Zoltán nap alkalmából felköszöntött bennünket nőket egy kedves barátunk. Lázad, mert osztoznia kell a névnapján a gyengébbik nemmel. Kiengesztelésül továbbadom kedves sorait mindenkinek,
sikerül.com
Nyújtsa fel a kezét az, akinek az jutott először eszébe, hogy szimbolikáról fogok írni. Végül is ez manapság népszerű téma. A gyógyításhoz is használják már a színterápiát. Ha nem erről írok, akkor mégis mi közöm lehet a színekhez úgy, hogy már nem is látom azokat?
Van egy program, amiről az Interneten olvastam egy barátnőm
Képzeljünk el egy ejtőernyőst, aki éppen ugrani készül. Vajon hányszor és miképp győződött meg arról, hogy bátran ki merjen ugrani? Milyen alapon merik megtenni sokan ezt, ráadásul akár több ezer alkalommal is?
Én már sokszor szembesültem azzal a problémával, hogy nehéz
Nagyon gyakran, és sokan kérdezték a címben szereplő kérdéseket, úgyhogy egy kicsit szeretném körbejárni a témát.
Téged meg tudna vigasztalni, ha macskát simogatnál és hallhatnád, ahogy neked dorombol?
Nagyon sajnálok most egy-két embert a környezetemben, mert épp csalódáson mennek keresztül. Gondoltam, talán nem vagyok egyedül azok közül, akik ilyen helyzetben úgy érzik, hogy semmi okosat nem tudnak mondani. Egy megértő kézfogás,
Kerültem már kínos helyzetbe amiatt, hogy nem megfelelő módon kezeltem szeretteim véleményét.
A mai napig emlékszem arra, amikor egy énekverseny után többen odajöttek és
Ma valami nem sikerült, végül mégis inspirált a helyzet. Mire és hogyan?
Már vártam a napot, amikor a rádióban egy bizonyos tematikus napot tartottak. Hirdették is többször, hogy ma annak szentelik a témákat, hogy hogyan élünk mi, sérült emberek. Itt meg kell jegyeznem, hogy a hivatalos szóhasználatban a fogyatékossággal élő személy, vagy sérült személy, vagy fogyatékos személy a helyes kifejezés minden mással szemben.
Visszatérve a történésekhez, arra készültem, hogy majd
Folytathatnánk azzal, hogy kinek? A társadalom tele van előre legyártott válaszokkal, melyek között vannak tények, de igen sok a feltételezett igazság is.
Három kisgyermekem van. A két nagyobb már óvodába jár. Amikor a legidősebb fiunk 3
Volt már olyan helyzetben, hogy nem mert elindulni egyik irányba sem, mert nem tudta, hogy merre kell menni és félt, hogy nagyon el fog tévedni? Érthetjük ezt fizikai, vagy akár lelki értelemben. De mit tegyen az ember olyankor, amikor nincs a környezetében senki, aki útbaigazíthatná?
Álltam egyedül valahol
Fogalmam sem volt róla, hogy hol vagyok. A terület átépítés alatt volt az egyik nap még a megszokott helyen tett le a busz, a másik nap már teljesen máshol. Tanácstalan voltam. Már mindenki elsietett mellőlem, még mielőtt bárkit is
Álltam egyedül valahol
Fogalmam sem volt róla, hogy hol vagyok. A terület átépítés alatt volt az egyik nap még a megszokott helyen tett le a busz, a másik nap már teljesen máshol. Tanácstalan voltam. Már mindenki elsietett mellőlem, még mielőtt bárkit is