A legjobb barátaim egyike lesz , akinek elsőként fogják operálni a szemét, hogy újra láthasson. Milyen műtét ez? Mik az esélyek? Itt lehet a témában olvasni egy rövid és közérthető cikket. Had írjak most arról, hogy ki is ő valójában, milyen ember, aki erre a napra vár.

Emlékszem, születésnapomat ünnepeltük 2000-ben, amikor először találkoztam Bokros Lacival a Vakok elemi Rehabilitációs csoportjában. Mi ez a hely? Tudta az olvasó, hogy létezik olyan segítségnyújtás, ami a felnőtt korukban megvakult embereket támogatja? Mivel? Elsősorban az újratanulás lehetőségével. Általában 3 hónapig tart egy „tanfolyam”, ahol elsajátíthatják ezek az emberek az önálló élethez legalapvetőbb dolgokat. Én is részt vettem ilyenen, ezért írhatok közlekedési kalandjaimról és egyébb tevékenységeimről, mert sikerült sokmindent megtanulnom az önállósághoz. Képzelje csak el az olvasó, ha látó ember, hogy milyen lenne, ha hirtelen elveszítené a látását? Eltalálna otthon a mosdóig? Ki merne lépni az utcára? Tudna olvasni? Képessé érezné magát arra, hogy boldoguljon az életben? Egy darabig mindenkinek nehéz, de vannak, akik tudnak segíteni ilyenkor az embernek. Így lehetséges, hogy visszakaphatjuk az életünket. A kedves barátomnak is romlani kezdett a látása és bekerült ide. Akkor még azért jobban látott, úgy emlékszem, hogy foltokban látta az embereket, talán színeket is érzékelt. Az évek során viszont sokat romlott a szeme annak ellenére, hogy rendszeresen részt vett a szükséges kezeléseken, ami a szeme állapotának fenntartásához szükséges volt.

Amikor megismertem, én már nem voltam a csoport tanulója, de a régiek sokszor bejártak megismerkedni a frissen megvakult sorstársaikhoz. Ilyenkor egy laza bulizás keretei között sokat beszélgettünk egymással és ők láthatták, hogy így is lehet élni, erősítette ez őket abban, hogy haladjanak a tanfolyamon. A kortárs segítő fogalmának mintájára azt mondanám, hogy sorstárssegítők voltunk. Bár ez spontán történt mindig, hiszen ki ne szeretne ismerkedni új emberekkel? Jó, van, aki nem szeret, de én igen. Laciról megtudtam, hogy nehéz körülmények között él. Lelkét nyomták a családi terhek. Tanulta ugyan az önállóságot, de nem volt reménysége, hogy ha hazamegy, azt fogja tudni kamatoztatni. Később jól kezdtek alakulni a dolgai. Nemsokára kapott lehetőséget a Búzavirág Alapítványnál, ahol jelenleg is dolgozik, mint kosárfonó. Bár általános kertész a szakmája, mégis vette a fáradtságot és élt a lehetőséggel, hogy ezt a mesterséget is kitanulja és aztán tudjon munkát végezni. Ahogy Vámosújfalura került, a szerelem is utolérte. Már több, mint 10 éve van együtt kedvesével, akivel már saját házukban laknak. Nincs egy éve sem még ennek. Aminek még nagyon örülök az ő életében, hogy sikerült leszoknia a dohányzásról. Ez nagy dolog, mert sokat köhögött azelőtt. Ez is egy friss eredmény, még nincs két éve a dolognak.

Testvéreknek tekintjük egymást, így is szokott szólítani, hogy hugicám. Nyáron, de néha máskor is, el szoktak jönni hozzánk pár napra, mert igen messze lakunk egymástól és legalább így minőségi időt tudunk eltölteni. Gyermekük még nincs, mégis, hihetetlen, hogy mennyire át tud menni gyerekbe, amikor a mijeinkkel játszik. Gabival, a menyasszonyával csendben mosolygunk, amikor halljuk a nagy beleéléssel történő viháncolást a gyerekszobában. Ha viccesen rákérdezek, hogy mikor fogja feleségül venni kedvesét, akkor az a válasza, hogy szombaton. Melyiken? Ki tudja. Hobbyja a horgászat. Hogyan lehet vakon űzni ezt? Tőle kell a pontos technikát megkérdezni, mert én még életemben nem csináltam ilyet. Közös nyaralásaink alatt, amikor a rehabilitációs csoport új és régi tagjaival sokan együtt nyaraltunk a Szempont Alapítvány szervezésében, akkor emlékszem, minden nap hajnalban keltek a barátjával, vagy késő éjszaka mentek le a Balatonhoz, hogy hódoljanak szenvedélyüknek. Bátyuskám ezekben az időkben lett oszlopos tagja a Vaktöltény együttesnek, amit a nyaralások alatt hoztunk össze és buliból átköltött dalokat adtunk elő a turnusok utolsó estéjén. Edda, Bikini és egyéb könnyűzenei slágereket írtam át én, vagy néha közösen is alkottuk a strófákat és aztán előadtuk a többieknek. Ő egyébként zenével nem foglalkozik, mégis lelkesen énekelt és gondolkodott azon, hogy milyen humoros sorok illenének az adott dalhoz. Sokat jelentett nekem is látni ezt, hogy mennyire élvezi, mennyire kikapcsolja ez a dolog.

Amikor először szóba került a műtét lehetősége nála, annak már lassan két éve. Nagyon sok vizsgálat előzte meg azt, hogy ő lehessen az egyik alany. Állítólag nála várhatók a legigéretesebb eredmények. Ez egy komoly operáció lesz, 6-8 óráig is eltarthat. Június 5.-én vár rá a nagy nap. Aztán még 2-3 hét, mire az agy megtanulja értelmezni a chipből érkező elektromos jeleket. Az orvosoknak még mérnöki beállításokat is végezniük kell a műtét után, ez is időbe kerül. Ki mit üzen neki?