Karácsony közeledtével vajon több angyal „szaladgál”, repked közöttünk, vagy éppen annyi, mint bármelyik napon az évben?
Szeretném leírni a hétfő délelőtt eseményeit úgy, hogy felsorolnám, kikkel és hogyan találkoztam. Van, akiknek tudom a nevét, van akiknek nem. Szerencsére ez most nem számít, mert más minőségben fogok írni róluk! Angyalok ők, de szárnyukat elrejtették. Én viszont így is tudom, hogy kik ők! Ha tudnak róla, ha nem. Ajánlom ezt a bejegyzést a néven nevezett, s névtelen „angyalaimnak” első körben, akik vigyáztak rám, segítettek, adtak nekem valamit. Ezzel a bejegyzéssel bátorítani szeretném mindannyiunkat arra, hogy hegyezzük ki lelki szemeinket, és lássuk meg magunk körül a sok jót is, ami a problémáink mellett ugyanúgy jelen vannak! A mindennapi csodákat a hétköznapi találkozásainkban.
Széttört a laptopom, már csak vakon használható valamennyire
Üzenethangra ébredtem reggel. Azt gondoltam, valamelyik rendszeres havi utalás érkezett meg, már éppen ideje lett volna. Felültem az ágyban, s kezembe vettem a telefont. Megnéztem, s csodák csodájára egy nagyobb összeg került a számlára, ezt írta az üzenet. Kifaggattam az első angyalomat, hogyan lehetséges ez? Sajnos a közelmúltban teljesen széttört a laptopom monitor része, már csíkokban látszik a kép rajta. Ölbe már nem tudom venni, mert szétesne, a fal támasztja meg. A beszélő szoftveremmel én még tökéletesen „látom”, hiszen az még jól be tudja olvasni nekem, a vak embernek, hogy mit ír ki a gép. De egy látó személy már nem is tudná használni. Ez nagyon vicces is, amellett, hogy szomorú. Hiszem, hogy Isten küldött egy üzenetet első, s minden angyalom szívébe, hogyha teheti, segítsen az adott helyzetben nekem! És segített… Köszönöm!
Egyedül kellett közlekednem ott, ahol már legalább öt éve nem tettem
Hétfőnként mindig ének órára járok be Budapestre. A helyközi járat buszmegállójához viszont mindig úgy jutok el, hogy férjem kivisz autóval. Ő viszont lebetegedett. Legyengülten feküdt az ágyban, nem bírt felkelni. Én tudtam az útvonalat, de azért bizonytalanság fogott el. Az évek alatt kerülhetett utamba valamilyen váratlan akadály. De úgy voltam vele, hogy mennem kell, majd kérek segítséget. Már a harmadik átkelésnél tartottam, amikor megijedtem. Egy munkagép dolgozott a közelben, s így nem hallottam a forgalmat. Nem tudtam megállapítani, hogy mikor mehetek át, mikor nem jön semmi. Abban a percben, hogy ezt átgondoltam, megjelent egy biciklis hölgy, aki megkérdezte, hogy segíthet-e. Nagyon örültem, hogy ilyen hamar érkezett valaki, mert már hamarosan indult a busz is. Köszönöm Istenem, angyalom, bár neved nem tudom!
A következő felhívott
– Sikerült kiérni a megállóba? Minden rendben van? – kérdezte férjuram, miközben én már úton voltam. Mindig hálás vagyok a figyelmességéért. A mindennapok csodáihoz tartozik az a jelenség egyértelműen, ha valaki betegen is képes gondolni a másikra is. Köszönöm Istenem, köszönöm angyalom! S egy régi kedves barátnőm hangjában is angyali hangszínt véltem felfedezni, mikor lelkemre kötötte, hogy hazafelé hívjam majd fel, ő visszahív, mert bár érdekli, hogy mi van velem, de éppen most nem tud beszélni. Mindig örülök, ha valakin érzem, őszinték a szavai. Köszönöm!
Egy újabb utcai segítség
Ahogy leszálltam a buszról, egy kedves nyugdíjas néni szegődött mellém. Szintén felajánlotta a segítségét, a metróig együtt mentünk. Én elmeséltem neki, hogy ének órára megyek. Erre ő szintén mesélt a szüleiről, hogy munkájuk közben folyamatosan énekeltek, s hogy ő is mennyire szeret. Éreztem a vidámságát, kedvességét, nagyon jólesik mindig az ilyentalálkozás. Köszönöm Istenem, s kedves angyalom, bár neved neked sem tudom!
Megvédtek
A Blahán jártam, amikor elfogadtam valakitől a segítséget. Ő rövid idő után távozott, majd odajött egy másik segítő ember. Figyelmeztetett, hogy nagyon vigyázzak az értékeimre. Látta, hogy aki az előbb odajött, gyanús külsejű volt, s összenézett valakivel, aki a hátam mögé ment. Végül nem történt baj, de ez az angyalom olyan volt, akin azt láttam, aggódik értem, az értékeimért, s a lelkemre kötötte, hogy nagyon vigyázzak mindenemre! Köszönöm Istenem, köszönöm angyalom, bár a neved neked sem tudom!
A Kádek Akadémián is nyüzsögtek
Számomra mindig egy hatalmas csoda, ha újabb és újabb dolgokat érthetek meg. Főleg, ha amúgy is az a célom, hogy tanuljak. Olyan öröm volt megtapasztalni, hogy énektanárnőm úgy elmagyarázott valamit, hogy attól tényleg jobban sikerült énekelnem ismét. Erről később írok majd részletesebben, mert nagyon izgalmas! Kaptam még angyalomtól kávét, mandarint, kedves szavakat, helyreigazításokat, dicséreteket, ez utóbbiakat nem is hallottam meg. Miért? Ez is téma lesz majd később. Két kedves énekes növendék társammal is találkozhattam, kicsit beszélgethettünk, egyikük teát öntött nekem. Apróságnak látszó, számomra kincset érő mindennapi csodák. Korrepetítorom is jól megdolgoztatott a Whitney Houstonos dallal, nagyon elfáradtam, de legalább tudom, hogy sikerült beleadnom az éneklésbe mindent. A jóleső fáradtsággal csak egy gond van.
hogy fogok hazaérni?
Hiszen a közlekedéshez nagyon kell koncentrálnom, sok energiát igényel, de ha fáradtan kell hazaindulnom, mi lesz?
„érkeznek majd az angyalok a segítségedre hazafelé is!” – szólalt meg a jólismert hang a szívemben.
Hadd tegyem fel a kérdést! Ezek olyan esetek voltak, amik a karácsony közeledtével történtek velem? Mi segített, hogy észrevegyem őket? A tanulságot nem szeretném a végén levonni, mint a rosszul megírt mesékben. Ezt bizonyára mindannyian érezzük, tudjuk… Hajrá mindannyiiunknak! S köszönöm a weboldalam frissítését is annak az angyalnak, aki szintén azon az ominózus hétfőn délelőtt megcsinálta a technikai tteendőket hogy írni tudjak! Nagy taps neki is!
Biztosan van élménye, gondolata, ami az én történetemhez kapcsolódik! Van kedve megosztani? A like gomb alatt várom hozzászólását!