II. Vak Béla / 1108-1141 /
(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

Mi az, hogy siker? Ebben a sorozatban olyan embereket mutatok be, akik az életük valamely területén megtalálták önmagukat és saját helyüket. Ez lehet szakmai, vagy magánéleti, a lényeg az, hogy az adott élethelyzet bátorításul szolgálhasson másoknak, akiknek éppen bizonytalansággal, nehézséggel kell megküzdeniük, vagy csak egyszerűen inspirációra várnak, hogy még erőteljesebben haladjanak saját útjukon. Ismét ifj. Menyhárt András mutatja be a soronkövetkező személyt.

„Ég és föld Ura, te mindent látsz, én viszont semmit sem látok. Rendelésedre, mivel így akartad, én vakká lettem.”

Európában még nem fordult elő olyan, hogy trónra kerülhetett egy vak ember.
Vagy mégis?
Magyarországon ez megtörtént 1131-ben, és lett király II. Béla.
Megvakulását nagybátyja, Kálmán okozta, kivel szemben apja, Álmos rivális trónkövetelőnek számított.
A nagybácsi úgy gondolta: biztosra megy és nem csak öccsét, de annak fiát is megfosztotta látásától. ( Kasztrálásra is gondolt, de az Árpád ház kihalásának veszélye miatt bizalmas emberek közbeléptek. )
Ezután került Béla Pécsváradra.
Később az új király, II. István, Kálmán fia valószínű az Árpád ház vonalának tisztelete miatt, kellő tiszteletben tartotta fiatal unokatestvérét. Még házasságát is egyengette, amikor eljegyeztette vele a szerb fejedelem Ilona nevű leányát.
Amikor azonban váratlan hirtelenséggel István is meghalt, akkor nem Zsófia nővére fia, hanem Vak Béla lett a trónra igazán esélyes.
Így koronázták meg Székesfehérvárott 1131. április 28-án II. Bélát királlyá. / Édesanyja egyébként szintén szláv uralkodótói sarj, a kijevi nagyfejedelem leánya volt. ) 
Feljegyezték róla, hogy nem csak vak volt, de gyakorta keményebb is, mint sok látó uralkodó. 
Rögtön, trónra lépése után 1131-ben Aradon drasztikusan megbüntette azokat, akik közreműködtek apja és a ő megvakításában. Legalább hatvannyolc főember feje hullott a porba.
Az ellenség azonban nem nyugodott. Kálmán törvénytelen fia, Borisz, látván a király nyilvánvaló sebezhetőségét, támadást indított a trónért. Jött vele lengyel, rutén erősítés is, mégis Béla győzött – igaz, osztrák és cseh segítséggel. 
Béla ezek után már jobban tudta intézni hazai ügyeit.
Újjáépíttette az 1137-ben leégett Pannonhalmi Apátságot és megalapította az aradi társaskáptalant.
Az oklevelek kiadását már hivatalszerűen végeztette, ezáltal a későbbi kancellária alapítóját is benne tisztelhetjük.
Mivel ő II. Ince pápát támogatta –nem az ellenpápát–, ezért hálából egyházi kérdésekben itthon sokkal szabadabban dönthetett.
Bélának és Ilonának négy fia és két lánya született, ezért területi hódításainak sikerét nem csak az jelzi, hogy a Szentkorona fennhatósága alá vonta Közép-Dalmáciát és Boszniát, hanem leszármazottainak egy részét ide is helyezte mint uralkodót.
Így vált például Bosznia hercegévé fia, András.
Vak Béla 1141-ig élt.
A nép szemében valószínű, nem lehetett rossz emlékű uralkodó.
Miért gondolom ezt?
Mert személye köré több kedves kis történet, legendácska is szövődött.
Ilyen volt Eperjes megalapítása, amely a hála kifejezése az eperért, amely a király égető szomját tudta oltani akkor, amikor semmi egyéb folyadék nem volt egy hosszabb erdei útja során.

Forrás:
Szendrei László: Magyar királyok és erdélyi fejedelmek
Lengyel Dénes: Régi magyar mondák
Thuróczy Krónikája / részlet /