Tudatos életvitel
(csütörtök: pozitív látásmód - tematikus nap)
Egy szombati programot ajánlanék, amiről azt gondolom, hogy igen hasznos lesz azoknak, akik elmennek oda. Az én életemben nagyon sokat segít az, hogy tudatosságra törekszem. Szeretek dönteni dolgok felett, melyek felett van hatalmam. S mi van a rossz beidegződésekkel? Azokkal mit lehet kezdeni? A megmászhatatlan hegynek látszó célokat mire lehet beváltani, hogy boldognak érezhessük magunkat? Müller Zoltán alábbi soraiban választ kaphatunk erre a kérdésre is.
boldogság
Képzés vezetői Esélyegyenlőségi kompetenciák képzési program oktatásához
(péntek: munka/tanulás - tematikus nap)
Ön örülne, ha megtanítanák arra, hogy hogyan formálhatja át egy döntéshozó nem megfelelő szemléletét? Én ehhez fogok most segítséget kapni és nem vagyok egyedül. A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú
Nonprofit Kft képzése indult el ma, amire jelentkeztem. Egy álmom vált valóra. S hogy mire is leszek képes? Átadni azt a szemléletet, mellyel eddig is éltem és dolgoztam. Ahogyan a De juRe Alapítvány jelmondatában egyszerűen összefoglalható: "Közös a világunk" Álljon itt az FSZK, a kiíró szervezet leírása, mit is jelent ez konkrétan:
Egy lélekemelő koncert mai élménye
(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)
Ma abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a fiatalokkal, akikkel közösen szoktunk énekelni, részt vehettünk a Teleki napokon. Gyömrőn van egy hely, ahol enyhe fokban értelmi sérült gyermekek tanulnak, de az ő helyzetük általában többszörösen is hátrányos. Nehéz családi háttérrel rendelkeznek, többen hiába várják, hogy jöjjön értük az anyukájuk, apukájuk. Ma találkoztunk olyan kisgyermekkel is, aki elmesélte, hogy majd holnap jönnnek érte, de nevelője elmondta, hogy sajnos nem így lesz.
Ahogy indult
Dobossy Veronikával, Juhos Ágnessel, Varju Nórával és Varju Rékával tavaly karácsonykor énekeltem először a gyömrői kastélyban. Mi csak így hívjuk itt a városban ezt az iskolát. Felemelő élményekkel távoztunk, körénk gyűltek a gyerekek és együtt
Szemrehányás helyett együttérzés, egyenlő boldog pillanat
( hétfő: egészségmegőrzés – emberi kapcsolatok – tematikus nap )
Egy történet arról, amikor sikerült felülemelkednem saját berögzött „rendteremtő” hozzáállásomon, és megértéssel tudtam odafordulni 7 éves kisfiamhoz. Nekem ez nagy csoda, mert azt gondolom, hogy az ilyen pillanatok ajándékok az élettől. S ha megadatnak, azok segítenek, hogy ezután tudatosan is ilyen irányban cselekedjek. Mi történt pontosan?
Már hónapok óta mondogatta a fiúnk, aki 7 éves, hogy mozog az egyik foga. Még egy sem
Nem tudok örülni, pedig mindenem megvan! Nem örül a gyerekem, pedig mindene megvan! Miért van ez? Egy lehetséges okról szeretnék írni, amit Uzsallyné Dr. Pécsi Rita előadásai kapcsán tanultam meg. S alkalmazni is sikerült valamit, amitől az elégedetlenségre hajlamos gyermekem másképp kezdett el működni.
Csütörtök: Problémák és gondolkodásmód
GONDOLATÉPÍTŐ NAP
Ahogyan már egy korábbi bejegyzésben említettem, egy előzetes látogatást tett nálunk az „Álomépítők” stábjának két tagja pár nappal ezelőtt. Azóta nagyon sok lelkizésen vagyok túl. Mi lesz, ha bekerülünk a műsorba? Mi lesz, ha nem? Egyáltalán mit kezdjek az esemény hatására felbuggyanó álmaimmal? Tuszakoljam vissza oda, ahonnan előjöttek? Hogyan bírhatom ki augusztus közepéig normálisan, amíg nem tudjuk meg a választ? Ha az álmodozás egy bizonytalan gyötrődést jelent, és elégedetlenséget a jelen biztos dolgaival szemben, akkor valóban azt élheti meg az ember, amiről Vörösmarty ír az „A merengőhöz” című versében.
„Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz. …
…A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:”
Az egész verset kívülről kellett tudni az iskolában, nem csak ezt a pár sort. Akármennyire is mondták, amikor itt voltak a tévések, hogy ne éljük bele magunkat, ez nem így működött nálam. Mivel megkérdezték tőlünk, hogy miben tudna a műsor segíteni, ezért azóta is ez a kérdés jár a fejemben. Ha most tennék fel, már sokkal jobban el tudnám mondani. Csak azért is, mert megnéztem majdnem az összes részt az interneten. Akit érdekel,
Ért már valakit olyan kritika, hogy csak azért szeret énekelni, mert akkor róla szól minden és ez egy hiú dicsőségvágy? Mit lehet erre mondani ilyenkor annak az embernek? Vajon elhiszi, hogy nem? S miért nem hisz nekünk? Ezeken gondolkodtam mostanában, mert épp egy ilyen dolog történt velem és talán ez a probléma nem csak nekem lehet fontos téma.
Most képzeljük el a kedvenc énekesünket. Kiáll a színpadra és látszik rajta, hogy szenved. Valami baja van. Olyan kelletlenül áll ki elénk, mintha valaki kényszerítené, hogy ott legyen. El lehet ezek után képzelni, hogy egy szuper koncert elé nézünk? Én nem tudnám, hiszen az a legszebb az egészben, hogy amikor kiáll valaki a közönség elé, maga is élvezi a dolgot. A felszabadultság a legjobb dolog a szakmai tudás mellett, amivel igazán ízt lehet adni egy előadásnak. Ez személyes vélemény. S ha már valaki élvezi is azt, amit csinál, az mitől van? Azért, hogy tapsot kapjon?
Szombat: Válogatás mások szívmelengető írásaiból.
VENDÉGNAP
A család már elvesztette első macskáját, akit csak úgy találtak. Pedig még a legkeményebb férfiúi szívet is képes volt meglágyítani. Hozzájuk keveredett egy másik vendég, de aztán őt is elveszítették, mert hazatalált eredeti otthonába. Vajon hogyan végződik ez a megtörtént eset?
Gyurka Anna: Cica
(novellasorozat, befejező rész)
Hazaérve a párom szó nélkül összeszedte az összes macskának való dolgot. A tálakat, az almot, a kaparófát, és a játékokat. Mindent elpakolt szem elől. Egy kicsit elvesztettük
Kedd: Mindenről, ami adottságaink és készségeink kamatoztatásáról szólnak.
TEHETSÉGNAP
Mindenki értette, hogy mit akartam kihozni a mult heti keddi napon Celine Dion álmából? Most nem a kedves olvasó szövegértelmezését szeretném lebecsülni, hanem csak azt próbálnám ezzel mondani, hogy volt, akivel beszélgettem és csodálkozott, hogy mit akartam a mult héten valójában kihozni az írásomból, mert ő mást gondolt. Úgyhogy egy kicsit visszatérnék még hősnőnkre, mert szeretném, ha feltennénk a kérdést és választ is kapnánk arra, hogy valójában mi volt Celine Dion álma? Miért lehet érdekes nekünk, akik esetleg épp arra vágyunk, hogy minél többen hallhassanak minket a színpadon, hogy választ kapjunk erre a kérdésre? Mi közünk lehet nekünk hozzá? Mi olyan kicsik és egyszerűek vagyunk…
Sosem felejtem el, nagyon felemelő érzés volt és egyben megrázó is. Miskolcon voltam éppen látogatóban a családomnál.
Kedd: minden, ami a tehetségről szól
TEHETSÉGNAP
Ki az aki látta már az életéről szóló filmet? Én valamelyik nap néztem meg borsopucolás közben. Azon gondolkodtam el utána, ami a címben is van. Miért is akart Celine híres lenni? Egyáltalán ezt akarta? Erre vágyott? A végén sikerült neki eljutnia oda? Ez egyáltalán nem olyan egyértelmű kérdés, de ez csak akkor válhat világossá bárkinek is, ha megnézi a filmet, vagy ismeri az énekesnő életét. A bejegyzésem végén megosztok majd egy linket, ahonnan megnézhető.
Beszéljünk egy kicsit a saját álmainkról. Sokan úgy képzelik el a vágyaik beteljesülését, hogy nagy stadionban, többezer ember