barátság

Már nagyon izgulok

Technikai és egyéb érdekességek egy fellépésre készülve (szombat: akadálymentes pihenés – tematikus nap)   Jövő héten Magyarországra érkezik Nick Vujicic, a kéz és láb nélkül született ember. Sokaknak ad bátorítást a világon, sok videója közismert. A Nem Adom Fel Alapítvány gondolata volt, hogy eljöjjön Magyarországra is ez a fiatalember. Az előadások bevétele, sérült embereknek épülő lakóotthon megvalósulását szolgálja. Az a gondolat is az alapítvány vezetőségének a fejében  született meg, hogy alakuljon egy gospel kórus, melyben sérült emberek énekelnek. A felkészülés alatti élményekről rendszeresen olvashatott eddig, ha figyelemmel kísérte a keddi bejegyzéseket. De vajon milyen apró részletekre kell odafigyelni a finisben? Amikor már csak egy nap van hátra az énekegyüttes legelső bemutatkozásáig? Milyen apróságokra kell odafigyelni, ha sérült emberek színpadi megjelenését is meg kell szervezni? Milyen egy „akadálymentesített fellépés”? Ennek milyen színterei vannak?

Kézfogó

A Never Give Up gospel kórus próbáinak élményei 9. rész (kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)   Családi kör   Már tegnap alig vártam, hogy elkezdjünk énekelni. Otthon az éneklés mellett kifejezetten a mozgásra koncentráltam. Egyszerűen el akartam felejteni az összes olyan nyavajámat, ami gátol engem abban, hogy átengedjem a dal lelkét a fizikai testemen keresztül. Szombaton vendégeink voltak. Nekik mutattam, hogy mit fogunk énekelni. Aztán kiderült, hogy az az anyuka, aki nálunk volt, ezeket a dalokat hallgatja a telefonján, mert több olyan is van, ami más feldolgozásban már megtalálható az interneten. Gyorsan meg is kérdeztem, hogy hol lelhetem meg én is azokat, mert annyira magával ragadott a dalokból áradó öröm, erő, lendület. Szombat este nálunk igazi buli kerekedett, táncolt az egész család, pedig már

Az erő sodrásában

  A Never Give Up gospel kórus próbafolyamatának élményei 8. rész (kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)   Illat, felhő   Nem, nem, nem, az biztos, hogy az angyalok nem úgy énekelnek, ahogyan őket sokan ábrázolják. Hárfa, felhők és láblógatás. Ha én most leírom majd, amit hallhattunk a próbán, ki fog derülni, hogy ez egyszerűen lehetetlen, hogy így legyen. A legújabb

Ünnep, feszültség, megoldás

viharos ég, viharos tenger
lelki béke érkezett egy különleges módon. Egy történet, amikor a konfliktushelyzet gyilkos ereje még sem öl meg senkit és semmit egy ünnepnapon. Nézzük a szituációt! Adott egy ünnepnap és adott egy probléma. Nincs kéznél a megfelelő öltözék, amit a gyerekre lehetne adni. Vendégségbe készültünk, indulás előtt hirtelen azt tapasztaltuk, hogy olyan ruhák vannak csak látóterünkben, ami itthon jó, de azért máshová nem adnánk rá a gyerekre.
  • Mi történt végül?
  • Egymásnak estünk?
  • Egyáltalán elmentünk a vendégségbe?
  • Mi lett az áhított ünnepi hangulattal?

Az erő várótermében

A Never Give Up gospel kórus próbáinak élményei 7. rész (tehetség plusz ember – tematikus nap)   Az első próba volt a tegnapi, ahová igazán elgyötörve érkeztem meg. Ezt egy, lelki értelembe vett önkínzás előzte meg aznap délelőtt, de az ezt megelőző napok sem voltak normálisak. Napok óta rosszul aludtam, napközben pedig emiatt nem voltam túl kellemes társaság, a dolgaimra nem volt erőm, csak éppen azokat csináltam meg, ami úgymond életbevágó volt. Túl sok izgalom ér mostanában pozitiv értelemben. Este alig tudtam elaludni és reggel, ha véletlenül valamiért felébredtem korábban, mint ahogy terveztem, nem tudtam visszaaludni. Ilyenre

Angliai élmények, egy intenzív nyelvtanfolyam kapcsán (2)

Huszár Gabriella, látássérült nyelvtanár beszámolója (péntek: munka/tanulás – tematikus nap)   Holnap érkezik haza az a barátnőm, aki egy pályázaton elnyert egy intenzív nyelvtanfolyami lehetőséget. A múlt héten már közreadtam a beszámolóját, ez folytatódik most. Ismét izgalmas technikai megoldások, érdekes ételek és emberek szerepelnek

Zene és önismeret

Folytatódott a Never Give Up gospel kórus próbájának folyamata (kedd: tehetség plussz ember – tematikus nap)   Mivel többen jelezték, hogy szívesen olvasnának még arról, hogy én hogy is élem meg a próbákat, miket kapunk stb., ezért bátran folytatom akkor az események rögzítését. Ezek ismét gondolati képek jegyzetei lesznek, hiszen mindent úgy sem lehet szavakban rögzíteni.   Tökéletes vagyok, vagy tökéletlen?   Harmadik választás nincs véletlenül? Ezt csak azért kérdezem, mert a tökéletesség olyan elérhetetlen, a tökéletlenségeimet pedig szeretem

Hajszárító képében

Nagyon ledöbbentem, amikor pár nappal ezelőtt mesét írt a 7 éves fiúnk. Még ma fog menni először iskolába. Magától megtanult sok betűt és egy nap azzal jött hozzánk, hogy írt egy mesét. A fantázia mellett nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy mennyire élő kép a fejében a király, a gazdagság, a melegség, a veszekedés és kibékülés. A hitéletünkben mennyire fontosak ezek a dolgok? Vajon a mese végén a hajszárító ki lehet? Nagyon aranyos a befejezés. Ezért kértem meg őt, hogy diktálja le nekem, mert én meg ugye nem látom elolvasni, amit leírt. Ragyogó szemekkel mesélte el a következő történetet:   A cipő és a madár   Egyszer volt egy cipő, elment az erdőbe, talált egy karikát. Azt

“Emlékszel még ugye a kamasz éveinkre…?”

 

Ákos Karcolatok című albumát hallgattuk egyfolytában, amikor beköltöztünk a gimnázium kollégiumába. Ez a bejegyzés egy kis emlékezés egy barátságra, osztályra. Persze az a célom, hogy ez ne csak rólam szóljon, hanem remélem, hogy fel tudok ébreszteni egy-két jó érzést a kedves olvasóban is. A barátság mellett Szó lesz közösségről és az is kiderül, hogy vajon tényleg csak vak ember értheti meg igazán a másik vak embert? Igaz barátság csak sorstársak között létezhet? Vajon egy látássérültnek csak látássérült sorstársai vannak?

 

A pozitivnap.hu oldalán találtam egy érdekes cikket a világ 10 legintelligensebb emberéről. Vajon ők tudnák erre a

Nászajándék Istentől

Tegnap egy kedves régi barátom esküvőjén voltam. A cédrus együttesnek, amibe énekeltem 10 évvel ezelőtt, annak a vezetője megnősült. Már rég volt együtt a csapat, azt gondoltam, biztosan találkozom a régi barátokkal. Ezzel a várakozással a szívemben készültem és indultam erre az örömünnepre. Újra felidéztem a saját esküvőmet. Férjemre gondoltam és a közös életünkre. Aztán Kiss Gergőre gondoltam és azt próbáltam elképzelni, hogy vajon milyen lehet az a lány, akit elvesz feleségül.   Csak ültem az asztalnál és a könnyeimmel küszködtem. Nemakartam, hogy valaki meglássa, hogy legszívesebben