bizonytalanság

Tükröm, tükröm mondd meg nékem!

egyszőkelányminthatükörbőlnézneakamerába

Az iskolai értékelés hatása az önértékelésünkre

(hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok – tematikus nap)
Valamelyik nap egy régi osztálytársam oldalán olvastam egy idézetet, mely szerint „Ha te nem hiszel magadban, senki nem fog hinni benned!”

  • Mégis hogyan tud kialakulni az egészséges önbizalom? Az egészséges önértékelés?
  • Milyen hatása van az iskolai értékelésnek ezekre?
  • A teljesítmény értékelését teljesen el kellene vetni, ha kiderülne, hogy ez súlyos önbizalomhiányhoz vezet?
  • Vagy lehet, hogy egyfajta korrekcióval feloldódhatna az a sok bizonytalanság, amivel aztán már felnőtt korban is sokszor találkozunk?
  • Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató egyik riportjából jegyzeteltem ki az alábbi sorokat a témában.

Üvegszilánk

Az énekpróbák élményei Bolyki Balázzsal (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)   Éles? Fájdalmas? Tanulságos? Netán egymás fejéhez vágtunk valami törékenyet? Mi a csudáért ez lett a címe ennek a bejegyzésnek? Valahogy most ez az a szó, amivel meg tudtam ragadni az egész próbán megtapasztalt dolgokat. Máris sorraveszek mindent! Elsőként egy szerencsétlen mosogatás élményével kezdem. Egy vékony falú pohár

A mélység csúcspontja

A Never Give Up gospel kórus próbafolyamatának élményeiről 11. rész (tehetség plusz ember – tematikus nap)   Ki ne hallott volna már olyan emberről történetet, aki igen sikeres, aztán a végén kábítószerfüggővé válik, gyógykezelésre szorul, kisiklik az élete valamilyen más területen (pl. magánélet)? Mi okozza ezt? Az, hogy egy ideig valakit felemel a média, majd eldob? Az, hogy valakinek valamiből sosem elég, és a siker ellenére lelkileg mégis „éhenhal”? Miért van az, hogy a legnagyobb sikernek örvendő sztárok olykor összeomolnak belül? Sose hittem volna, hogy a „lelki kulisszák” mögé nézhetek egyszer élőben úgy, hogy részese vagyok valaminek, ami igen felemelő, igen erőteljes. Sose hittem volna, hogy egyszer olyan gondjaim lesznek, hogy hogyan dolgozzam fel az engem ért pozitív hatásokat. Sosem hittem volna, hogy lesznek emberek, akik ilyen helyzetben segíteni tudnak nekem, és még el is tudnak viselni! A legutóbbi próbán sok mindent megtudhattunk

Az indulás vége

  A Never Give Up gospel kórus próbafolyamatának élményei 10. rész (kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)   Már csak két nap, s személyesen is üdvözölhetjük Nick Vujicic-t. Az elmúlt hét alatt két, úgynevezett főpróbánk is volt. Vasárnap egy koncerten lépett fel a Never Give Up gospel kórus a MOM Kulturális Központban. Kedden este pedig még elvégeztük az utolsó simításokat, amit egy próbán még meg lehet csinálni, mielőtt élesedik a helyzet. Mindkét eseményről írnék most, mert biztosan sokan kíváncsiak rá. Egyúttal ezzel a bejegyzéssel vége lesz valaminek. Annak az útnak, amelyen elindultunk Nick fogadására. Csütörtökön megérkezünk, s hogy utána mi lesz? 48 órán belül hat helyen fogjuk megélni az életörömünket a dalokon keresztül. Mindent kiadunk, átadunk magunkból, amit idáig kaptunk! Már izgatottan várom, hogy megmutathassam azt, ami

Büszkeség és Bali-ítélet

Újabb gondolatok a Never Give Up gospel kórus próbája kapcsán (kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)   Hogy tetszik a cím? Barátnőmmel hazafelé, a buszhoz rohanva találtuk ki, pontosabban ő. Én csak elkezdtem a büszkeség témáját feszegetni és mondtam, hogy ez lesz ma az a szál, amire felfűzöm a történteket, mert rengeteg dolog előjött. Büszkeség és balítélet, dobálóztam a „nagy címekkel”, erre ő kiegészítette azzal a bizonyos i-betűvel, mert azt tudni kell, hogy Bolyki Balázst Balinak is „szabad” szólítani. Én nem tudom így hívni, de sokan élnek ebben az országban ezzel a lehetőséggel. Úgyhogy már örültem, legalább a cím megvan!   Hadatüzentem a székeknek   Nem, nem hagyom abba a problematikát a látássérült emberekről és a mozgásszabadság témájáról. Vannak közöttünk, akik kerekesszékesek, számukra sokkal szűkebb a mozgástér. Nekünk pedig ott a lehetőség a mozgásra, mégis bátortalanok vagyunk, mert nem látjuk, hogy hol vagyunk. Hitre, bizalomra van szükség

Szégyen ide, vagy oda

Dolgokról, melyeket egy énekes sem úszhat meg, ha adni szeretne a közönségnek  (kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)   Nem mertem önmagamat odatenni. Féltem. Másnak akartam látszani, mint ami vagyok. Ismerős? Mi történik akkor, ha önmagunk felvállalását meg akarjuk úszni? Folytatódott a Never Give Up gospel kórus munkája. A legutóbbi próbán nem voltam igazi önmagam és ezért nem is tudtam annyit befogadni, mint máskor. Miért? S milyen dolgok ragadtak meg mégis ennek ellenére? Aki olvasta már a sorozat korábbi cikkeit tudja, hogy Bolyki Balázs minden alkalomra tartogat értékes gondolatokat, hasznos információkat

Nagymama ne sírj!

Egy megható történet egy kis humorral fűszerezve bátorságról, jövőről, félelmekről   Ma megérintett egy írás. Az élet hozta a történetet, Orliczki Jánosné pedig lejegyezte. Nekem is volt hasonlóban részem. Nekem is volt egy értem aggódó és engem szerető nagymamám. Nekem is volt olyan gyerek, aki elmenekült, még csúfolt is, hogy szemüveges vagyok. Nekem is volt olyan, hogy azt hitték, nincs számomra jövő. Hogy hiábavaló az életem. Én ezt sosem akartam elhinni, hogy igaz. Álljon itt egy gyerekkori emlék egy kedves sorstársam tollából, s a végén egy idézet, amit szintén ma olvastam. Minden a reménységben fog végződni!

Teljesen ki-vagyok?!

A „fogyatékos”kifejezésről egy casting élményének kapcsán (szerda: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)   Önt mennyire érdekli az, hogy mit gondolnak mások az életéről, személyiségéről? Vajon azok a fiatalok, akik egymást fogyatékosnak csúfolják, milyen képzetet társítanak a fogalomhoz? Mit gondoljak én, amikor olvasok egy felhívást egy gospel kórus megalakulásáról és fogyatékosnak kell neveznem magam, hogy a feltételeknek megfelelhessek? Hogy is állunk a szavakkal? Milyen volt a casting, ahol fogyatékos emberek énekhangjára voltak kíváncsiak a szervezők? Ezekre a kérdésekre olvashatja az

Gospel kórus, ahol csak fogyatékos emberek énekelnek

A NEVER GIVE UP Gospel kórusba való jelentkezés küzdelmeiről  (vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)   Feladjam, vagy ne adjam fel? Ezt a kérdést már egyszer feszegettem annak a felhívásnak a kapcsán, amit akkor közzé is tettem itt a blogban. Egy kórus megalakulásáról szólt a hír és arról, hogy sérült emberek jelentkezését várják. Azóta eltelt egy pár nap és megmondom őszintén, én sem azonnal jelentkeztem a felhívásra. Voltak dilemmáim, amit itt szeretnék most megosztani,