Braille írás, játék és ajándék
(szombat: akadálymentes pihenés – tematikus nap)

Egy ötlet, érdekesség arra, hogy hogyan adhatjuk át játékos formában ajándékunkat egy rendezvényen úgy, hogy abban szerepeljen a szemléletformálás szándéka is egy adott témával kapcsolatosan. Az esetleges közömbösségből érdeklődés lesz az eredmény!

„A mi problémánk senkit nem érdekel”

Hogyan hívjuk fel a figyelmet egy olyan társadalmi csoport élethelyzetére hatékonyan, akikből látszólag kevesen vannak, és úgy érzékeljük, hogy éppen ezért kevés embert lehet megszólítani a témában? Az én elhívásom, hogy a vak és gyengénlátó emberekre hívjam fel a figyelmet, a példám alapján viszont el lehet majd gondolkodni, hogy hogyan lehetne ezt a történetet átültetni más embercsoportok helyzetére.

Hol kezdjem?

Az információ befogadásához nyitottságra van szükség, viszont egy rendezvényen nem tudhatjuk sok esetben, hogy milyen beállítottságú emberek érkeznek. Hogyan viszonyulnak ahhoz a szemlélethez, amit mi közvetíteni szeretnénk. Ezért az a legbiztosabb, ha van egy olyan eset, ahol megtapasztalhat valamit a kívánt témával kapcsolatosan, ami elindíthatja a gondolatait, érzéseit, s ennek kapcsán akár egy beszélgetést, vagy későbbi tájékozódást. Ezért én első lépésként mindig azon gondolkodom el, hogy az adott keretek között mivel érhetnék el nyitottságot minden embernél. Olyanoknál is, akik a legkisebb mértékben sem találkoztak a kívánt szemlélettel.

Hogyan érik ezt el mások?

Ebből a célból szervez sok civil szervezet úgynevezett érzékenyítő tréningeket, ahol a legtöbb esetben drámapedagógiai módszerekkel dolgoznak. Ha valaki belehelyezkedik egy adott ember helyzetébe, sokmindent átélhet, ami elgondolkodtatja, s ez elindítja a kívánt szemlélet kialakulását.

Egy másik mód

Van amikor egy jellegzetes, az adott témára, vagy társadalmi csoportra jellemző ajándéktárgyat készítenek. Vak emberekkel kapcsolatosan például gyakori a braille feliratú ajándék, pl. névjegykártya, amit ott előtte ír meg valaki az írógéppel, s az hazavihető. Én a múlt héten kipróbáltam egy harmadik változatot. Az ajándék átadását álmodtam meg úgy, hogy abban legyen az az elem, ami a vak emberek életéről szól.

Mit csináltam?

Játékos formában megtapasztalni valamit, ez a hatékony tanulás egyik formája. Tudtam, hogy sok felnőtt is szeret játszani. Ha saját magunk szerezzük be a szükséges információkat, akkor az méginkább beépül, úgyhogy a következő feladata volt a résztvevőknek.

A játék

Mindenki érkezéskor kapott egy braille feliratú kártyát, amire egy színnek a neve volt felírva. Sárga, kék, zöld, piros. Szóltunk, hogy erre nagyon vigyázzanak, mert fontos szerepe lesz. Az esemény végén mindenkinek elmondtuk, hogy ki van tűzve két helyen is a braille abc. Fejtsék meg, hogy melyik szín van ráírva a kártyájukra, s abból a színű dobozból húzzanak egy kártyát. Ez volt az „igazi”, nekik szánt ajándék, amit hazavihettek.

Mit kaptak?

Aki látogatja rendszeresen ezt az oldalt, tudja, hogy minden nap frissül a napi hálaadás oldal. Hiszem, hogyha úgy kezdjük a napot, hogy átgondoljuk konkrétan, hogy miért is lehetünk hálásak, már nagyon sokat tettünk a lelki egészségünkért. Erre szeretek bátorítani mindenkit. Ezekből a „hálaadó falatokból” készítettünk kártyákat, amiket nagy örömmel vittek haza az emberek! Sokan odajöttek hozzám, hogy milyen fantasztikus, mert éppen nekik szólt az általuk húzott gondolat! Köszönet Szabó Katalinnak a megvalósítással kapcsolatos együttgondolkodásért, a gyors és megbízható kivitelezésért!

Tulajdonképpen a látássérült emberekkel kapcsolatosan is sikerült elgondolkodtatni az embereket, s az általam képviselt pozitív életszemlélettel is találkozhattak.