Ez nem csak arra jó, hogy örömöt szerezhessek a nagyobbik lányunknak. Ezen keresztül a világot is szemlélhetem. Vagy inkább ne tegyem? Akkor mi a módja annak, hogy a dolgokat úgy lássam, ahogy azok valójában vannak?
Ez az írás lehetne a második része a „Vitában a kis herceggel”
Motiváló, bátorító blog, a nehézségek tagadása nélkül!
Tegnap egy olyan cikket olvastam, ami ha igaz, akkor új értelmet nyerhet ez a blog, amit írok, amit olvas a kedves olvasó. Többet kaphatunk mindannyian, mint amire számíthattunk. Feltéve, ha valóban igaz a cikk állítása, hogy a
Ebben a témában sok viccet lehet találni. Bemásolok ide párat. S hogyan jön ehhez a húsvét? Majd kiderül a végén.
Nehogy már ne tudjak egyötvenet átugrani!
Egy szép reggel úgy döntöttem, hogy minden nap írok bejegyzést. Ezért még hajnalban is hajlandó voltam kelni több héten keresztül. Most több nap kimaradt, mi történt ezzel a nagy elhatározással?
Vasárnap délután megrendezésre került az a könnyűzenei koncert, amit barátaim
Sajnos, ha beszélek, ha nem, rettenetesen fáj a fejem. Legszívesebben most írnék egy panaszos bejegyzést. Mit csináljunk, ha a hátunk közepére sem kívánjuk azt, amit tennünk kell?
Ki kell, hogy jelentsem, hogy nem értek egyet a „Jól csak a szívével lát az ember” mondatrésszel. Azzal igen, hogy ami lényeges, az a szemnek láthatatlan. Bár, ha nagyon kötözködni szeretnék, akkor lehet, hogy ez sem igaz. Miért? Gyorsan azért had tegyem hozzá, hogy amikor valaki ezt idézi nekem, vagy másoknak is egy rendezvényen, akkor tudom, hogy az illető tiszteletből és szeretetből teszi. Köszönet érte!
Ma tanultam valamit a férjemtől.
A nagyobbik lánykánk természete olyan, hogy az akaratát elég erőteljesen szereti kinyilvánítani. Nagyon erősen kerestem a megoldást, hogy hogyan lehetne elérni azt, hogy mindenki
Ha leszedtük a fát karácsonykor, söpörjük össze a lepergett tűleveleket. Ha belement a körmünk alá, piszkáljuk ki. Ha véletlenül belenyúltak a gyermekeink egy kaktuszba, sajnos nem sokat
Milyen érdekes. Amikor betegek vagyunk, akkor rákényszerülünk, hogy megálljunk, pihenjünk, hiszen fel sem tudunk kelni. Jó esetben nincsenek nagy fájdalmaink, csak mondjuk gyengék vagyunk, mint például mostanában a mi kis családunk. Ilyenkor nem esik nehezünkre nemet mondani a munkának. Máskor, betegség nélkül miért nincs így?
Panaszkodhat egy ember akkor, ha épp bátorítani szeretne másokat? Egy tanulságos eset történt velem ma, ezért osztanám meg és egy kis együttérzés biztosan nekem is jól jön néha…
Gondolta volna rólam valaki, hogy nem vagyok még 13 éves? Igen.