Wesselényi Miklós / 1796-1850 /
(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)
Duna, árvíz, éppen aktuális, hogy pont őt mutassuk be. Tudta, hogy a börtönben töltött időszak alatt elveszítette a látását? Ezután hogyan változott munkássága? Vajon feladta? Többek között ez is kiderül majd ifj. Menyhárt András írásából.
Látóként indult az élete, nagyon is látóként.
Isten kegyelmét korán megtapasztalta: tizenegy gyerekből egyedül ő maradt életben.
Ő viszont megmaradt, hogy gazdagítson, nemesítsen.
Hatévesen már szilajul lovagol.
Tíz évesen már 400 ember előtt mer szónokolni.
Tizenhárom és már apját képviseli 600 fős nemesi serege élén.
És csupán tizennégy éves, amikor ő maga szerzett egy templomi beszédet s mondott is el a zsibói református templomban, pünkösd ünnepén.
Tizennyolc éves és már országos jelentőségűvé nő szívében a kultúra, mint nemzeti összetartó erő. Személyesen keresi fel az akkori legjelentősebb „tartóoszlopokat”: Keszthelyen a Georgikon alapítóját, Festetics Györgyöt, Niklán Berzsenyi Dánielt, Sümegen Kisfaludy Sándort, Széphalmon Kazinczy Ferencet.
Debrecenben összebarátkozik Széchenyivel, akinél úgyszintén nagyon megvolt az aggódás a hazai elmaradottság miatt és a kimondhatatlan vágy érzése hozzájárulni mindezek orvoslásához. Ehhez vettek nagy lendületet, amikor együtt bejárták Nyugat-Európát.
Az 1830-i országgyűlésre, mint főrend, királyi meghívót kapott.
És ugyancsak itt alakult ki legelső konfliktusa a hatalommal is, mellyel azonban honi népszerűségét egy csapásra megalapozta. Az egyik az újoncozás kérdése volt, melyben elismeri ugyan annak jogosságát, de szükség szerinti mértékben, szabályozottan, nem pedig kötéllel befogva, erőszakosan. A másik, amelyet a magyar nyelv, mint a törvényhozás nyelve ügyében mondott el- elütve a többiektől- hangos, tiszta magyarságával.
Ezek után kezdték el zaklatni, fenyegetni, majd üldözni őt.
Kis ideig börtönben is volt, melynek gyilkos levegője miatt kezdetben csak a fél szemére, ám csakhamar mindkét szemére megvakult.
És mi történt aztán? Talán összeesett és lemondott minden tervéről, mindenről, amit fontosnak tartott elvégezni?
Dehogy! Ment tovább, az „akkor is” lendületével!
Megjelenik híres műve a Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében című munkája,
valamint megjelenik ő is mint újdonsült férj, aki magával hozta gyógykezeltetése idején megszeretett 16 éves feleségét, Lux Annát.
Isten a házasságát két fiúgyermekkel áldotta meg.
Neve azonban legendás magasságba az 1838-as dunai árvíz idején szökött, amikor is Pest jó négyezer házából több mint a fele odaveszett.
Az éppen itt tartózkodó báró hajóra ült, és mentett, mentett, de közben lelke hányszor felsírt:
mert.” tízfelé is akarván s kelletvén menni s csak egyfelé mehetni; százat is látni egyszerre veszélyben s annak egyszerre csak harmadán segíthetni.” – s közben folyamatosan sikoltásokat, könyörgő kiáltásokat hallani.
Mi is volt a fő célja a bárónak?
Nem más, mint Erdélynek az anyaországgal való egyesítése.
Ám Erdélyben még nem volt felszabadítva a jobbágyság.
Vaksága ellenére sikerült neki is tevékenyen rész venni mindezek orvoslásában.
István nádor királyi biztossá nevezte ki Középszolnok, Kraszna, Zaránd megye, Kővár vidéke és Zilah városnak az anyaországhoz való visszakapcsolására –ráadásképpen főispáni ranggal.
És az óriás mindenütt beszélni kezd, hol Pozsonyban, hol Pesten, hol pedig Erdélyországban;
A hatása pedig óriási volt.
Megtörtént a két testvér ország ölelkezése és néhány nap múlva a robot és a dézsma eltörlése is.
A rendek egyhangúlag mondták ki a jobbágyság megszüntetését.
Vaksága korára vágyai valóra váltak: a nemesség végre magához emelte a népet.
Az események e forrongó időben mindenütt felgyorsultak.
Kossuth szózata nyomán a képviselőház kétszázezer újoncot s negyven millió forintot szavazott meg. Kezdetben Wesselényi támogatta -hisz veszélyben a haza-, később azonban szembe került Kossuthtal, mivel a segítség a Felső-Olaszországban hadakozó dinasztiának kellett volna.
Wesselényi szeptember végén végleg szakított is vele, mert miként Széchenyi, ő is a forradalomtól tartott.
S jöttek, jöttek újabb súlyok, újabb terhek!
A korábbi vádak mellé más is felsorakozott: engedély nélküli kőnyomtató sajtó felállítása és az országgyűlés naplójának cenzúra nélküli kinyomtatása.
És mint hatalmas hegy, hűtlenségi perének iszonyú lelki terhe mindig is beárnyékolta.
Nemsokára házát, birtokát is elpusztították az oláh és orosz katonák.
Lelke kimerült, hatalmas szíve pedig hasadni látszik.
1850. április 21-én halt meg.
A nemzet némán gyászolt: hangosan zokogni nem volt szabad akkor.
Benedek Elek írja:
„Soha, semmilyen körülmények közt nem félt szeretni a hazát, nem félt tenni a hazáért.
A hősök hőse volt, kinek szíve nem ismert félelmet. S ez a szív meleg szív volt, a szenvedés, nyomorúság láttára oly könnyen ellágyuló. Keze, mely kettéroppantotta a kemény vasat, bársonynál puhább volt, mikor könnyet kellett letörölnie.”
Sikeres látássérült emberek 1. rész (Érdi Tamás zongoraművész)Sikeres látássérült emberek 2. rész (Ungár Imre zongoraművész)Sikeres látássérült emberek 3. rész (Csokonai Vitéz Gizella)