Páran megszavazták a blog Facebook oldalán: meséljek arról, hogyan tudom elkészíteni az ilyen naplementés képeket teljesen vakon. Úgy döntöttem, hogy elmondom hangban és képekkel is illusztrálom a folyamatot. Összesen 6 rövid részből áll a sorozat. A videóban elhangzott szöveget itt adom közre írásban is.
A sorozat részei (lejátszási lista az azonnali megnézéshez):
Milyen lelki körülményekre és fizikai eszközökre van szükségem egy ilyen kép elkészítéséhez?
A legfontosabb az az, hogy legyen ihletem
Ez onnan jönn, hogy például valami esemény történik, amiért nagyon hálás vagyok. Valakinek. S ezért készítek ajándékba egy ilyen képet. Az esetek nagy többségében ez így történt. Ahogy most visszanézek, körülbelül öt évente készítettem idáig egy-egy ilyen képet ajándékba. Úgyhogy nem mondhatnám, hogy túlzásba viszem. 🙂 Ez egy több órás művelet nálam, hogy elkészüljön egy ilyen rajz. Tehát ez a lelki része.
Szükségem van még olyan zsírkrétára, amivel ha satírozok, a besatírozott felület kitapintható
A legmodernebb olajpasztelek erre nem feltétlenül alkalmasak, de azért itt is van egy-két márka, ami még talán jó lehet. Úgyhogy ebben néha ismerőseim segítettek zsírkrétákkal. Nálunk is volt itthon, ami régebbről maradt még, úgyhogy ezt én így oldottam meg.
Két rajzlap kell hozzá
Az egyikre ugye rajzolok, a másik pedig tulajdonképpen egy ketté szakított rajzlap, hosszanti irányban. Majd el fogom mondani, hogy erre miért van szükség.
Mindig jó, ha van valaki a közelemben, aki lát
Ugyanis a színeket – hogy melyik kréta milyen színű – mindig meg szoktam kérdezni, hogy ez most melyik. Akár sorba is rakhatnám és meg is jegyezhetném őket, tehát tulajdonképpen ehhez nem is kellene látó ember, de én így érzem magam biztonságban. Ha van valaki mellettem. Ha bármilyen kérdésem van, meg tudom tőle kérdezni. Nekem ez így jó.
Egy-két pohárra, mint nehezékre, van még szükségem. Majd ez is kiderül, hogy miért.
Az 1. rész lejátszása
“Milyen lelki körülményekre és fizikai eszközökre van szükségem egy ilyen kép elkészítéséhez?”
Hogyan kezdek el rajzolni egy ilyen képet? Hogyan készül el a hegyvonulat és a nap?
Tulajdonképpen egy ilyen rajz három részből áll számomra. Az egyik az ég, a másik a hegyek, a harmadik pedig a föld. Általában a heggyel szoktam kezdeni.
A hegyet mindig feketével satírozom be, hogy a napsütés fényereje az tényleg látszódjon
Tehát amikor a hegyek mögül süt a nap, én ezt régen is mindig feketével rajzoltam. Itt jön az, hogy van egy hosszában ketté tépett rajzlap, ami úgy szakadt el, mintha egy hegyvonulat lenne. Ezt én körberajzolom, mintha egy sablon lenne. S utána már a vonalat ki tudom tapintani, és akkor a hegyet be tudom satírozni teljesen feketére. Ahhoz, hogy a lap ne mozduljon el, poharakkal szoktam lerögzíteni, úgyhogy ezért is látszanak a képen poharak.
A következő lépés mindig a napkorong megformálása azért, mert én azt mindig fehérre hagyom
Nem szabad, hogy belemenjek semmilyen krétával a napkorongba. Ezt úgy szoktam megoldani, hogy egy pénzérmét keresek és annak az ívében rajzolom meg a napot. Ezt szabad kézzel is lehet.
Egyébként régen a hegyet is szabad kézzel rajzoltam meg, de nekem annyira tetszett ez a ketté tépett papír technika, amit kedves barátaink ajánlottak, mint ötlet, hogy végülis azt is csak azért alkalmazom, mert az olyan szabálytalanabb, mintha szabad kézzel megrajzolnám. Úgyhogy a napnál is tulajdonképpen egy félkörívet ha rajzolnék szabad kézzel, az is teljesen jó lenne. A lényeg az az, hogy annyira erősen oda kell nyomnom a krétát, olyan kell hogy legyen, hogy ki tudjam utána tapintani, hogy hol üres a rajzlap, nehogy belemenjek valamilyen színnel.
A 2. rész lejátszása
“Hogyan kezdek el rajzolni egy ilyen képet? Hogyan készül el a hegyvonulat és a nap?”
Gyerekekkel együtt rajzoltam, mi volt nekem ebben különleges?
Nagyon különleges élmény egy ilyen alkotás, amikor nem egyedül vagyok. Nem is csak az, hogy van mellettem egy ember a biztonság kedvéért a közelben – a legutóbbi képnél például az egyik kislányom volt -, szóval nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy volt, amikor kisgyerekekkel voltam egy többgyermekes családnál. S ők is rajzoltak velem együtt. S közben nézték azt, hogy én hogy csinálom. S tudtam nekik is mesélni arról, hogy hogy működik ez az egész. S valahol ennek volt egy varázsa: együtt rajzolni. Nagyon különleges élmény volt úgy, hogy én nem látok, s mégis én magyarázom nekik, hogy hogy fog sütni majd az a nap a rajzon. Mi hozza ezt elő.
A 3. rész lejátszása
“Gyerekekkel együtt rajzoltam, mi volt nekem ebben különleges?”
Hogyan érem el, hogy az égbolt színárnyalatai olyanok legyenek, amilyenek?
Tulajdonképpen a titok egyik nyitja az, hogy fejben megjegyeztem, a különböző színeket én hogy használtam, amikor még láttam. Tehát melyik színből melyikbe megy át a satírozás. Mit mi után használok és hogyan. Mindig a citromsárgával kezdem, s utána megy át különböző sárgákba, bordós, lilás, kékes árnyalatokba. Ez mindig attól is függ, hogy zsírkrétából milyen a készlet. Tehát nincs két egyforma kép. Illetve az, hogy hány százalékát satírozom be az adott színnel, ez is befolyásolja a végeredményt. Egyszer egy barátnőm fogalmazott így, hogy az nem naplemente, hanem napfelkelte, amit neki rajzoltam. Az a lényeg, hogy kinek mit ad.
A 4. rész lejátszása
“Hogyan érem el, hogy az égbolt színárnyalatai olyanok legyenek, amilyenek?”
Melyik rész besatírozása a legnehezebb és miért?
Én amikor láttam, akkor is úgymond gyengénlátónak számítottam. Tehát egy nagyon erős dioptriás szemüveggel közelről rajzoltam mindig. S az egyik kedvenc témám volt ez a naplemente. Sokszor táborokban rajzversenyeken rajzoltam ezt. Mindig a balatoni naplemente volt a téma, mert általában ez a balatoni táborokra volt jellemző. És ekkor mindig víz volt a képen, s látszott az aranyhíd. Mióta nem látok, nem mertem még kipróbálni, hogy meg tudnám-e csinálni az aranyhidat úgy, hogy vízzel. Inkább azt próbálom, hogy egy ilyen szárazföldi terület legyen, amire rásüt a nap. Ezt tudtam jobban elképzelni, hogy talán ezt nem ronthatom el.
Az a lényeg, hogy itt a földnél úgy szoktam csinálni, hogy egy bizonyos sárgával az egészet besatírozom. Utána még ráteszek különböző színeket, amitől különleges árnyalata lehet. Itt az befolyásolhatja a végeredményt, hogy a zsírkrétának milyen a minősége. Mennyire erősen tudja átvenni azt a színt, vagy nem, amire ráfestek. Mennyire tud keveredni egymással a két szín. Hogyha nagyon erős a zsírkréta, akkor el tudom azt képzelni, hogy tök mindegy, hogy milyenre színeztem az egészet alul, ha nagyon erős a barna, akkor az nagyon erős lesz. Vagy ha nagyon erős a zöld, akkor nagyon erős lesz. Hiába van alatta a másik szín.
Ezt már most nem tudom annyira kikísérletezni, de próbálkozom, hogy ez a szárazföldi terület is valamennyire olyan legyen, visszaadja azt a hangulatot, mintha rásütne a nap. Igazából itt is, ahol a nap van, körülbelül ott azt a részt világosabbra próbálom hagyni a szárazföldnél is. A többi részt pedig sötétebbre, mintha így rávilágítana a nap. De ezt így mind fejből gondolom. Látni egyáltalán nem látom a végeredményt. Viszont nagyon nagy lelki áttörést okozott, amikor én ezt megpróbáltam először megcsinálni.
Az 5. rész lejátszása
“Melyik rész besatírozása a legnehezebb és miért?”
Bár nem látom a végeredményt, mégis mi az, amiben biztos vagyok?
Egyébként egyszer csináltam egy tesztet. Megkérdeztem valakitől, hogy mi van ezen a képen. Mondták akkor, hogy naplemente. Szóval legalább felismerni fel lehet, az biztos. De ezen túl, hogy milyen látványt adhat, milyen élményt, ez valahol lehet, hogy túlmutat a látványon. Mert hogy ezt én csinálom, s akinek adom, az engem is ismer. És még hozzá teszi azt a dolgot, ami én vagyok. Meg hát én is benne vagyok nyilván. Szívem-lelkem én is beleteszem, ahogy minden alkotó az alkotásába.
A 6. rész lejátszása
“Bár nem látom a végeredményt, mégis mi az, amiben biztos vagyok?”
Valakinek egyszer úgy fogalmaztam, hogy tulajdonképpen ez a rajz egy „szívbiopszia”. Ugye a biopszia az az a mintavétel, amikor egy szervből valamilyen mintát vesznek az orvosok.
Biztosan van valamilyen története, gondolata a fent írottakkal kapcsolatosan. Kérem, ossza meg velem bátran a hozzászólásoknál a megosztás gomb alatt!
Feliratkozás hírlevélre
Ha értékesnek találja ezt az írást, és szívesen olvasna még blogbejegyzéseket tőlem, akkor alább az űrlap, melyen keresztül fel tud iratkozni – többek között – blogértesítő hírlevélre is. Mielőtt választ az ingyenes szolgáltatások közül, ismerje meg az adatkezelési tájékoztatót!
Itt olvashatja el.