családi sztorik

Az erő várótermében

A Never Give Up gospel kórus próbáinak élményei 7. rész (tehetség plusz ember – tematikus nap)   Az első próba volt a tegnapi, ahová igazán elgyötörve érkeztem meg. Ezt egy, lelki értelembe vett önkínzás előzte meg aznap délelőtt, de az ezt megelőző napok sem voltak normálisak. Napok óta rosszul aludtam, napközben pedig emiatt nem voltam túl kellemes társaság, a dolgaimra nem volt erőm, csak éppen azokat csináltam meg, ami úgymond életbevágó volt. Túl sok izgalom ér mostanában pozitiv értelemben. Este alig tudtam elaludni és reggel, ha véletlenül valamiért felébredtem korábban, mint ahogy terveztem, nem tudtam visszaaludni. Ilyenre

Büszkeség és Bali-ítélet

Újabb gondolatok a Never Give Up gospel kórus próbája kapcsán (kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)   Hogy tetszik a cím? Barátnőmmel hazafelé, a buszhoz rohanva találtuk ki, pontosabban ő. Én csak elkezdtem a büszkeség témáját feszegetni és mondtam, hogy ez lesz ma az a szál, amire felfűzöm a történteket, mert rengeteg dolog előjött. Büszkeség és balítélet, dobálóztam a „nagy címekkel”, erre ő kiegészítette azzal a bizonyos i-betűvel, mert azt tudni kell, hogy Bolyki Balázst Balinak is „szabad” szólítani. Én nem tudom így hívni, de sokan élnek ebben az országban ezzel a lehetőséggel. Úgyhogy már örültem, legalább a cím megvan!   Hadatüzentem a székeknek   Nem, nem hagyom abba a problematikát a látássérült emberekről és a mozgásszabadság témájáról. Vannak közöttünk, akik kerekesszékesek, számukra sokkal szűkebb a mozgástér. Nekünk pedig ott a lehetőség a mozgásra, mégis bátortalanok vagyunk, mert nem látjuk, hogy hol vagyunk. Hitre, bizalomra van szükség

Nagymama ne sírj!

Egy megható történet egy kis humorral fűszerezve bátorságról, jövőről, félelmekről   Ma megérintett egy írás. Az élet hozta a történetet, Orliczki Jánosné pedig lejegyezte. Nekem is volt hasonlóban részem. Nekem is volt egy értem aggódó és engem szerető nagymamám. Nekem is volt olyan gyerek, aki elmenekült, még csúfolt is, hogy szemüveges vagyok. Nekem is volt olyan, hogy azt hitték, nincs számomra jövő. Hogy hiábavaló az életem. Én ezt sosem akartam elhinni, hogy igaz. Álljon itt egy gyerekkori emlék egy kedves sorstársam tollából, s a végén egy idézet, amit szintén ma olvastam. Minden a reménységben fog végződni!

A csomagom is nehéz, a szívemen is súly

Utazás repülővel, vakon, egyedül (szombat: akadálymentes pihenés – tematikus nap)   Ma a repülés témáját hozom elő, mert két kedves barátom is repülőre ül, ült a napokban. Egyikük sem lát. Utukat nem csak a látás hiánya nehezíti, hanem például az is, hogy az egyikük idegen nyelven sem beszél. Hogy mer elindulni valaki ilyen körülmények között? Milyen előkészületek és technikai nehézségek várnak rájuk? Milyen London egy látássérült ember szemével? A felhők felett mindig kék az ég?   A lélek hajtóműve   Mindkét embert csodás dolgok motiválnak. Egyikük unokázni megy Ausztráliába, másikuk pedig egy intenzív tanfolyamra, ahol angol

Tanító, aki meggyógyította a siketvak gyereket

Gondolatok a Helen Keller életéről szóló film ajánlása kapcsán (csütörtök: pozitiv látásmód - tematikus nap)   "Én azt akarom, hogy ez a gyerek lásson!" Micsoda? Hogyan mondhat egy tanárnő ilyet egy olyan gyerekről, akit az orvosok nem tudnak meggyógyítani? Ráadásul nem is hall

Egy rablógyilkos kímélet képében

Egy tanulságos tapasztalat, amikor féltjük az apukát, plussz az ehető hóember receptje  (hétfő: egészségmegőrzés – emberi kapcsolatok tematikus nap)   Érkezett hozzám egy nagyon hasznos tapasztalat, már alig várom, hogy megoszthassam. Milyen az, amikor mi magunk vagyunk akadályai annak, hogy a családfők betöltsék apai mivoltukat? Egyáltalán előfordulhat ilyesmi? Hogyan sérülhet ebben az apa és a gyerek egyaránt? Nem kell megijedni, nem szakmai anyag lesz, hanem egy kedves anyuka nagyonis húsbavágó tapasztalata. Aztán egy hóember receptet adnék közre, amit egy családapa talált ki és valósított meg lányaival. Ma és tegnap is nagy hó esett, éppen ez illik

Informatikai segítségnyújtás látássérült emberek hozzátartozóinak

 
Az Informatika a Látássérültekért Alapítvány felhívása
(szerda: akadálymentes hétköznapok - tematikus nap)
 
Ha már régóta látja, hogy az informatika nélkülözhetetlen szerepet tölt be a látássérült emberek életében, ha szeretne segíteni látássérült gyermekének, testvérének, akár édesanyjának, édesapjának abban, hogy alapfokon elsajátítsa a látássérültek számára kifejlesztett informatikai eszközök, speciális szoftverek használatát, jelentkezzen februárban induló egynapos képzéseink valamelyikére!
A 8 órás képzés során a segítő családtagok számára közérthető módon bemutatjuk azokat a legfontosabb szoftvereket, hardver eszközöket, mobiltelefonos alkalmazásokat, melyek megkönnyítik a látássérült emberek mindennapjait, a gyermekek, fiatalok tanulását, információszerzését, de akár a munkavállalásban is segítséget nyújthatnak. Megismertetjük továbbá a résztvevő

Félévi bizi

Attila első iskolai értékeléséről (hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok - tematikus nap)   Akinek van gyermeke, meg fogja érteni, hogy miért született ez a blogbejegyzés. Hiszen ki ne szeretne alkalomadtán dicsekedni egyik-másik csemetéjével. Most pár érdekességet leírok a legnagyobb fiúnkról és kérem, csatlakozzon, örüljünk közösen annak, ha valamiben ügyesek a gyermekeink. A hozzászólásoknál az ön történetét, örömeit a gyermekeiben, szívesen olvasnám. Tudom, hogy ön, úgy ahogy én is, akkor is büszke

Egy kívánatos média hatás (Ezeket kérdezte tőlem a riport után egy kisgyermek)

afehérbotomszalaggalátkötve

Készült rólunk egy riport, és ennek hatására kérdések születtek egy kisgyermekben!

Azt hiszem ez az az impulzus, amiből minél többre lenne szükség. Hogy kérdések szülessenek, s azok aztán eljussanak azokhoz, akik tudnak rá megfelelőképp válaszolni. Számomra hatalmas öröm volt, nem is számítottam rá, hogy a műsor után ilyen történik. Van olyan gyermek, aki kíváncsi arra, hogy vakon hogyan tudom megoldani azt, amit ő látott a képernyőn? Alább a részletek.