sikerül.com

Mit kezdjek a tüskéimmel?

Ha leszedtük a fát karácsonykor, söpörjük össze a lepergett tűleveleket. Ha belement a körmünk alá, piszkáljuk ki. Ha véletlenül belenyúltak a gyermekeink egy kaktuszba, sajnos nem sokat

Mennem kell

Milyen érdekes. Amikor betegek vagyunk, akkor rákényszerülünk, hogy megálljunk, pihenjünk, hiszen fel sem tudunk kelni. Jó esetben nincsenek nagy fájdalmaink, csak mondjuk gyengék vagyunk, mint például mostanában a mi kis családunk. Ilyenkor nem esik nehezünkre nemet mondani a munkának. Máskor, betegség nélkül miért nincs így?

Letiltottak!

Panaszkodhat egy ember akkor, ha épp bátorítani szeretne másokat? Egy tanulságos eset történt velem ma, ezért osztanám meg és egy kis együttérzés biztosan nekem is jól jön néha…   Gondolta volna rólam valaki, hogy nem vagyok még 13 éves? Igen.

A cél fizikája

Minden héten kapok egy hírlevelet, ami a „hétfői inspiráció” névre hallgat. Remek az elgondolás, hogy bizonyára sokan fognak

Hősök vagytok!

Kedvenc előadóm jellemzése ez azokra, akik elmennek és végighallgatják előadásait. Mégis hol kezdődik a hősiesség? A csatamezőn, vagy napjainkban is azok lehetünk?   Az 1848-as forradalomra emlékezve gondolkodtam el arról, hogy a dicsőséges multról történő visszatekintésnek miképp van értelme

Mese habbal

Gyerekkoromban nekem az volt természetes, hogy amit egy felnőtt mond,az igaz. Amit az újságban írnak,az úgy van. Ha elvittek minket színházba, minden esetben remekül éreztem magam, tehát a színház egyenlő volt a tökéletes kikapcsolódással. Most jön egy kis vicces történet:  

Mindent jobban tudok

Találkoztál már ilyen emberrel? Ha engem személyesen ismersz, akkor bátran állíthatod, hogy igen. Engem gyakran megkísért ez a gondolat és olyankor nagyon nehéz visszafognom magam. Mit tegyek mégis olyankor, amikor úgy érzem, hogy az általam

Mit tegyünk, mit mondjunk, ha szerettünket tragédia éri? (Harc a mosolyért)

újszülöttmosolygóskisbaba
Nem véletlen, hogy ezt a témát választottam. Biztosan találkozott már a kedves olvasó is azzal a szituációval, hogy nehéz volt mit mondani. Én a szívem mélyén még félni is kezdtem, hogy velem is megtörténik az a tragédia, ami egy kedves anyatársammal történt. Arról szeretnék írni, amit megértettem ebből, hogy mi is az, amit ilyenkor tehetek, mondhatok. Saját félelmemről is őszintén írok egy picit. A végén viszont mosoly vár mindannyiunkra!

Vasárnap ne írjak ide?

Akinek fontos, hogy a vasárnapi pihenés megvalósuljon, az érti a problémámat. Ma reggel nagy dilemmában voltam, hogy kihagyjam-e ezt a napot. Mégsem tettem. Miért nem?   Már több, mint egy hete igencsak korán kelek, hogy megírhassam