családi sztorik

Az asszony megmondta előre

Egy szívmelengető történet lesz alább olvasható, de van egy apróság, amit én másképp csináltam volna. Pedig első olvasatra szerintem mindenki tökéletes példának látná arra, hogy milyen is az igazi szeretet. Olvassuk csak!

 

A férfi végül úgy döntött, hogy fizetésemelést kér. Mielőtt elindult munkába, elmondta ezt a feleségének. Az asszony egész nap

Kaland a vonaton

Érte már a kedves olvasót bosszúság vonatkésés miatt? Sikerült megtalálni az eseményekben a humoros oldalt? Most egy ilyen történet következik. A mai napra egy kedves sorstársam,

Hogy csinálod?

Erre a kérdésre kíváncsiak a legtöbben, bármiről is legyen szó. Talán ezért is ért engem az a megtiszteltetés, hogy részt vehettem pénteken az „Üzletanyu” konferencián. Egy kerekasztal nélküli kerekasztalbeszélgetésen négyünktől kérdezhettek az időgazdálkodás témában. Érdekes téma, hogy három gyermek nyüsgése mellett, látássérültként hogyan lehet mindent kézben tartani? Egyáltalán meg tud ez valósulni?   A napokban cseréltem le az oldalon a „Őszinte szavak, igaz történetek az élhetőbb hétköznapokért” című mondatomat. Ennek ellenére az őszinteséghez szeretnék ragaszkodni. Nagyon

Kaland a kis városban

Ki emlékszik a „Kaland a nagy városban” című bejegyzésre? Ez az, amikor egyedül mentem be Budapestre a kislányommal és leírtam a közlekedési élményünket. Akkor is voltak bennem apró kis félelmek, tegnap is, amikor az óvodás kirándulásra indultam vele. S milyen volt? Mitől féltem? Mit kaptam?   Tavaly már az egész családdal jártunk a Gödöllő melletti lovas parkban. Akkor együtt volt apa, anya és a három gyerek, plussz az óvodai csoport. Jó volt közösségben lenni, de az ilyen kirándulások azért is jók, mert külső hatásra kikapcsolódunk. Nem tudom, hogy kik mennyire küzdenek azzal, hogy nehezen mozdulnak ki otthonról, de azt tudom, hogy nálunk jelenség az

Virág vége

Felháborító az a tapasztalat, hogy nem lehet illatos virágot vásárolni olyan könnyen. Mit élvezzek akkor egy ajándékban, ha már illata sincs?

Anyák napi saláta

Ebben a bejegyzésben lesz szó, hang és egy nekem küldött nagyon könnyű recept, amit akár meg is csinálhatnék a kedves családomnak, hogy aztán megkérdezhessék a gyerekek: - Anyu! Ezt mihez kellett volna enni?   Nem rég osztott meg velem valaki egy szép gondolatot, de szerzője ismeretlen. „Ha gyerek születik egy családba, a szülőknek elkezd a testükön kívül dobogni egy új szívük, ami életük végéig együtt zakatol a sajátjukkal.”

Anya csak egy van?

Közeledik az anyák napja és most szeretném, ha azokra is gondolnánk, akik életünkben anyánk helyett anyáink voltak, vagy gondoljunk olyan szituációkra, amikor nekünk adatott meg, hogy azzá váljunk más gyermekek számára, ha csak egy pár percre is, vagy akár egy egész tanévre. Természetesen az apukákra is vonatkozik ez. A bejegyzés végén egy aranyos játékra is szeretném felhívni a figyelmet!

Anyai füllel

Tegnap nagyon sűrű napom volt. Voltunk énekelni fiatalokkal a Vakok Idősek Otthonában Budapesten, aztán rohantunk haza, mert itthon az oviban is aznap volt az anyák napi ünnepség. Két külön csoportban is jelen voltam és nagyon érdekes volt megfigyelnem egy-két dolgot. A fiatal énekeslányoknak üzenem, hogy a kalandos utunkról holnap fogok írni!

Hajmeresztő történet

Nekem most derékig érő hajam van. Sokan kérdezik, hogy mióta növesztem és az évek száma mellé mindig egy történetet is elmesélek, mert bizony ennek jelentőssége van számomra. Egy új élethelyzet kezdetét jelzi. Jó, de mi lehet ebben olyan érdekes?   Nekünk sérülteknek az önállóságért talán jobban meg kell küzdeni. Hogyan jutottam el a „Nem növesztheted meg a hajad” helyzetből odáig, hogy saját családom lett? Egyébként kamasz korában