„Endometriózissal élek”

Egy újabb példa arra, hogy egy nehéz helyzetről hogyan lehet úgy beszélni őszintén, hogy ne tagadjuk a fájdalmainkat, mégis bátorító lehessen.

(Csütörtök: nehézség plusz hálaadás – tematikus nap)

Farkas Olga hálás

Ezt az állapotot jelölte meg a facebookon, amikor alábbi vallomását megosztotta a nyilvánossággal. Mert a jóról is beszélni kell a nehézségek közepette véleménye szerint! Teljes mértékben egyetértek és ez a blog is ezért jött létre! Örülök, hogy megengedte, hogy közzétegyem szavait, melyek nagyon megérintettek. Köszönöm, hogy továbbadhatom másoknak is mind az információkat, mind a lelkiséget, amit érezni lehet az olvasás közben.

„Őszintén. A jót is”

„A történetemben NEM ÉN vagyok a fontos, hanem a példa. A PÉLDA A JÓRA. Farkas Olga vagyok, 36 éves. 2001 óta több formáció szólóénekeseként és öt éve egy fantasztikus nagykórus oszlopos tagjaként a színpadon is élem az életem. A mindennapokban pedagógus: másfél évtizede felnőttoktatásban tanító bölcsész.

Több, mint négy éve egy testi-lelki fájdalmakat okozó, alattomos és

gyógyíthatatlan betegséggel élek együtt:

a neve endometriózis

Tizenegy éven át bizalommal, rendszeresen és kitartóan jártam nőgyógyászom rendelőjébe – ahonnan mindig nyugalommal távoztam. Akkor is, mikor az első egy-két hónapos furcsa, semmi máshoz nem hasonlítható, szúró fájdalmak észlelése után az orvosom szinte azonnal felismerte a kórt. Nyugalommal és önuralommal viseltettem az egyre brutálisabbá váló fájdalommal szemben az első endometriózis műtétemig, míg azt követően ki nem derült: e különleges és speciális betegség különleges és speciális szaktudást és beavatkozást igényel – így kerültem később második operációmra már a SOTE Női Klinikájára.

A lehető legjobb kezekbe

Az utca embereként, bármiféle személyes kapcsolat, protekció nélkül vártam a soromra a nagy tömegekben idelátogató sorstársaim között. Többféle, könnyezésig fájdalmas vizsgálatot követően (az állapotom súlyos mivoltára való tekintettel), a legelső ideérkezésem után HÁROM HÓNAPPAL a műtőasztalon találtam magam. Ekkorra már közel fél éve minden nap!!!, óramű pontossággal: 180 percenként kellett erős fájdalomcsillapító tablettát bevennem, mert ha ez elmaradt vagy késett (vagy épp mertem még próbálkozni, „hátha most mégsem kell a gyógyszer” és kivártam), bizony, sokszor járni sem tudtam a saját lábamon – a lelki rombadőlésről, a koncentrálóképesség minimalizálódásáról nem is beszélve. A tyúktojásnyi, húgyhólyagomba áttört endometriózis-daganat eltávolítása előtt és után is olyan figyelmet, törődést kaptam a

SOTE Női Klinikájának orvosaitól,
nővéreitől, ápolóitól,
de még a takarítószemélyzet tagjaitól is,

amit sosem felejtek és amiért mindig hálás leszek!

KÖSZÖNÖM

– Bokor adjunktus úrnak, hogy (bár a hólyagom felét el kellett távolítania és a műtét komplikáltsága miatt hosszan bent kellett tartania az Osztályon), máig vasszigorral betartott diétás előírásait követve, majd’ mindennaposra javasolt sport tevékenység végzésével és a bizonyos V betűs gyógyszer szedésével egyidejűleg képes lehetek önállóan, segédeszközök (katéterek, zacskók, kivezetett csövek) nélkül mindennemű biológiai szükségletem kielégítésére, újra normális életre. Hála érte – és a többi, említettnél kisebb endometriózissal együtt az összenövések eltávolításáért is a petefészkekről, belekről, hashártyáról!

Ez a betegség egyelőre nem gyógyítható

Nem sugarazható, nem kemozható, a legjobb esetben is „csak” szintentartható. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, mennyire fontos a helyes és szigorú ÉTREND megtartása, az akár őrült mértékű SPORTOLÁS (futás, úszás, biciklizés, teljesítménytúrázás) mindennapos gyakorlása és a rendszeres, gyakori KONTROLL, az alaposan megfontolt és ellenőrzött GYÓGYSZERES KEZELÉS. Így, saját tapasztalataim alapján (a méhemben jelenleg is növekvő, csak a szervvel együtt eltávolítható endometriózissal együtt élve is) elmondhatom, hogy a fentiek betartása mellett meg tudtam tanulni békességgel együttélni a betegséggel.

Igaz, és nem elhallgatható:

Kitartó Pár, szerető család, segítőkész barátok és sok-sok imádság is áll a háttérben! Köszönöm mindenkinek, aki így is tett, tesz értem és orvosainkért, segítőinkért, támogatóinkért – és nem utolsó sorban: sorstársaimért!”

(Farkas Olga, 2018. január)

E bejegyzés alatt is talál lehetőséget arra, ha hozzá szeretne szólni.