Íme egy terület, ahol gondjaim vannak. Azért egy-két rendszerezési szokásom van, ami egyedi szerintem. Erről is olvashat majd a kedves olvasó.
Három kisgyermek mellett nagyon nehéz nekem, hogy ne legyen rumli. A játékok folyton össze-vissza vannak, ha már nem bírom tovább, akkor rendszerezem őket, de hát
sikerül.com
Erről a témáról nem így szokás beszélni. Mit akarok ezzel elérni? Figyelemfelhívás, vagy lehet, hogy ez az igazság?
Előfordult már olyan a kedves olvasóval, hogy valaki azzal próbálta bátorítani, hogy meglátod sikerülni fog, mert sikerülnie kell? Ilyenkor fel szokta tenni azt a kérdést, hogy mitől? Természetesen én is mindig nagyra értékelem azokat az embereket, akik
Miközben pár érdekességet leírok majd, hogy a vak emberek hogyan is közlekednek egyedül, az is ki fog derülni, hogy mi köze az egésznek a problémamegoldás készségéhez.
Egy napon azon kezdtem gondolkodni, hogy miért van az, hogy a gyerekek nem azt kérik, amire szükségük van? A Bonanza banzáj egyik régi slágere szerint is „Nem biztos, hogy jót tesz neked, ha kiszolgálják az ízlésedet.” Akkor mégis mit tegyünk, hogy azt adhassuk, ami jó a gyereknek, ő pedig ennek örülni tudjon? Ahogy
Van egy elengedhetetlen feltétele annak, hogy a legkisebb dolog is sikerülhessen az életünkben. Ez akkor tudatosodott így bennem, amikor egy kedves barátom egy igen finom sütemény elkészítésére bátorított. S mi kellett nekem ahhoz, hogy tényleg el is tudjam készíteni annak ellenére, hogy nem vagyok egy konyhatündér?
Van, akiknek nyűg, ha valamilyen ünnep közeledik. Szinte belerokkannak az előkészületekbe. Vannak, akik azt várják, hogy majd magától kialakul az adott nap, nem gondolják, hogy befolyásolhatják is bármivel. A véletlenre bízzák az emelkedett érzést. Aztán az elmarad és úgy gondolják, hogy lám, semmi értelme az ünnepeknek, ez a nap is ugyanolyan, mint a többi. Mit tehetünk, ha szeretnénk a hétköznapjainkat néha ünnepivé varázsolni úgy, hogy az ne teher legyen?
Ez meg mi a szösz? Mit jelent? Nem csak ez fog kiderülni, hanem akik végig bírják olvasni a mai napi bejegyzést, egy meglepetést is kaphatnak tőlem.
Fiatalság bolondság, tartja a mondás. Bátorság, vagy vakmerőség, amikor két vak ember gondol egyet és elhatározza, hogy átússza a Balatont?
Tegnap hallottam a hírt a kegyetlen bűntettről, melyben kamaszok végezték ki áldozataikat fegyverszerzés céljából. Mi vezethet idáig? Nekünk, akik azt gondoljuk, hogy velünk ilyesmi nem történhet meg, mégis mi lehet a tanulság?
Néha olyan elérhetetlennek tűnik, hogy bár együtt vagyunk, mindenki bent van a házban, senki sem dolgozik, már csak az lenne hátra a napból, hogy tartalmasan eltöltsük egymással az időt és mégsem így történik. Pedig milyen jól esne az önfeledt együttlét. Azért van nálunk egy dolog, ami mindig beválik ilyenkor.