?”
Akkor álljon itt egy fekete-fehér történet.
Az élet egyik oldala
Édesanyám vette észre, hogy lehet, hogy rossz a szemem. Még csak pár hónapos voltam, amikor kiderült, hogy bizony nem látok. Szürkehályog műtétre van szükség. Képzeljük el azt az anyát, aki