Sikeres párválasztás

fekete labrador vakvezető kutyájával ül egy padon egy hölgy

Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 5. rész

(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

Amikor ehhez a részhez értem, különleges érzés fogott el. Két kutya konfliktusa mennyire hasonlít néha a saját konfliktusaimhoz! Szó esik még az akadálymentesítés akadályairól, amit Bogi, a vakvezető kutya intelligens mivolta és alkalmazkodókészsége számolt fel. Bogi, a vakvezető kutya története folytatódik!

Sikerült!!!

Legutóbb férjem mesélte, amikor kimentünk az állomásra az érkezők elé, hogy látszik, hogy Bogi összeköti az állomást a személyünkkel és látványos örömködéssel konstatálja, hogy egyre sűrűbben találkozunk. András, a kiképző is többször megerősítette, hogy sikeres volt a párválasztás; így remélhető, hogy Bogival hosszú távon gyümölcsöző lesz az együttműködésünk.

Egy viharos kapcsolat kezdete

Ezen a csütörtöki napon nem volt valami kegyes hozzánk az időjárás, így esőben indultunk útnak. Nem baj, végül is dolgozni is mennni kell minden körülmény között, biztos vagyok benne, hogy fogunk mi átélni ettől nagyobb viharokat is. Eleinte kedvetlenül poroszkált mellettem Bogi, nem is igazán húzta a hámot. Nem tudom, hogy ez az eső ostorozásának volt köszönhető, vagy a Zinával való nézeteltérésnek. Mert bizony bekövetkezett az első hajbakapás, amire számítottunk is.

Az ősi ösztön hatalma

Nagyon ritka, hogy két kutya teljes egyetértésben elfogadja egymást és ne próbálják foggal-körömmel kinyilvánítani a felsőbbrendűségi érzésüket a másik felett. Mi emberek szeretjük azt hinni, hogy kedvenc állataink úgy gondolkodnak, mint mi. Ez közel sincs így. Hiába a több évszázados együttélés és a szocializáció, bennük mindig is erősebb marad a farkas falkák ősi törvénye. Ezzel az ösztönnel utasította rendre Zina a játék közben kicsit túl messzire tévedt Bogit, aki ráharapott az előtte futó kutya farkára, hogy eképpen tartsa vissza. Zina a ház úrnőjének magabiztos önérzetességével torkolta le a kis vendéget. Persze Bogi sem nyuszi, így nem nyugodott bele szó nélkül a dorgálásba, hanem morgolódva igyekezett meggyőzni Zinit a maga igazáról. Hiszen csak játék volt, mit kell ezt ennyire felfújni? De Zina ezt másként gondolta, talán azt érezte, hogy még most az elején tisztázni kell az erőviszonyokat és a tisztelettudó viselkedés határait. A vita végén a kis rakoncátlan hanyadt fekve biztosította a felé tornyosuló Zinát, hogy elfogadja az általa kinyílvánított házirendet. Mielőtt Zini túlságosan beleélhette volna magát az igazságosztó szerepkörbe, férjem nyomatékosította, hogy nem a négylábúaké az utolsó szó és mindkettőjüknek alkalmazkodniuk kell az együttélés szabályaihoz. Ezek után kicsit fagyos lett a hangulat. Zina hűvös távolságtartással vette birtokba kosarát és a továbbiakban nem kívánt résztvenni a közös időtöltésben.

Kutyák és megbocsájtás

Kutyákra általában nem jellemző ez a haragtartás, mondhatni sértődöttség, de Zina ebben is kivétel. Amikor barátnőm kan kutyája intenzív érdeklődést mutatott a tüzelését már befejező Zina iránt, felé is heves ellenszenvvel fordult több hónapon keresztül, minden találkozás alkalmával. A feszült hangulatot egy közös séta oldotta fel, mely során közönbös területen sikerült kibékülniük. Ennek tudatában a legközelebbi találkozást Bogival, nem a lakásunkban tervezem, hanem távol a kellemetlen emlék helyszínétől.

vakvezetőkutyájávalatanpályánegyhölgy

Nagy fejtörést okozott Boginak

Visszatérve a közlekedéshez a kis kitérő után, az első sikeres jelzések, dicsérő szavak és finom jutalomfalatok hatására ismét felélénkült Bogi lelkesedése. Megint csak nagy meglepetéssel és őszinte örömmel fogadtam a változásokat. Bogi Debrecenben a járdaszegélyek jelzéséhez szokott. Ezért előző utunk alkalmával lelkiismeretesen megmutatta az összes hókupacot mint szegélyt, hiszen Karcagon az akadálymentesítés jegyében teljesen eltűntek ezek a járdát és kövesutakat elválasztó, jelezhető akadályok. Gondolom nem kis fejtörést okozhatott a kutyusnak, hogyan is mutassa meg az iskolában tanultak szerint a helyes közlekedést, amikor nincsennek számára érzékelhető támpontok. Ez már Apacsnak is feladta a leckét annak idején. Ráadásul ő még úgy került hozzánk, hogy a legtöbb kereszteződésnél jelezhette a szegélyeket. Aztán egyszer csak vízszintbe került minden út és járda, borzasztó kétséget hagyva szegény állat fejében.

Alkalmazkodó intelligencia

Bogit is rá kellett vezetni, hogy a teljesen szárazra takarított járdán folytassa az útját, anélkül, hogy keresne bármiféle jelezhető szegélyszerűséget. Ez alkalommal már a városunk sajátosságainak megfelelően vezetett, pedig a hókupacok még mindig rendelkezésére álltak volna, ha ragaszkodott volna a megmutatásukhoz. Mindig lenyűgöz ez az intelligencia és logikus, alkalmazkodó gondolkodás az állatok részéről. A postahívatalnál is szépen jelezte a lépcsőket és felfelé nézve a kilincs hollétét. Türelmesen várakozott amíg ismét indulásra nem kértem. A munkahelyemen sem rakoncátlankodott, mint első alkalommal. Nem próbált felmászni a székemre, az ölembe, vagy épp két lábbal az asztalnak támaszkodva kinézni az ablakon. Lehet ez kicsit a fáradságának is köszönhető, hiú ábránd lenne elkönyvelni, hogy soha többé nem fog bepróbálkozni a bosszantásommal. Nem mintha a gazda idegeinek tépázása tudatos cselekvés lenne. Inkább csak a korlátok helyének pontosítása, hogy milyen helyzetekben meddig mehet el. Most azonban nem az én türelmem korlátait feszegette a kis buksi, hanem saját energiájának határához ért. Ezért minden lehetséges pillanatot kihasználva, elterült a szőnyegen és mély álomba szenderült.

Kétségek: ki az, akit rajtam kívül még érdekel egy vakvezető kutya története?

A következő találkozás eseményeire várva azon gondolkodtam, vajon nem lesz-e unalmas ez a napló? Egyáltalán lesz-e haszna? Érdekelni fog-e valakit rajtam kívül? Hiszen nekem bizonyára mindig kedves elfoglaltság lesz felidézni a kutyáimmal történteket. De vajon azok számára, akik nem élték meg az érzelmekkel csordultig telt közös napokat, lebilincselő élményt fog-e nyújtani ez az írás, vagy csak unalmas tényközlése lesz egy vakvezető kutya életének és munkájának . Csupán értéktelen üvegdarabok, melyekben nem ragyog vissza egy tökéletes kép, mint ahogyan egy eltört tükörből sem.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK!

labradorkölyökfeketemásik

Van kutyás élménye, véleménye, gondolata, amit szívesen megosztana velünk? Várjuk sok szeretettel a megosztás gomb alatt a hozzászólásoknál!

A sorozat részei az alábbi linkeken érhetőek el:

Egyik kutya, másik eb?
A gigoló és a szívrabló
Szőrös sofőrt akarok!
A félrelépés ellenszere
Sikeres párválasztás
“Várni, csak várni, mindig csak várni!”

Feliratkozás hírlevélre

Ha értékesnek találja ezt az írást, és szívesen olvasna még blogbejegyzéseket tőlem, akkor alább az űrlap, melyen keresztül fel tud iratkozni – többek között – blogértesítő hírlevélre is. Mielőtt választ az ingyenes szolgáltatások közül, ismerje meg az adatkezelési tájékoztatót!
Itt olvashatja el.